Az élet vizétől a végzet kövéig
Két hét a mesés Skóciában

„Slangeva!” Egészségedre! Így köszöntik a skótok ősi nyelvükön, a gaelen a vendéget, ha betér egy sörözőbe, hogy megkóstolja a whiskyt, vagy ahogy ők hívják, az „élet vizét”. Nem igazán hittem, hogy nekem is lesz hozzá szerencsém, egészen addig, míg a postás nem hozta az értesítést nyertes pályázatomról.

Iskolám, a Templom Téri Általános Iskola 2004 óta vesz részt a Tempus Közalapítvány, Comenius – iskolai együttműködés programjában. Az alapítvány, hogy a munkába minél többen vehessenek részt, lehetőséget biztosít az ilyen kapcsolatokkal rendelkező intézmények tanárainak arra, hogy pályázatot adjanak be nyelvtanfolyamon való részvételre. Így jutott el kolléganőm, Vereckeiné Györkei Katalin Cambridge-be, jómagam pedig Edin-burgh-ba.

Hosszú repülés után szerencsésen landolt a gépem Skócia fővárosában. Már volt némi ismeretem a skót múltról, híres skót személyekről: Skóciából származik az esőkabát, a telefon, a televízió, a termosz, Sherlock Holmes történeteinek írója, de még a penicillint, a golfot is a skótoknak köszönhetjük.

Érkezésemkor felhős, esős idő fogadott, ami végigkísérte kint tartózkodásomat. Már a repülőtérről a városba vezető úton feltűnt, hogy a város uralkodó épületegyüttese a vár. A vár és a város története egybeforrott, mivel a város nevét egyesek szerint a vár után kapta, hiszen annak egyik uralkodójához, Edwinhez kapcsolható, mondván, ez Edwin vára, azaz Edwin „burg”-ja.

A szállásom elfoglalása után első utam természetesen a város híres főutcájára vezetett, a „Royal Mile”-ra. A „Királyi Mérföld” a vártól a Holyrood Palace-ig, a királynő skóciai rezidenciájáig húzódó enyhén lejtős út, a város „gerince”. Itt található a legfelsőbb bíróság épülete, mely a XVII. század végén a skót parlamentnek adott otthont, itt magasodik Edinburgh főtemploma, a Szent Egyed székesegyház is. A sok régi épület mellett rengeteg étterem, ajándékbolt, pub kínálta szolgáltatásait a világ minden tájáról összesereglett turistának.

A másnap kezdődő tanfolyamon egy csoportba kerültem spanyol, olasz, arab fiatalokkal, akikkel hamar jó kapcsolatba kerültem. Kiderült, hogy sokan vagyunk tanárok, így aztán volt miről beszélgetnünk, s közben az angol nyelvet gyakorolnunk. Természetesen jutott idő a tanulás mellett kisebb-nagyobb kirándulásokra is. Bejártam a fellegvár épületeit, a Skót Nemzeti Hadtörténeti Múzeumot. A várban találhatók a skót koronázási ékszerek. Megnéztem a „Végzet kövét”, melyen a skót királyokat koronázták. Megtekintettem a vár legrégebbi épületét, a XII. században épült Szent Margit-kápolnát, melyet I. Dávid király anyja, a magyar születésű Szent Margit tiszteletére építtetett.

Eljutottam a XV. században épített Rosslyn-kápolnába, ahol megnéztem a da Vinci kód című regényből elhíresült misztikus faragásokat, feliratokat.

Hétvégén a Blair kastélyba látogattam el, ahol 700 év óta az Atholl hercegi család él. Ez a kastély ad otthont Európa egyetlen magánhadseregének. A kastélyban a látogatók megtekinthetik a család gazdag fegyver-, festmény- és bútorkiállítását. A közelben található a Felföld egyik legrégebbi whiskylepárlója, ahol idegenvezető kíséretében lehet megkóstolni az „élet vizét”.

Másnap már korán reggel indultam, hogy eljussak Skócia leghíresebb tavához, Loch Ness-hez. Utam során megálltam a „drámai” szépségű Glencoe völgyében, a hírhedt 1692-es mészárlás emlékhelyénél, ahol a vendégbarátsággal visszaélve lemészárolták a skót királysághoz hű MacDonald klán 40 tagját.

Kora délután érkezett meg buszom Loch Ness partjára, ahol először a XII. században épült híres Urquhart várat pillantottam meg, melynek bástyájáról naponta látogatók százai pásztázzák a vizet, hogy megpillantsák Nessie-t, a titokzatos szörnyet. Az egyórás hajókázás során én is figyeltem a tó felszínét, hátha én leszek, aki fényképezőgépem segítségével pontot tehet a régi vitára: Létezik-e vagy sem a titokzatos szörny?

A második héten megcsodáltam a linlithgow-i várpalota romjait, ahol 1542-ben született I. (Stuart) Mária a „skótok királynője”. A palota volt a XVI. században a skót királyi udvar központja. Továbbutazván elértem a Felföld kapujába, Stirling-be, ahol Skócia egyik legnagyobb és legfontosabb vára áll. Több ismert skót királyt és királynőt koronáztak meg itt, többek között Stuart Máriát is. A város határánál áll a skót nemzeti hős, William Wallace emlékére állított hatalmas emlékmű.

A tanulással, kirándulásokkal teli két hét hamar eltelt, így készülnöm kellett a hazaindulásra, hogy néhány órás repülés után otthon, Ferihegyen landoljak.

Krizsán Pál