Vitézek Vörösváron III.
Vitéz Petrozsényi Ferenc
A vörösvári vitézeket bemutató sorozatunkban ezúttal vitéz Petrozsényi Ferenc alakját idézzük fel, aki az első világháborúban szerzett elévülhetetlen érdemeket – többször is megmentve bajtársai életét. Hőstetteiért, hazafiságáért és a keresztényi értékrend védelméért 1928-ban kapta meg a vitézi címet. Attól kezdve viselte a Petrozsényi nevet is – a vitézi címet ugyanis csak magyar nevűek kaphatták meg akkoriban.
 |
Vitéz Petrozsényi Ferenc 1890-ben Peller Ferencként született egy dolgos vörösvári sváb családban. Életét az 1904-ben megnyílt Lipót-akna határozta meg alapvetően, ahol vájárként dolgozott. Nyugdíjasként mezőőrként szolgált. Két gyermeke született, egy leány és egy fiú.
Az I. világháborúban a 32-es Honvéd Gyalogezredben szolgált. E nagy múltú alakulat katonái a legnehezebb csatákban bizonyították vitézségüket. Veszteségeik is nagyok voltak. Az állomány töredéke tért vissza csak a szerb, olasz és román frontokról. Hősiességük emlékére Budapesten teret neveztek el az ezredről. A 32-esek terén emelt emlékmű oldalán felsorolják a legnagyobb csatáik helyszíneit: Sabac 1914, Borawa 1914, Tatárszoros 1917, Montello 1918.
Peller Ferenc világéletében bátor ember volt, bátorságával és lélekjelenlétével az olasz fronton is kitűnt bajtársai közül. Több esetben élete kockáztatásával mentette meg jó néhányuk életét. Unokája, Petrozsényi József két konkrét esetet is felidéz:
„A nagypapa sokszor mesélt nekem háborús élményeiről, sajnos ezek legtöbbjére már nem emlékszem. Két hőstettét azonban a mai napig fel tudom idézni. Az olasz fronton, Fiume környékén táboroztak, amikor gyakorta érték őket rövid sorozatok az ellenség által elfoglalt házakból. Mire észlelhették volna, honnan érkeznek a gyilkos lövedékek, már abba is maradt a tüzelés. Sok bajtársát megölték így az olasz orvlövészek. A nagypapa azonban elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, felderíti az ellenséges géppuskafészket. Éjjel-nappal figyelte az ellenséget, míg végre kiderítette, hogy az egyik ház padlásáról érkezik a halálos gépfegyvertűz. Nagyon nehéz volt észlelni, mivel csak egy-két cserepet húztak fel az olaszok, és a rövid sorozat után rögtön vissza is bújtak a padlásra. A nagypapa jelentette ezt a parancsnoknak, aki nyomban parancsot adott az ellenség „kifüstölésére”. Sok ember életét mentette meg a nagypapa ezzel a tettével. Egy másik alkalommal pedig az egész csapatát mentette meg a biztos haláltól. Az olaszok ugyanis észrevétlenül bekerítették a táborukat, s a sötétség leple alatt le akarták őket rohanni. A nagypapa azonban időben felderítette az ellenséges csapatösszevonást, és egy ellencsapással megfutamították a lopakodó ellenséget.”
 |
Peller Ferenc még számos hőstettet hajtott végre a háborúban. Ennek bizonyítéka nyolc kitüntetése is, amit a család féltő gonddal őriz. A kitüntetések sorában ott található az ezüst vitézségi érem is, amely birtokában felvételét kérhette a Vitézi Rendbe. A rendbe való felvételhez azonban ez még kevés volt, a várományosnak a keresztényi értékrendet kellett követnie és erkölcsös életet kellett élnie. Szigorúak voltak a követelmények.
A szigorú nemzeti elkötelezettség miatt kellett magyar nevet viselnie minden vitéznek. A Vitézi Rend tagjának lenni azonban olyan kitüntetést jelentett, hogy a legtöbben vállalták a névváltoztatással járó esetleges kellemetlenségeket is.
József megmutatja nagyapja vitézi oklevelét, melynek dátuma 1928. június 17. Az ünnepi eseményre a Margit-szigeten került sor, a vitézeket vitéz Horthy Miklós kormányzó, a rend főkapitánya avatta fel. Avatóbeszédét megőrizték az archívumok. A főkapitány többek között az alábbi szavakat intézte a fogadalomtétel előtt álló vitézjelöltekhez:
„Fogadalmatokban zálogát látom annak, hogy a ma már hatalmas nemzeti erőt képviselő Vitézi Rendnek olyan lelkes tagjai lesztek, akik annak szellemében élnek és dolgoznak és akik a nemzeti gondolatért mindenkor bátran síkraszállnak. Legyetek ezután is mintaképei a magyar férfias erényeknek, hirdetői a nemzeti összetartozásnak, fajunk szeretetének és a megalkuvást nem ismerő hazaszeretetnek. A világtörténelem példái szerint a lesújtott népeket mindig a hazaszeretet szent tüzének egyesítő ereje tudta megerősíteni és felemelni. … A hazaszerető polgárok, a hitben erősek támogassák és vezessék a gyengéket az emberiségnek a hit és – az emberi szorgalom és alkotnivágyás legfőbb rugójának – a magántulajdonnak védelméért folytatott küzdelmében. Bízzatok továbbra is igazunk erejében és vezéreljen a magyarok Istene uta-itokon.”
Vitéz Petrozsényi Ferenc aktívan részt vett a Vitézi Rend szervezésében, mindennapi tevékenységében is, ezért egy – szintén féltve őrzött – 1940. szeptember 21-én keltezett oklevél tanúsága szerint „a Vitézi Rend érdekében kifejtett, az átlagot messze felülmúló, érdemes, önzetlen és kimagasló tevékenységéért” dicsérő elismerésben részesült.
„A nagypapa egyenes, nyílt és szigorú ember volt. Nem tűrte a hanyagságot, gyűlölte a sumákságot és a becstelenséget – emlékezik Petrozsényi József. – Igyekezett másokat is a keresztény értékrendre vezetni. A magántulajdont szentnek tartotta. Nyugdíjas éveiben ezért vállalta el a mezőőrséget. Példamutató, családszerető, nagyszerű embert volt. Én sokat tanultam tőle, nagy hatással volt egész életemre. Nagyon örülök, hogy emléke most már a városi újságban is meg lesz örökítve.”