A Szent Erzsébet utca kivételes helyzete
Az elmúlt időszakban sokszor olvashattunk Pilisvörösvár eme utcájáról újságunkban. Kezdődött azzal, hogy a jobbkézszabály uralkodjon ott vagy a megszokás. Ezzel még semmi gond, valós probléma. Aztán jöttek a fekvőrendőrök. Nálam itt kezdődtek a problémák, ugyanis egy jól megépített fekvőrendőrnek az lenne a szerepe, hogy a megengedett sebességgel kényelmesen át lehessen hajtani rajta, de ha gyorsabban megy az autó, akkor erőset üt. Akkoriban itt 30 km/h volt a megengedett sebesség (azóta már 40), de ezeken a képződményeken már hússzal sem lehetett simát áthajtani, így több a megállás-elindulás és ezzel együtt a zaj és környezetterhelés.
A következő lépés a megfelelő sebesség meghatározása volt, jelenleg pedig arról szólnak a rendőrségi hírek, hogy ezt többször mérik is. A sebességkorlátozás és a szabályok betartatása rendben is van, csak ott kezdődik a problémám, hogy a Fő utcán, ahol lakom, ugyanezek a problémák senkit nem érdekelnek. Bár itt napközben még 50 km/h-val sem lehet közlekedni a forgalom miatt, este 9-10 óra után viszont a kamionok és teherautók 70-80 százaléka 80 km/h körüli sebességgel száguldozik (beszéltem olyanokkal, akik ezt le is mérték már), illetve napközben egyes helybéli és nem helybéli motorosok teszik ugyanezt az araszoló kocsisorok között, sok esetben igencsak hangos motorokkal. Képzelhetik, ez milyen rezonanciát és zajt okoz!
Kérdem én, hogy ha a Szent Erzsébet utcára ennyi figyelmet szánnak, akkor városunk legforgalmasabb utcája miért nem kap hasonló figyelmet?
Nemrégiben a rendőrségen is jeleztem, hogy esténként milyen száguldozást rendeznek itt a kamionosok (akiket már rég ki kellett volna tiltani innen), de azt a választ kaptam, hogy sajnos nincsen lehetőségük a gyakori mérésekre, mert nagy körzet tartozik hozzájuk és ha sokszor mérnének itt, akkor mások azt mondhatnák, hogy kivételeznek Vörös-várral. Akkor hogy is van ez? Egy bizonyos utcában mégis lehet többször sebességet mérni? Szerintem nem a kisforgalmú utcák ellenőrzésével kéne kezdeni a rendteremtést, hanem a nagyokkal.
G. Tibor
Kellenek-e nekünk új játszóterek?
A Vörösvári Újság 2009. júliusi számában megjelent dr. Gábeli Zoltánné cikke „Vesszőparipánk” címmel a Vásár téri parkban tapasztalható állapotokról szól. Ennek utolsó mondata az alábbi:
„U. i.: Jogos a kérdés: kell nekünk öt újabb játszótér milliókért, hitelből, mikor ezt az egyet sem vagyunk képesek szinten tartani?”
Noha a cikk tartalmával alapvetően egyet tudok érteni, ezzel a kis utóirattal azonban már korántsem. A véleményem a felvetésre az, hogy nem öt új játszótér kellett volna, hanem tíz, akár még több hitelből is. (Valamint égető szükség lenne a városban pl. uszodára. S hogy miből? Arra is volna ötletem, de ez a levél most nem erről szól.)
S hogy mire alapozom a véleményemet? Az egyik új játszótér közelében lakom, egy másikat pedig rendszeresen látogatok. Eddig azt tapasztaltam, hogy a döglesztő déli órák kivételével mindig sokan voltak mind a játszótereken, mind a mellettük létesített sportpályán - s még szemerkélő esőben sem ürült ki a sportpálya. Azt gondolom, hogy egy kis testmozgás senkinek sem árt, s a sportpályákról hallatszó labdapattogás számomra azt jelenti, hogy más is így gondolja. Sokkal jobb, ha az emberek (legyünk öregesek egy kicsit: a fiatalok) mozgással vezetik le a felgyülemlett feszültséget, mintha ezt másképpen tennék. A fentiek alapján szerintem egyértelmű, hogy igenis volt/van igény a játszóterekre.
A cikkíró helyében én inkább annak drukkolnék (vagy ha módomban állna, tennék érte), hogy az önkormányzatnak a játszóterek és sportpályák kiépítése után legyen pénze ezek fenntartására (eltört játékok cseréje, kiszakadt háló pótlása, a majdan tönkremenő aszfalt kijavítása, padok kijavítása, stb.).
