Megőrzik e világot, korokon át, nyelvünk szavai, hű sorkatonák – írja Magyari Lajos erdélyi költő Sütő Andrásnak ajánlott, „Szavak” című versében. Újabb időkben engem is behívott ez az anyanyelvi sereg, magyarságunk őrizője, nyelvi génjeink hordozója: magyart tanítok a város kisebbik általános iskolájában.

Furcsa volt ott állni ismét szeptember 1-jén az évnyitó ünnepségen a „kisemberek” sűrejében megszeppenések, csibészségek, okos tekintetek és kirobbanó energiák között. Még mint újságíró csattogtattam a fényképezőgépet, de már tanárként a másnapi debütálásra gondoltam az ötödik osztályokban. Igen, debütálásra, hiszen húsz éve is megvan tán, hogy tanítottam ötödikben. Talán izgultam is: vajon érzem-e még a gyermeki lélek rezdüléseit, megtalálom-e velük a hangot?

Azóta túl vagyunk gyönyörű-szomorú és pajkos-vidám népdalokon, Weöres Sándor versein, József Attila Medvetáncán, az ősmagyarság üzenetét hozó Fe-hérlófián, a finom bájú Tündérszép Ilonán és Árgyéluson, Ezopusz okos fabuláin. A szavak, anyanyelvünk katonái menetelnek át az osztálytermen, lábuk dobogása visszhangozza az énekelt versek ritmusát.

Ízlelgetjük nyelvünk ízeit, szeretgetjük szépségeit, kacagjuk furcsaságait, csodáljuk harmóniáját. Magyarnak lenni jó! Már ezért a különös nyelvért is érdemes, ami Európában szigetként árválkodik a szláv, újlatin és angolszász nyelvek tengerében. Se távol, se közel rokonunk. Csak messze fönt északon pengetnek hasonló húrokat. Igaz, ott a cimbalmot kantelének hívják, s ha szólnánk is a tejfölös hajú finn rokonokhoz, nem értenék szavunk. Vagy tán nem is akarnák, sértődötten, hogy újabb időkben inkább a sumérokkal, türkökkel, törökökkel komázunk...

Jó érzés: ezek a gyerekek még tudják, hogy kimeríthetetlen játék a nyelv. Kifordítjuk, befordítjuk a szavakat, mint juhász a szűrét. Néha még halandzsázunk is: „A hetes hozzon vaviszivilovigót!” – sürgetem, de csak felszabadult kacagás rá a válasz.

Sokszorta pedig sorbaállítjuk a hű katonákat, s megolvassuk őket. „Ne affektálj, Katus!” – mondom az egyik kis olvasónak feddőn – „Nem kell minden szóra hangsúlyt lapátolni!” „Te következel, de szép neved is van, Firtosvári Noémi! – így a másiknak.

Mindennap igyekszünk tanulni egy-egy új szót: ki ékes, ki furcsa, ki előkelő, olyik meg nevetséges: szüremlett, elbódorgott, gúzs, fanyüvő, griffmadár. „Hétszünyű Kapanyányi-monyók” – ugrik végül elő egy furcsa manó-ördög-szerzet a meséből, s kacagnak a sorkatonák, nevetésük elhallik túl az Óperencián.

Vigyázzuk is ám a szavakat, féltőn, gondosan. Minden szavunkra, sorkatonánkra szükségünk van. ők őrzik magyarságunk, ezer évünk, hazánk. Szavaink szuronyok, tüskék, ha bántani akarnak minket; virágszirmok, ha megölelnek; s könnycseppek, ha áldott eleinkre emlékezünk...

Fogarasy Attila

Reményik Sándor

Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza –
S a kelyhet többé nem engedi el!

Hírek röviden

Új plébánosunk

Szeptember 1-jétől új plébánosa van az egyházközségnek Balla Sándor személyében. Sándor atyát jól ismerik Vörösváron, hiszen korábban már teljesített papi szolgálatot itt.

Balla Sándort korábbi szolgálati helyén, augusztus 20-án Pilisszentivánért emlékéremmel tüntették ki. Érdemeit méltatta Gulyás Dénes országgyűlési képviselő is.

Fő utca program: októberben minden eldől

A szeptember 17-i közmeghallgatáson Gromon István polgármester és Gyimóthy Ákos főépítész tájékoztatta a megjelent polgárokat arról, hogy a Fő utca program második fordulójára beadott pályázatunk sorsáról várhatóan októberben döntenek az illetékesek. Kedvező döntés esetén 600 millió forint támogatásban részesül a város, amely összegből a Fő utca rendezése (járdák, parkolók, vízelvezetés) mellett felújítják a Városházát, a Városi Könyvtárat és egy házasságkötő termet, illetve ügyfélszolgálati irodát építenek a Cipőbolt telkén. Ha minden jól megy, 2011 elejére fejeződhetnek be a munkálatok.

Elkészültek a parkok is

Várhatóan lapunk megjelenésekor kerül átadásra a Kápolna utcai és a Petőfi Sándor utcai park.

Felvételünkön az utolsó simításokat végzik a Petőfi utcában létesített pihenőparkban, amelynek közepén egy, az egykori Lahm-krummot idéző dísztavat is kialakítottak.

Meghívó

Tisztelettel meghívom Önt és családját az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére tartandó városi rendezvényre 2009. október 23-án a Zeneiskola koncerttermébe.

16 óra, koncertterem: ünnepi műsor, „Pilisvörösvárért” emlékérmek átadása 17 óra, aula: fogadás
17.30: fáklyás felvonulás a Hősök terére
18 óra, Hősök tere: ünnepélyes megemlékezés és koszorúzás.

Gromon István
polgármester