Német tábor a Gradusban
A szervezők beszámolója

Német nyelvi tábort szervezett a Gradus Egyesület alsó tagozatos, illetve óvodás gyerekek számára. Az első héten az óvodások táboroztak, a témákat, játékokat, programokat így az ő korosztályuknak megfelelően állítottuk össze. A témák a következők voltak: Hétfőn: család. Kedden: gyümölcsök, zöldségek. Szerda: lovak, tanya, állatok. Csütörtök: közlekedés. Péntek: ismétlés.

A foglalkozások, dalok, játékok nap mint nap a témának megfelelően alakultak. Beszélgettünk, ragasztottunk, vágtunk, színeztünk, festettünk, memória kártyáztunk, táncoltunk, ujj-játékot tanultunk, verseltünk, meséltünk, daloltunk, fogóztunk, versenyeztünk, tornáztunk, lovagoltunk, kis csibét simogattunk, kirándultunk. Azt hiszem, sorolhatnám még, mi mindent csináltunk, bár ezt a gyerekek tudnák visszaadni igazán. A második héten a nagyobb gyerekekkel ugyanígy vettük a témákat, de a programok a koruknak megfelelően ki lettek bővítve.

Nagyon sokat segítettek a Gradus Egyesület Tagjai, Heim Márton, aki mindkét héten lóra ültette és meglovagoltatta a gyerekeket. Időt és türelmet nem sajnálva mutatta be az állatokat és a tanyát.

Köszönet a Pita-Toursnak, aki jutányos áron jutatott el minket a Heim-tanyára és a Rózsika forráshoz, köszönet a Müller Kávéháznak a kedvezményes fagyizásért.

A tábor a lelkes szülők és sok-sok segítség nélkül nem sikerült volna ilyen jól!

Szerintem nagyon tartalmas volt mindkét hét, a gyerekek sokat tanultak, játszottak és fejlődtek, és ami a legfontosabb: remekül éreztük magunkat.

Mivel ez volt életem első táboroztatása, sokat tanultam belőle. Rájöttem, min kellene legközelebb változatni, mit kellene másképp csinálni, és mi az, ami pont így volt jó.

Jövőre tapasztalatokkal gazdagodva újra szeretnénk élményt adni a gyermekeknek.

Kreiszl Anita

Köszönet

Köszönet
– a tábor levezetéséért: Kreiszl Anitának és Wohl Szilviának,
– a háttérmunkáért, szervezésért: Kremper Zsuzsinak, Merkné Kira Zsuzsinak, Boda Tündének,
– a kirándulás felügyeletéért: Kreiszl Adriennnek, Engertné Sörös Beának,
– az alapanyagokért és a „lelki támogatásért”: a Gradus Óvodának,
– a programok segítéséért: Heim Mártonnak,
– a jutányos áron fagyizásért: Müller Mártonnak.

Gradus Kuratórium

Mindent a gyerekekért!

2009. augusztus 29-én zenés gyerekpartit rendezett a Gradus óvoda és a Bon-bon bolt. 90 gyermekekből és szülőkből állt a csapat. A legfiatalabb gyermek 13 hónapos, a legidősebb 11 éves volt.

A program gitárszóval indult, majd válogatott játékokkal folytatódott. Bonon bohóc és segítői alapozták meg a hangulatot, szórakoztatták a vendégeket, vezényelték le a délutánt. Rengeteg játék volt, melyben kortól függetlenül részt vett mindenki. Zene és tánc fokozta a hangulatot. Még a szülők is táncra perdültek.

Pihenésként finom sütemények, üdítők érkeztek. Közben játékokkal arcfestéssel kedveskedtek a gyerekeknek. Senki sem távozott üres kézzel. A gyerkőcök pálcás lufikat, és táncoló smilekat kaptak ajándékba.

A nagy sikerre való tekintettel tervezünk még hasonló programokat.

A Befolyt összeg a Bon-Bon Bolt és a Gradus Egyesület közös döntése alapján, a Gradus óvoda belső udvarának felújítására ajánlotta fel.

