Kisgyermekből óvodás, avagy az első három év nagy lehetőség…
Az óvodakezdés minden gyermeknek nagy próbatétel még akkor is, ha járt bölcsődébe és ismeri a közösségi szokásrendet. Élete első három évében a szülők tehetnek legtöbbet azért, hogy sikerélményekkel kezdje az óvodát, és később is szeressen odajárni. Az óvodáskor előtt rengeteg ismeretet, hasznos tapasztalatot tud a gyermek felhalmozni. Ezek között sok olyan van, illetve kellene, hogy legyen, amelyek megkönnyítik a zökkenőmentes beilleszkedést az óvodai közös-ségbe…
Lényeges, hogy már az óvoda látogatása előtt kisgyermekünk életében legyen rendszeresség, egy kialakított napirend, minden tevékenységnek legyen meg a maga helye és ideje (pl.: vacsora, fürdés, anya vagy apa mesél, „jó éjt”-puszi, stb.)
 |
A napirendnek lényeges a kapaszkodó, biztonságot adó oldala, hisz a konkrét cselekvésekhez való párosítás beláthatóvá teszi a gyermek előtt álló hosszabb-rövidebb időszakot. Ezért közel azonos időben történjenek a nap eseményei, pl.: reggeli-játék-levegőzés-pihenés (fontos!!) stb. Mindezek segítségükre lesznek abban, hogy gyermekükkel könnyebben és sikeresebben tudják kialakítani a megfelelő bánásmódot.
Minden szülő szeretné, hogy gyermeke megfelelő önbizalommal rendelkezzen. Mit tehetünk ennek érdekében? Mindannyiszor, amikor a gyermek olyat és úgy csinál, ahogy szeretnénk, amikor látható-tapasztalható eredményt mutat, amikor sikeresen tevékenykedik, dicsérjük meg! Az elismerés ne az „ügyes vagy” szókapcsolatban merüljön ki, hanem mindig a konkrét tevékenységre irányuljon! Pl.: „De örülök, hogy nem felejtetted el visszatenni az autót a helyére!” „Büszke vagyok rád, hogy kölcsön adtad a homokozó lapátodat!” Természetesen ügyelnünk kell arra, hogy csak azt várjuk el, kívánjuk meg, amire fejlettségénél fogva a gyermek már képes. A túlzott követelmények énképrombolók lehetnek, a környezet visszautasításához vezethetnek.
A következőkben néhány, a fejlődés általunk fontosnak tartott területéről ejtünk szót.
Mozgás
A járás megtanulása után „nyílik ki” igazán a világ. Ettől kezdve az egészségesen fejlődő gyermek mozgásigénye szinte kielégíthetetlen. A mozgásokat nagy-és finom mozgásokra osztjuk. A nagy-mozgások, vagy másként természetes mozgások azok, amelyek az emberi törzsfejlődés során hasznosnak bizonyultak. Egyedfejlődése útján a gyermek ezeket a lépcsőfokokat járja be, pl.: gurulás hasról hátra és vissza, csúszás, kúszás, mászás, járás, futás, dobás, ugrás, függeszkedés, stb.
A gyermek úgy van „kódolva”, hogy mindezeket a mozgásformákat a megfelelő érettségi és fejlettségi fok elérésével ösztönösen ki akarja próbálni, meg akarja tapasztalni. A szülők akkor tesznek a legtöbbet, ha hagyják szabadon mozogni, természetesen a biztonsági szabályok betartásával.
Az óvodai foglalkozások keretében már kiscsoportban is vannak manuális tevékenységek. A kéz finom mozgásai nem velünk születettek, hanem tanulhatók. Azok a gyerekek, akik sokat és változatos tevékenységek során használják a kezüket, ujjaikat, könnyebben tanulnak meg tisztán dolgozni, írni. Ennek érdekében. fűzzenek nagy szemű gyöngyöt, válogassanak együtt babot, rizst! Gyurmázzanak minél többet, vagdossanak papírlapot gyerekollóval, tépjenek újságpapírcsíkokat. Gyakorolják a kanál, villa helyes fogását, a tiszta evést. Próbálkozzanak az önálló öltözéssel-vetkőzéssel, a cipő le- és felvételével.
