Szaltószabadság

Bevallom, koppintottam. Dávid Sándor, tévés kollégám írt ezzel a címmel egy örökbecsű könyvet a tornáról – ajánlom is mindenkinek (a vörösvári könyvtárban megtalálható a mű), akit érdekel a sport. De nem bánom a dolgot, mert úgy vélem, a cím nemcsak a témához, hanem a riportalanyomhoz is illik. (Lapaj, mármint Dávid Sándor, egyébként sem haragszik érte.)

Lássuk hát. Hetrovics Marcell az ország egyik legjobb tornásza. A 24 éves vörösvári sportoló évek óta a felnőtt válogatott keret tagja. 2009-ben pályafutása egyik legjobb évét zárta. Amikor egy hideg januári napon bekopogtam hozzá, éppen egy úszásról szóló könyvet tanulmányozott. Meglepődtem, erre nem számítottam.

– Az egri Eszterházy Károly Főiskola testnevelő tanár szakos hallgatója vagyok – mondja, kérdő tekintetemet látva. – Mivel nyáron szeretnék diplomázni, most a tanulásé a főszerep. Legalábbis így tervezem.

– Ennek érdekében a tornát is háttérbe szorítod?

– Csak annyiban, hogy tavasszal nem szeretnék versenyezni, edzőtáborokban részt venni. Az edzéseken egyrészt a gyakorlataimban lévő elemek technikai tökéletesítésére helyezném a hangsúlyt, másrészt pedig új elemek megtanulásával foglalkoznék. Persze, még el kell érnem, hogy a szakvezetők, és az edzőm is elfogadják ezt a tervet, de bízom benne, hogy sikerrel járok.

– A tanulást értem, szerintem rendben is van. De nem maradsz így le fontos versenyekről?

– Lesz egy Európa-bajnokság Birmin-ghamben, de ez messze nem olyan fontos, mint az őszi, rotterdami világbajnokság, amelyre már teljes erővel felkészülnék. Ezen a vb-n lehet minősülni a 2011-es tokiói vb-re, amelyen már olimpiai indulási jogot lehet szerezni.

– Álljunk meg egy pillanatra! Ha már szóba került az olimpia, csináljunk egy hátraszaltót, és nézzük meg, miért nem jutottál ki a 2008-as, pekingi ötkarikás játékokra.

– Ehhez vissza kell ugranunk 2007-ig. Abban az évben, Stuttgartban rendezték meg a világbajnokságot, amelyen sajnos, nem tudtunk csapatot kiállítani. Egy csapat hat főből áll, abból öt tornászik, és a négy legjobbnak az eredménye számít. De, mint mondtam, nem volt ennyi jó tornászunk. Egyéniben hárman képviseltük az országot: Berki Krisztián, aki lólengésben próbált meg kvalifikációt szerezni (a szerek világbajnokai is kijuthattak az olimpiára), összetettben pedig Gál Róbert és én versenyeztünk. A szabály szerint egyéni összetettben a legjobb 36-ban kellett végezni ahhoz, hogy Magyarország egy kvótához jusson. Előre tudtuk, amelyikünk a legjobb 36 között jobban szerepel, mehet az olimpiára. Sajnos balszerencsém volt, gyűrűn lecsúszott a jobbkezem a szerről – soha nem követtem el ilyen hibát, és szerintem soha nem is fogok – így ponthátrányba kerültem Robival szemben. Noha így is bekerültem a legjobb 36-ba, mivel előttem végzett, ő indulhatott az olimpián. Zárójelben megjegyzem, Berki Krisztián második lett lólengésben, így ő is lemaradt Pekingről.

– Valóban peched volt. De beszéljünk kellemesebb dolgokról, tavaly nagyszerűen szerepeltél!

– Két versenyemre is szívesen emlékszem vissza. A nyáron megrendezett belgrádi Universiadén egyéni összetettben az ötödik lettem, ami szerintem jó eredmény. Még ennél is jobban ment az év végi szombathelyi GP-n, ahol összetettben, valamint gyűrűn és korláton is aranyérmet szereztem.

– Hová tegyük a Grand Prix-versenyeket a tornasportban? Mekkora ezeknek az értéke?

– Ezek a viadalok olyanok, mint a világkupa versenyek. Ugyanúgy pontozzák őket, csak míg a vk-ban szerenként értékelik a versenyzőket, a gp-viadalokon öszszetettben is hirdetnek eredményt.

