Kulturális est a Mű-hely Galériában

A kiállítás „dúsra” sikerült – sommázta Czeglédi Gizella a Mű-hely Galéria novemberi kiállításának megnyitóján. A rengeteg kép közül 14-et nem sikerült felrakni Dr. Kohári György festőművész alkotásai közül. Dr. Kohári nagyon termékeny alkotó. Mindössze tíz éve fest, és csak a katalogizált művek száma 1700. Az alkotó 45 évig dolgozott orvosként Kaba nevű településen. Orvosi témájú képei közül egyet hozott el, az itt kiállított művek inkább a természetet festik le, bár néhány portré is található közöttük.

Czeglédi Gizella és dr. Kohári György bevezető beszélgetése komoly, a magyar történelmet taglaló témákat is érintett, ám a műsor második felében szó sem lehetett komolyságról. Petőfi, a betyár, Kuncz László „képében” megjelent a színpadon és huncut-humoros Petőfi-versekkel szórakoztatta a közönséget. A bor- és betyárdalokat Büki Richárd kísérte. Álljon itt tanulságul egy a sok vers közül:

Javulási szándék

Mikor térsz már az eszedre, te Sándor?
Tivornya éjjeled és napod;
Az istenért! hisz az ördög elvisz,
Ha még soká így folytatod.
Szeretetreméltó barátom,
Nézd meg csak a tűkörben magadat;
Hát ember az, akit ott látsz? mennykő!
Tükröd kisértetet mutat.
Fiú, légy hát okosabb valahára,
Szedd rendbe rendtelen életedet;
Hidd el, kedves pajtásom, az ember
Korhelység nélkül is ellehet.
Naponként egy messzely borocska,
Én úgy hiszem, ennyi untig elég.
S mi a szerelmet illeti: jobb lesz
Talán szeretők helyett feleség.
De mit beszélek? mit beszéltem!
Messzely borocska és feleség?
Én és feleség, én és messzely bor?
No hisz csupán az kellene még!
O nem, nem! engem a rendes élet
Időnek előtte megölne, tudom;
Költő vagyok, költőileg kell
Végigrohannom az életuton!

Hidas Ildikó

The-Äther Szín-Gáz

The-Äther / Szín-Gáz címmel megjelent Faragó Tímea német nyelvű amatőr színházi antológiája.

Gyermekek és ifjak színpadra lépnek és darabokat adnak elő németül. Ki az, aki a 21. századi techno-rap-hipp-hopp-generációt erre motiválni tudja?

Faragó Tímea szerint még rajta kívül is van egy-két ilyen széllel szemben menő drámatanár. Ha csak a vörösvári tanárok közül említünk néhányat: Ságiné Sebők Magdolna és Bihari Gabriella (Vásár tér), Haviár Noémi (Templom tér). Többek között az ő munkájuknak köszönhetően közel 70 vörösvári diák működött közre abban a húsz színdarabban, amely a tizenkét éve létező nyári színjátszó táborokban létrejött.

A most megjelent kötet e darabok szövegét, DVD-felvételét adja közre, dramaturgiai tanácsokkal segítve. A húsz darab hét téma köré csoportosul. Mint Faragó Tímea elmondta, a szövegeket nem konzervnek szánja, hanem ötletadó anyagnak. Mindegyik témacsoport megtanít valami önállóra gyereket és társulatvezetőt egyaránt. A szerzőnek ezzel a kötettel együtt egy másik könyve is elkészült „Szenisches Spiel im Literaturunterricht an einem deutschen Gymnasium in Ungarn” (Drámajátékok egy magyarországi német gimnázium irodalomoktatásában) címmel, mely Saarbrückenben jelent meg. Az elméleti munka mellett Faragó Tímea színházi műhelygyakorlatokat is tart németül.