Beszéd
A fejlődés három szintje: a beszédészlelés, a beszédértés, és a beszédprodukció. Kétéves kor után a legfontosabb feladat, hogy a gyermek kedvet kapjon a beszédhez. Ezt úgy érheti el, ha sokat beszél hozzá, és figyel rá. Játszhatnak beszélgetőst játéktelefonon, beszélgethetnek állatfigurákkal, babákkal, bábokkal. Nézegessenek képeskönyvet, beszélgessenek a szereplőkről, a cselekményről. Meséljen gyermekének saját maga által kitalált történeteket állatokról, gyerekekről. Tanítsa meg az alapvető udvariassági formákat: „kérem, köszönöm, légy szíves, tessék”. Mondogassanak mondókákat, versikéket, énekeljenek egyszerű gyermekdalocskákat!
Gondolkodás
A fejlődés-fejlesztéshez a gyermek környezetéből élmények, tapasztalatok által szerzett alkalmazható ismeretekre van szükség. Az életkornak megfelelő stabil ismeretanyag a problémamegoldó képesség alapja.
Nézegessenek képeskönyveket, melyek alapján a gyermek fejlettségi szintjének megfelelően beszélgethetnek. A szókincsfejlesztést szolgálja a tárgyak, cselekmények, jelzők megnevezése. Tevékenységhez kötötten minél többször nevezzék meg a napszakokat, pl.: Délelőtt játszótérre megyünk, délben ebédelünk, délután alszol egy kicsit stb. Öltözésnél, vetkőzésnél nevezzék meg együtt a testrészeket, a gyerek saját magán mutassa meg azokat! Számlálgassanak apróbb tárgyakat: ceruzákat, cukorkát, játékokat, terítésnél tányért, evőeszközt.
Érzelmi élet
A kisgyermek élményei, tapasztalatai, a családi események sokféle érzelem megismerésének, átélésének az alapjai. A pozitív érzelmek - öröm, meglepetés, nyugalom, szeretet -megismétlésre ösztönöznek. Használják ki azokat a lehetőségeket, amikor a gyermek közel azonos korú társakkal lehet! Ebben az életkorban együtt még nem, leginkább egymás mellett játszanak. Ne engedje, hogy csemetéje a konfliktushelyzeteket verekedéssel oldja meg, hanem példaadással segítse a problémákat megoldani (pl. beszélgetéssel, más tevékenységbe való átvezetéssel). Tanítsa meg bocsánatot kérni, ha másnak fájdalmat okoz! Mondjon, ill. olvasson kedves, vidám meséket, a televízióban csak a korának megfelelő műsort nézhesse!
Játék
A 2-3 éves gyerek minden kezébe kerülő tárggyal tud játszani, felesleges drága, játéktevékenységre és élménynyújtásra kevésbé alkalmas mozgó, zenélő játékszerekkel, „szobadíszekkel” elhalmozni. Ajánlott játékszerek: homokozó készlet, tricikli, különböző méretű labdák, formafelismerő játékok, gyurma, autók, főzőkészlet, nagyméretű gyöngyök, Duplo, babák, játékállatok.
S végül néhány szó a beszoktatásról. Az óvodával való barátkozást pozitív érzelmi töltésű beszélgetésekkel, saját élményeik felidézésével segíthetik. Játszhatnak „óvodásdit” az otthoni babákkal, plüssállatkákkal. Kitalálhatnak olyan történeteket, melyekben a főhős hasonló helyzetbe kerül.
A beszoktatás során, amikor a gyermek már anyuka nélkül marad az óvodában, megszívlelendő tanácsaink a Szülőknek:
– Mindig egyértelműen jelezzék az elválást, ne szökjenek el köszönés nélkül!
– Tevékenységhez kötötten közöljék a gyermekkel, hogy mikor jönnek érte, pl. ebéd után, alvás után.
– Jó, ha van a kicsivel egy otthonról hozott „jó barát”: plüssállatka, kis kendő, ami biztonságérzetet nyújt, hordozza az otthon illatát.
– Fő a határozottság! Fontos, hogy az elválás után határozottan távozzanak, ne szaladjanak vissza, mert akkor gyermekük úgy érezheti, hogy nincs biztonságban.
– Viselkedésük bizalmat, biztonságot sugározzon, hiszen a kicsik olyan adóvevővel rendelkeznek, amelynek segítségével azonnal megérzik a szülő bizonytalanságát, félelmét.