Zenei Világnap a Művészetek Házában

Október 1-jén, háromnegyed hat óra tájban – néhány perccel a kezdés előtt – már alig lehetett parkolni az épület körül. Ez bizony jót jelent, sokan leszünk – gondoltuk, s nem is csalódtunk…

A színpadon álló kottaállványok, székek a hangszeresek népes mezőnyét sejttették. E várakozásunk is beigazolódott, hiszen zeneiskolánk úgyszólván teljes tanári kara megtisztelte játékával e szép, városunkban immár hagyománnyá lett évfordulót.

A kedves, mosolygós műsorvezető, Oláhné Szabó Anita hegedűtanárnő lépett a mikrofonhoz, s már első szavaiból is tudhattuk-érezhettük, hogy elsősorban a gyerekekhez szól. A művek elhangzása előtt a gyakorlott pedagógus közvetlenségével beszélt a zeneszerzőkről és a művekről, s neki köszönhetően ez az oldottság mindvégig meg is maradt. Külön elismerés illeti azért a finom tapintatért, ahogy a gyerekeknek elmagyarázta, miért is nem való a zenemű tételei közt tapsolni, s ezt hogyan kerülhetjük el.

A műsorban két zenei csoportot hallhattunk. A komolyzenét ezen az estén Manfredini, Joachim Quantz, Mozart, Rachmaninov és Fauré, a csak nevében könnyebb műfajt pedig Kovács Béla, Bern-hard Henrik Crussel (finn-svéd zeneszerző és klarinétművész), Jeff Pratt és Heinz Both szerzeményei képviselték.

A műsorválogatás gondosságára jellemző, hogy mindegyik szerzőtől a gyermekek számára is befogadhatóan rövid, ugyanakkor a felnőtteknek is teljes zenei élményt nyújtó művek kerültek a műsorba.

Amiről legjobban esik szólni: a nagyfokú igényesség, az átélt, precíz játék kivétel nélkül az összes tanár-zeneművész részéről. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a fellépők mindegyike úgy muzsikált, mintha a Zeneakadémia különelőadásának közönsége előtt játszana.

Kozek Balázs és Vörös Tibor trombitakettősének hibátlan, tiszta hangjai, őrfi Gabriella és Zigó András stílusos, remekül együtthangzó fuvolakettőse, Horváth Zentai Nóra és Szlovencsák Péter egymást kiteljesítő, színes zongora-négykezese, Tácsik Zsuzsa gyönyörű hangzású, átélt gordonkajátéka méltán aratott nagy tapsot.

A kortárs Kovács Béla művét, egy klezmer klarinétművet bravúrosan, színesen varázsolt fülünkbe Szerémi Márkó, majd Gabriel Fauré (aki a zeneszerzőnek csak ritkán odaítélt francia Becsületrendet is megkapta) lírai-szép altatóját hallhattuk Brezovátz Mirjam és Horváth Zentai Nóra átélt, légies hangzású négykezes zongorajátékában.

Ezután a mosoly, a jókedv zenedarabjai következtek: Kazi Tibor és Venter Dániel játékosan, de egymásra mindvégig nagyon figyelő, sokszínű klarinétjátékának és Mile Péter parádés dobszólójának tapsolhattunk.

Az est zárószámaként Heinz Both jazzkompozícióját élvezhettük a remekül együtt játszó négyestől: Kazi Tibortól, Venter Dánieltől, a gitáros Horváth Tamástól és Mile Pétertől.

Itt kell még egyszer megemlíteni Szlo-vencsák Péter és Horváth Zentai Nóra nevét, akik több darab kísérő-zongorajátékosaként szerénységből, játékostársaik előadói színeinek gazdagításából jelesre vizsgáztak.

Úgy állhattunk fel a műsor után, hogy sok csillogó gyerekszembe és velük együttmosolygó felnőttre tekinthettünk, s őszinte tapsuknak együtt örülhettünk a művészekkel.

Köszönjük Zeneiskolánk minden résztvevő tanárának! Nagyon kívánjuk, hogy városunk e „Vörösvárikuma”, az ilyen előadásra képes tanárok képviselte magas szintű zeneoktatás ne essen áldozatául tiszavirág-életű megszorításoknak!

Pócsi János

Lásd még: www.azenevilagnapja.org

Operaest a Mű-hely Galériában

Október 2-án a Mű-hely Galériában operaénekesek műsorát láttuk, hallhattuk, akik műsorukban – szüretidőszak lévén – a bort és a vele kapcsolatos vidám és kevésbé tréfás zenemű-részleteket helyezték a középpontba.

Három, már nem ifjú, de kulturált, csiszolt énekhangját jól karbantartó operaénekes ének-zeneszámait hallhattuk. Mindhárman több magas rangú művészeti kitüntetés birtokosai. Saját maguk voltak a hangszeres kísérők is, s tény, hogy ez utóbbiak kezelését sem mindennapi szinten művelik. Sokoldalúságuk széles műsorválasztékra ad módot Laczó András tenor, Kuncz László basszus és Sztankovics Béla bariton számára. Utóbbi művész tizennégy évig élt városunkban, s hat éven át Zeneiskolánk tanára volt.

A Galériában előadott műsorukban részleteket adtak elő Gounod, Mozart, Erkel és Verdi egy-egy operájából, de elhangzottak dalok és virágénekek is. Igényes zenei előadás jellemezte a Sebő Ferenc által megzenésített József Attila-verset „A hetedik” címűt. A közönséget természetesen a Bravi Buam ihlette sváb dalok varázsolták el, melyek refrénjeit sokan Sztankovics Bélával együtt énekelték…

Bihari Puhl Levente (Levy) képeit láthattuk a falakon. Elsősorban realista képeit, köztük sok tájképet mutat be, melyek élénk színeikkel, erős kontúrjaikkal vonják magukra a figyelmet. Korok művészeti áramlataival megy szembe, mikor magát „retroavantgard”-nak tartja. Újabban Levyntgard® néven fordul az avantgard felé. Kíváncsian várjuk ennek jegyében készülő képeit.

Pócsi János