Hidas Ildikó

Trombitán hittel…

Érdekes élményben volt része annak a kisszámú nézőnek-hallgatónak, aki november 9-én a Mű-hely Galériában részese volt Scott Brookins, az Egyesült Államok Colorado Államából származó trombitaművész műsorának.

A jelenleg negyvenes éveinek derekán járó művész: baptista. E közösségről, s főleg vallásuk tanairól legtöbben bizony nem sokat tudunk. Azt viszont szinte mindannyian, hogy ha bárhol földünkön katasztrófa történik, a Baptista Szeretetszolgálat elsők közt érkezik segítséget adni, gyógyszert, élelmiszert osztani, és igyekszik testi-lelki segítséget adni a rászorulóknak.

Scott Brookinst vallása, hite számos magánéleti problémáján segítette át. Kigyógyulva súlyos alkoholizmusából családot alapított, és úgy döntött, hogy tanult, sokéves sikeres jazz-zenészi pályafutása folytatásaként a bibliai zsoltár értelmében „kürtzengéssel dicséri az Urat”.

Azt, hogy ezt milyen szinten képes előadni, bizonyította előttünk is. Egyetlen komolyzenei műként egy Bach fuga nagyzenekari felvételére játszott rá, a többi szám népszerű és kevésbé ismert jazztémákra épülő trombita-rögtönzésekből állt. Az alapot ebben az esetben is hangfelvétel adta (meg kell jegyezni, hogy pl. kísérőegyüttese zongoristájának bravúros szólója is bámulatba ejtő).

Tiszta, árnyalt trombitahanggal – előadása során négyféle hangszeren – és nagyon sok technikai, zenei-gondolati színnel ajándékozott meg bennünket.

Játékát hallgatva ismét megtapasztalhattuk, hogy noha rengeteg a jó jazzmuzsikus, ennek igazi hazája mégiscsak Amerika…

Pócsi János

15 éves az „A tempo”

Az „A tempo” Koncertfúvós Zenekar 2009. október 18-án ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. Az ünneplés két napig tartott, hiszen szombaton a bálozóknak húzták a talpalávalót, vasárnap pedig a kevésbé táncos lábúaknak szólt a zene. Mindkét napon teltház volt.

„Ez az, ami megy! – jegyezte meg Balasi Anikó, a Művészetek Háza igazgatónője örömmel. – A több mint 300 éves kulturális gyökereket nem lehet elfelejteni.” Így is van ez rendjén, hiszen Hoós Sándor, a zenekar vezetője nem utolsó sorban a fúvószenei hagyományok ápolását tűzte ki célul, mikor megalapította a zenekart.

Az alapítót nagy örömmel tölti el, hogy olyan fiatalokkal dolgozhat, akik bírják „a tempót”. Ez a korosztály ma már inkább mással foglalja el magát. A zenekar tagjai viszont, ötven fiatal lány és fiú heti rendszerességgel összejön, és több órát együtt zenél a muzsikálás öröméért és a társaság kedvéért. A most 15 és 33 éves korosztályt felölelő zenekar tizenöt éve dolgozik együtt, tehát a legifjabb tag még meg sem született talán, mikor 1994-ben a zeneiskola növendékeiből megalakult az együttes. Az első elismerést 1996-ban Veszprémben egy bronzdíj jelentette. 2007-ben a WASBE nemzetközi mércével felállított minősítési eljárásában aranydiplomás koncertfúvós zenekari minősítést kaptak. A csapat sok nemzetközi fellépést tudhat maga mögött, és két lemez kiadásával is megörvendeztette a lelkes közönséget. Mindez persze fáradságos próbák gyümölcse, a sikert nem adják ingyen.