A buliról készült képek megtekinthetők:

www.bonbonbolt.hu
www.leggomb-dekoracio.hu

Országos hírű lett a vörösvári lángos

Egy vörösvári lángossütő nyerte negyedmagával a Bors című szórakoztató napilapban júliusban meghirdetett nagy lángostesztet. A napilap munkatársai az olvasók segítségével az egész országban egy hónapon keresztül keresték Magyarország legjobb lángossütőjét. Az olvasók javaslata alapján a Bors „lángoskommandója” számos üzletet felkeresett, hogy megízlelje az ott készült lángosokat.

A szavazás augusztus elején lezárult, a legtöbb szavazatot egy budapesti, egy kecskeméti és egy szentendrei lángossütő mellett a pilis-vörösvári Ibolya büfé tulajdonosa, Hlács Ibolya kapta. A lap címlapjára közülük is ő került fel „Ibolya lett a világbajnok” címmel.

Az alábbiakban a lap augusztus 9-i számából idézünk: „Amiért érdemes Pilisvörösvárra menni: a Fő úton a sárga kapun belül igazán könnyű, finom és mindig ízletes lángost kapok” – hangzik az egyik levélből. Az eredményben a Bors lángoskommandója sem csalatkozott.

– 22 éve dagasztom itt a tésztát, szerencsére eddig nem volt panasz – mosolyog a tulajdonos Hlács Ibolya.

A jó lángos receptje nem változik, titkát ő sem árulta el. A választék széles, akad túrós, és laktató virslis-sajtos, emellett különlegességnek számítanak a kifejezetten nyári lángosok, mint a sárgabarackos, vagy a szilvás.

Gratulálunk a vörösvári lángossütő mester sikeréhez!

F. A.

A keramikus hazatért

A PilisCentrum.hu térségi programajánló szeptemberi számában olvashatunk Man-hercz-Kovács Gabriella pilisvörösvári keramikusról, aki a kerámiakészítés alapjait Szentendrén tanulta meg. Saját műhelye először Németországban volt. Újra visszatérve Magyarországra, szülőhelyén is kialakította saját birodalmát, műhelyét. „Színek, Szimbólumok, Mágia” címmel júniusban nyílt kiállítása Piliscsabán, az Uradalmi Házban.

További információ:

www.manherczkgabriella.gportal.hu

Kirándulás Poroszlóra

2009. július 25-én Molnár Sándor úr szponzorálásával egész napos poroszlói kiránduláson vehettek részt a vörösvári emberek, idősebbek és fiatalabbak egyaránt. Korán reggel indultunk és késő este érkeztünk, de az út minden fáradalmat megért!

Poroszló – Molnár Sándor szülőfaluja – 3200 lakosú ősi község a Tisza jobb partján, Tiszafüredtől 9 km-re található. Egyik legfőbb vonzereje a Tisza-tó, amely a vízi sportok kedvelőinek, a strandolni vágyóknak, horgászoknak, vadászoknak, vízi túrázóknak kiváló kikapcsolódási lehetőséget nyújt. A Tisza-tavi Madárrezervátum, mely a Világörökség része, a kikötőkből szervezett túrák révén látogatható. A falusi turizmus keretein belül itt egyre több szálláshelyet találhatnak a látogatók.

Megérkezésünkkor dr. Kovács Béláné alpolgármester asszony és a Lila Akác Dalkör tagjai fogadtak nagy szeretettel. A kölcsönös köszöntés és ajándékozás, nótacsokrok után motorcsónakázáson vettünk részt a csodálatos tavon. A finom és bőséges ebéd elfogyasztását követően a 2005. évben létesített Tisza-tavi tanösvényre hajóztunk. A tanösvény a Tisza-tó élővilágának megismerését teszi az érdeklődők számára könnyedebbé. A pallóutas tanösvény két madárvárta és egy 12 méter magas kilátótorony környezetében nyújtott feledhetetlen élményt. Előre láthatólag 2010-ig megépül az Ökocentrum központi épülete is, ahol 3 dimenziós mozit, emberléptékű akváriumot, erdei iskolát, kézműves udvart alakítanak majd ki.

Késő délután a főtéren táncház volt, ahol együtt rakosgatták lábaikat a poroszlói és a vörösvári táncos kedvűek. Késő este fáradtan, de nagyon szép élményekkel gazdagodva értünk haza.