Tisztelettel:
Steckl Ervin
Növekvő szemétdíjak
A magyar településeknek, így Vörösvárnak is saját szemetükkel óriási gondjaik vannak, ugyanis idén minden szemétlerakót megszüntetnek, ami az EU-nak nem felel meg. Olyan hírek keringenek, hogy tízszeresére is emelkedhet a szemétdíj egyes városokban. Magyarországon, sok helyen még a falvak végén tornyosul a szemét, más nyugati országokban a hulladék felét már újrahasznosítják. Ha nekik biznisz, nálunk miért nem az? Állítólag 2020-ra az EU-s tagállamokban az építési hulladék 70%-át kell újrahasznosítani. 2010-re (nincs mesze) hulladékkezelés-megelőzési programot kell bevezetni. Ha lerakási adót kellene fizetni, hamarabb állnánk át az újrahasznosításra. Sokan voksolnak a hulladékégetők mellett, azonban felelős környezetvédők szerint az égetés gátat vet a fenntartható hulladékgazdálkodásnak. Az embereket az égetés arra ösztönzi, hogy nem érdemes válogatni a keletkezett szemetet. Éljünk nyugodtan pazarló módon, vásároljuk a sok felesleges kacatot, dobjuk el, úgyis elégetik. Ám az égetésnél megmaradt szemét egyharmada salak, a levegőbe jutó gázok pedig mérgezőek. Húsz éve folyik a vita a jó megoldásról. Mivel állítható meg az évről évre növekvő hulladék keletkezése? Betétdíj, termékdíj, lerakási adó bevezetésével érhetjük el a kívánt célt. Az Auchan áruházban már 5 Ft-ot számolnak fel egy műanyag palackért. Lehet, hogy érdemes lesz visszavinni? Amerika egyes részein ingyen viszik el az újrahasznosítható hulladékot, sőt a kutyapiszkot áram előállítására használják. Hol vagyunk mi ettől? Könyörögni kell a hulladékszállítónak, hogy szíveskedjen az illegális hulladék (kibelezett hűtőket) m3-ét 6000 Ft-ért elvinni. Szerződés ide, szerződés oda, ki az, aki bármilyen szabályt is betart? őskáosz honol minden területen.
Vörösváron a Környezetvédő Egyesület vezette be 2002-ben a szelektív hulladékgyűjtést szinte elsők között az országban. Az akkor regnáló környezetvédelmi miniszter személyesen járt itt, elismerését kifejezve a kezdeményezésnek. Óvodák, iskolák, intézmények lelkesedéssel gyűjtötték a papírt és a műanyagot. Talán emlékeznek még a kedves olvasók a piros fémkonténerekre, amit a Humusz Munkacsoporttól béreltünk. Ugyancsak a környezetvédők javasolták a mára rendszerré vált zöld szigetek kialakítását.
3200 önkormányzat számára a külföldön bevált módszerek alkalmazásával, egy új hulladékpolitika bevezetésével, a lakosság további felvilágosításával, a polgármesterek és testületek szigorúbb fellépésével van remény a fenntartható fejlődésre.
U. i.: A zöldszigetek körüli áldatlan állapot sokat javult, hála a nyilvánosság erejének. Bármennyire fájó, a konfliktusokat is fel kell vállalni, de mindig névvel, a cél érdekében. Névtelen vagdalkozó cikkek hiteltelenek, gyávaságról tanúskodnak.
Dr. Gábeli Zoltánné
A szerkesztő megjegyzése
A Vörösvári Újságban nem jelennek meg névtelen cikkek vagy olvasói levelek. A monogrammal vagy egyéb jelzéssel megjelent írások szerzőjéről olvasói kérésre részletes felvilágosítást adunk.
Fogarasy Attila
felelős szerkesztő
Több fényt a külterületen is!
1998 nyár végén költöztek szüleim és két anyai féltestvérem Pilisvörösvár külterületére, majd 1999 év elején én is csatlakoztam hozzájuk. A környéken ma jóval több lakos él, mint a kilencvenes évek végén. Az utcában kisgyermekes családok és idős emberek is egyaránt laknak, akik már régebben is kérelmezték a közvilágítást, ha nem is mindenhol, de legfőképpen az Útőrház és a Derű utcában. Biztonsági szempontból a buszmegállóban lenne a legfontosabb, ahol sajnos gyalogosgázolás is történt már. Sajnálatos módon ezután sem történt intézkedés.
A város ezen részéről ritkán esik szó az újságban, az önkormányzat sem tervez semmilyen fejlesztést itt.
Pedig a lakosság évről évre növekszik, egyre több az adófizető állampolgár, ez az önkormányzatnak is egyre több bevételt jelent. Az utcákban azonban továbbra is sötét van.
Kérem az illetékeseket, legyenek szívesek választ adni arra vonatkozóan, hogyan lehetne a közvilágítást – esetleg pályázati úton – fejleszteni a város külterületén.