A 2005 óta egyesületi formában működő zenekar újabb CD-t tervez. Az élőzenei koncertek azonban minden várakozást felülmúlnak. Ezen a hétvégén a bálozók is jól szórakoztak és a koncert közönsége sem akarta hazaengedni a születésnapos zenekart. Műsorukat részben olyan közkedvelt művekből állították össze, melyeket filmekből ismerhetünk. Így részleteket hallhattunk többek között a Ben Hur, a Macskák és James Bond című filmekből. Természetesen a klasszikusok sem maradtak ki, tehát Monti és Brahms is szerepelt a repertoárban. Reméljük, a zenekar tagjai még sokáig öregbítik kis városunk jó hírét. Mint hallottuk, jövőre talán a messzi Kínába is elviszik az európai zenét.

– Miért is „A tempo” a neve a zenekarnak? – kérdezem Hoós Sándor karnagyot, zenekarvezetőt.

– Hogy jól hangozzék a zene, az egyenletes lüktetésre állandóan figyelni kell. Mindig azt mondtam a társaságnak: Figyelj a tempóra! Nézd a kezem! A tempó! „A tempo”. Szóval így lett ez a neve zenekarunknak.

– Mi volt a fő célja a zenekar megalapításának?

– Vörösváron erős és szép hagyománya van a fúvószenének. Sok a jó fülű, tehetséges gyerek. Célom volt, hogy azok a tanulók, akik a zeneiskolai oktatásban hangszeres tudásra tesznek szert, együtt zenélhessenek és a fellépéseken keresztül szerezzenek sikerélményeket. Az együtt zenélés közösségformáló és nem utolsósorban szórakoztató együttlét, bár sok munkát kíván.

– Milyen műveket játszotok?

– Mint mondtam, a fúvószenének itt komoly hagyományai vannak, de a hagyományőrző zene mellett, könnyűzenei műveket, komolyzenei átiratokat és kifejezetten fúvószenekarra íródott darabokat is játszunk.

– Hol adjátok ezeket elő?

– Vörösváron évente több koncertet is adunk. A leglátogatottabb talán ezek közül a hagyományos újévi koncertünk, de fontos számunkra, hogy ne csak szűkebb körünkben, hanem más országokban is népszerűsítsük a magyar fúvószenét. Ezért rendszeresen részt veszünk különböző hazai és külföldi fesztiválokon, versenyeken.

– Milyen eredményeket értetek el eddig?

– Első nagyobb sikerünk 1996-ban a Nemzetközi Balaton Fesztiválon volt, ahol bronzérmet nyertünk. 1999-ben Saas-Feeben (Svájc) nemzetközi fesztiválon szintén bronz minősítést kaptunk, majd a nemzetközi Dunakanyar fesztiválon két egymást követő esztendőben is kiemelt arany minősítés volt munkánk jutalma. Legutóbb 2007-ben itt Pilisvörösváron Minősítő Hangversenyen a WASBE nemzetközi szintű megmérettetésén koncert fúvószenekari kategóriában kiemelt arany minősítést kaptunk, ez jelenti a legnagyobb rangot .

– Úgy tudom, sokat utaztok.

– Valóban sok meghívásunk is van, személyes ismeretségeken keresztül is eljutunk a világ távolabbi pontjaira is. Németországgal való kapcsolatunk talán természetesnek tekinthető, ott jártunk többször is, de voltunk már Finnországban, Franciaországban, Svájcban, Görögországban, Olaszországban, és Tunéziában is.

– Tervek?

– Tervek mindig vannak, mert azok nélkül nem lehet dolgozni. Talán jövőre eljutunk Kínába is. A kínaiaknak nagyon szeretik az európai zenét. Náluk nem is igen létezik az a fogalom, hogy fúvószenekar. Számukra a fúvószene egyet jelent a katonazenekarokkal. Európai, nálunk megszokott fúvószenei hagyományokkal nem rendelkeznek, ezért nagy örömmel, és lelkesedéssel fogadják, mikor egy széles zenei skálát bemutató fúvószenekar ad náluk koncertet.

– Reméljük, még sokáig hallhatjuk „A tempót”, további sikereket kívánunk!

– Köszönjük!

Hidas Ildikó