Köszönjük Molnár Sándor úrnak ezt csodálatos napot, a szervezést és a bőkezű vendéglátást. Reméljük, hogy kirándulásunkkal öregbítettük a két település közti jó kapcsolatot, és lesz lehetőségünk arra, hogy mi is vendégül lássuk a poroszlóiakat.

A kirándulás résztvevői

59. Bányásznap

Szeptember 4-én Bányásznapot tartottak Pilisvörösváron. A Bányászemlékmű ünnepélyes megkoszorúzása után Wagner Ferenc, a Bányász Szakszervezeti Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet. Az elnök úr elmondta, hogy az emlékezésnek fontos részei azok a könyvek is, amelyek nemrégiben jelentek meg, és a dorogi, valamint a pilisszentiváni bányászéletet mutatják be.

Gromon István polgármester is a múltra való emlékezést emelte ki beszéde első részében, majd a közösség és a hagyomány ápolására hívta fel a figyelmet. A tavaly ilyenkor felavatott Bányászszoba a Napos Oldal Szociális Központban segít abban, hogy unokáink, dédunokáink is tudjanak a Pilisvörösvár életét egykor meghatározó bányászatról. Ezt a bányászmúltat hivatott majd dicsérni két tábla a tizenegy helytörténeti tábla közül, melyeket a Petőfi Sándor utcai új parkban, a régi „Lammkrumm” helyén fognak elhelyezni.

Az ünnepi beszédek után kiosztották a Bányászszakszervezet ajándékait azoknak a tagoknak, akik ötven vagy hatvan éve a szervezethez tartoznak.

H. I.

Takarítónap a vasútállomáson

Bár a kommunista szombatok ideje réges rég lejárt, a környezetünkért végzett önkéntes munka bizony a demokráciákban is divatban van. Épp a napokban olvastam, hogy New Yorkban például minden valamire való önéletrajznak tartalmaznia kell valamilyen közösségért végzett önkéntes tevékenységre való utalást. Az önszerveződés a demokrácia egyik mozgatórugója.

Mi sem vártuk hát tovább a sült galambot, megszerveztük a vasútállomás környékének rendbetételét. Civilek és vasutasok összefogásával szeptember 5-én láttunk munkához. A reggeli csöpögő eső nem sok jóval kecsegtetett, azért tízen összejöttünk, és nekiláttunk. A délelőtt folyamán az időjárás is kedvezőbbre fordult. Elsősorban a szem előtt lévő területekre koncentráltunk, azokra, melyeket az utasok nap mint nap látnak. Kaszáltunk, gazoltunk, és főleg szemetet szedtünk. Közben pedig a bográcsban rotyogott a paprikás krumpli, amit a végén jóízűen elfogyasztottunk.

Sajnos nem tudtuk a teljes területet megtisztítani, de már most többre jutottunk, mint a tavaszi hasonló, akkor még csak vasutasok körében szervezett akció során. Tanulság, hogy legközelebb több figyelmet kell a szervezésre fordítanunk, úgy talán nagyobb eredményt érhetünk el. Tervezzük, hogy ezentúl minden évben kétszer, tavasszal és ősszel rendezünk hasonló eseményt. Szeretnénk az önkormányzattal, és a MÁV-val is hivatalosan felvenni ez ügyben a kapcsolatot. Támogatásra lesz ugyanis szükségünk, hisz vannak dolgok, amit önerőből nem, vagy csak nehezen tudunk megoldani. Ilyen például az összegyűjtött szemét elhelyezése. A most megtelt zsákok nagyjából tavaszra fognak végleg eltűnni a vasúti raktárból, mert csak egyenként férnek be a vasút kukájába.

És hogy miért írom meg mindezt a Vörösvári Újság hasábjain? Hát nem azért, mert köszönetet várunk. Azért viszont igen, mert szeretnénk, hogy munkánkat megbecsülnék, és nem termelődne újra a szemét a környéken. Szeretnénk, ha rászólnának arra, akit szemetelni látnak. És ami a legfontosabb, szeretnénk, ha követőkre találnánk. Jó lenne látni, hogy mások is szerveznek környezetükben hasonló akciót. Hogy újabb, és újabb utcák, terek tisztulnának meg. Hogy a határba kimenve ne egy szeméttelepen érezzük magunkat. Hogy az önszerveződő közösségek tevékenysége ne különlegesség, hanem a mindennapok szerves része legyen.

Barkó Richárd