Szüreti felvonulás és bál 2009
Ismét eltelt egy év… Aranyló szeptembervégi napsugár vidítja kedvünket ezen a szombaton, a csodálatos idő a szabadba csábít ma mindenkit! Amint a város belseje felé lépkedek, sok ünneplő ruhás család, köztük sok szép sváb népviseletbe öltözött asszony, kislány, s az övéit kísérő férfi jön velem egy irányba a Búcsú tér felé.
A téren három óra előtt is már jó sokan vagyunk. Ismerősök, felnőttek-gyerekek üdvözlik egymást, beszélgetnek. Lovasok léptetnek köztünk. Vörösvári és szentiváni férfiak, fiatal lányok ülik meg szép tartással paripáikat. Egymást váltva szólalnak meg a Német Nemzetiségi Fúvószenekar és az „A tempo” Koncertfúvós Zenekar rezesei. Szőlőfürtökkel, préssel feldíszített kétlovas kocsi áll be a többiek közé, melyeken apróbb-nagyobb gyerekek ülnek. Egyik kocsin a hajtó mellett felfedezem Gromon István polgármester urat is országgyűlési képviselőnk, Gulyás Dénes társaságában.
 |
 |
| A szőlőkoszorú a szüreti felvonulás és bál egyik fontos szereplője volt |
A Kisbíró, a Polgármester és a Bíró a város kulcsával |
 |
 |
| A Bíró és a Bíróné díszes fogaton járta körbe a várost | A menetet ezúttal is a lovasok vezették |
 |
 |
| A Német Nemzetiségi Vegyes Kórus tagjai a menetben | Mazsorettek a színpadon |
 |
 |
| „Gyermekszállítást vállalunk!...” | Gromon István polgármester és Gulyás Dénes országgyűlési képviselő |
 |
 |
| Ez a két gézengúz mindenkit össze akart lekvározni | Táncház a Zeneiskola udvarán |
| Fotók: Pócsi János és Schuck Béla |
A Művészetek Házából Valachi Katalin, kezében forgatókönyvvel követi, irányítja a menetet útja során végig. A Német Nemzetiségi Önkormányzat részéről Sax László a főszervező.
Itt az idő, indulhatunk! A lovasok után előbb a mazsorettek „gyermek”, majd a csinos „ifik” csapata (a legidősebb sem több tizenhatnál) vonul. A tamburmajor vezényletére különféle menetalakzatokban forgatják ügyesen díszes botjukat.
Menetünk a Dózsa György útra kanyarodik, ahol sok ház előtt az ott lakók apraja-nagyja kinn áll. A picik szüleik, nagyszüleik nyakában-karjaiban nézik nagy szemekkel a vidáman vonuló sokadalmat. Kutyák ugatnak fel-alá futkosva a kerítések mögött, nemigen ismerik a náluk többszörte nagyobb négylábúakat. Városlakók vagyunk…
Az utca törésénél megállva a kisbíró Mravinácz Andor a kocsiban felállva, borosüveggel kezében fennhangon értesíti a tisztelt lakosságot a nevezetes eseményről, s ecseteli az újborok kiválóságát.
A Hősök terét elhagyva polgárőrök biztosítása közepette szeljük át a „Tizest”, a jobbról-balról megállított kocsikból dudálás üdvözli a menetet éppúgy, mint a lagzisokat…
Na végre…!! sóhajtanak fel az élen haladó lovasok. Az Árpád utca egyik házánál sarkig nyitott nagykapu, közelében kecskelábú asztal, rajta üveg óbor, üdítők, sorjázó poharak, s a nedűket jó szívvel kínáló házi menyecskék-asszonynépek várják a tikkadt torkú nyeregben ülőket, akik nem is kéretik soká magukat…
E szíves kínálás még a Szent István utcában is néhányszor megismétlődik, s a Városháza előtt már jó előre idehallatszanak Feldhoffer Jánosék polkái, indulói. Komoly, „hivatalos” szüreti szertartás van soron: polgármesterünk másnap, azaz vasárnap reggelig nyugalomba vonul, s a város szépen csillogó kulcsa – természetesen parola után – a szüreti bíró, Szauter Zsolt kezébe, majd szalagon a nyakába kerül azzal az igen szigorú meghagyással, hogy a rendre márpedig nagyon vigyázzon, s az esetleges büntetést az esti bálon jóféle italneműek formájában hajtsa be a renitensektől!!!
A Szent Erzsébet utca felől a Zeneiskola udvarára kanyarodik be a díszes menet, s itt a szépen felvirágozott pódiumon kezdetét veheti a dal és a tánc. Az udvaron a padok egy-kettőre gazdára találnak, s a Rotburger sörei sem töltenek sok időt a söntéspulton…
Egymást követik az együttesek. Nagy taps kíséri többek között a csobánkai táncosokat, a zsámbékiak palatkai (mezőségi) táncait és a szentkeresztiek fergeteges délszláv kólóját. Városunkat a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus, a Nosztalgia Dalkör, a Német Nemzetiségi Táncegyüttes és a Pilisvörösvári Mazsorett Egyesület képviselte.
Lefelé halad már a nap, mikor az oldalpódium előtt a műsort záró magyar és német táncházak következnek. Előbbinél dudás és tekerős (Karakas Zoltán és Romháty Krisztián), utóbbinál harmonikás (Tóth Balázs) húzza a talpalávalót. Nem is pihennek a kisebb-nagyobb gyerekek. Sokan közülük ügyesen táncoló anyukájukkal együtt állnak be a sorba, és Szilvási Károly lendületes vezényletével taktusról taktusra követik mozdulatait.
A német táncházat Tóthné Éva vezeti. Hosszan kanyarog a „kígyó”, egymás kezét fogva ringnak jobbra-balra a gyerekek a zene ütemére. Kacagás kíséri a kaput formáló karok alatti átbújást…
Lassan egész sötét lett. Hűvös szellő érkezik a hegyek felől.
A sokadalom nem törődve a késői hűvössel a Bravi Buam zenéjére vígan ropta a táncot majd éjfélig.
Így kezdődött hát a szüret 2009 kora őszén itt, Vörösváron…
A jól sikerült szüreti rendezvény után kértem szóra Valachi Katalint, hogyan látta az eseményt? „Bizony, már jó egy hónapja kezdődött a szervezés. Az eddigi évektől eltérően minél több kedves vendégünket szerettük volna népviseletben látni, ez nagyon jól mutat, és egyénivé teszi városunk e hagyományos rendezvényét” – mondja.
Kérdésemre, hogy mi okozta most a legtöbb gondot, így válaszolt: „Az elindulás a Búcsú térről. A gyülekezés során egymásra talált jó barátokat és ismerősöket nem volt könnyű indulásra bírni. Azért persze sikerült. Jövőre ezen szeretnénk javítani...”