– Már többször szóba került az összetett versenyzés. Te melyiket szereted jobban, az összetett küzdelmet, vagy a szerenkénti versenyeket?

– Egyértelműen az összetett tornát. Hat szeren versenyezni sokkal változatosabb, mint egy-egy szeren szerepelni. Én ezt tartom az igazinak. Öttusában sincs olyan, hogy valaki csak lovagol, vagy csak úszik – mindent tudni kell. Peking óta a tornát is megpróbálják újra ebbe az irányba terelni, ami szerintem helyes törekvés. Most már a szerspecialistáknak is legalább három szeren el kell indulniuk a vb-n, ami azt jelenti, hogy nekik is komplexebb tornászokká kell válniuk.

– Mit jelent mindez a 2012-es olimpiai kvalifikáció szempontjából?

– Van néhány feltörekvő, ügyes, fiatal tornászunk. Ha beérnek, akkor a csapatversenyben kiharcolhatjuk az olimpiai indulási jogot. Ehhez a 2010-es vb-n a legjobb 24-ben, Tokióban pedig a legjobb 12-ben kell végeznünk. Ha ez sikerül, hatfős csapattal versenyezhetünk Londonban. Ha a 12-16. helyen végzünk, két versenyző, ha a 16-18. helyet szerezzük meg, egy tornász szerez kvótát.

Persze másképp is ki lehet jutni az olimpiára. Összetett egyéniben, aki a legjobb 24-ben végez, névre szóló indulási jogot szerez, csakúgy, mint aki a szerenkénti versenyeken bekerül a legjobb három közé. Egyik változat sem könnyű, de remélem, valamilyen módon ott leszek Londonban.

– Bárcsak igazad lenne… De ezzel bogarat tettél a fülembe. Mindenki tudja, hogy a torna nagyon nehéz sportág, olimpiára kijutni pedig lassan felér egy győzelemmel. Te mégis szeretettel beszélsz a sportágadról. Mi tetszik neked ennyire a tornában?

– Szeretem a kihívást! Én nagyon jól tudom, hogy mennyi verejték, munka, küzdelem áll egy-egy gyakorlat mögött. Hogy mennyire nehéz valamit jól elsajátítani és végrehajtani. Mégis, vagy épp ezért, a torna nagyon szép sportág. Ha egy mondatban akarom megfogalmazni, akkor azt mondom, a torna a küzdelmet, a szépséget, a teljesítményt és a korlátok közti szabadságot jelenti számomra.

Várhegyi Ferenc

Az ép testért

Értékzavarral és értékzavarban küszködünk, amikor megpróbáljuk meghatározni az ép test fogalmát. Ha megvizsgáljuk a ránk zúduló reklámokat, eszményeket, azt látjuk, hogy a szép testnek nagy kultusza van korunkban. De vajon a szép test, ép testet jelent-e? A reklámipar – s talán az emberek nagy része is – a szép testet az egészséggel azonosítja. Holott a valóságban gyakran éppen a test kizsákmányolása zajlik a szép test, a sportos látvány kedvéért.

Sportos látvány. Sport.

Hogyan kapcsolódik a sport az egészséghez, az ép testhez, vagy éppen ellenkezőleg, a test kizsákmányolásához? A válasz az, hogy a sport mindhárom területhez erőteljesen kötődik. Jól akkor járunk, ha a sportot arra használjuk, amire való, az ép testnek, és az egészségnek a megszerzésére, megőrzésére. A sportágakon belül vannak olyanok, amelyek különösen alkalmasak erre a célra.

Már az ókori görögök is tudták, hogy a testedzés egyik leghatékonyabb módja az úszás. Az úszástudást nagyra becsülték, a műveltség részének tartották. Ez kitűnően beleillett a kalokagathia eszményképébe (a test és a lélek/szellem egységébe). Arisztotelész is elismerte ennek fontosságát, műveiben foglalkozott ezzel a területtel is (Eudémoszi Etika, Nagy Etika). Ma igencsak messze járunk ettől. De legalább tudjuk (?), hová kellene visszatalálnunk.

Vörösvárott a Don Pepe Új-Hullám Úszó-és Vízilabda Iskola és az Akarat SE foglalkozik úszásoktatással. Mostani számunkban az Új-Hullám Úszó- és Vízilabda Iskola céljaival, tevékenységével, terveivel ismerkedünk meg, legközelebb pedig az Akarat SE munkájával foglalkozunk.

A vörösvári székhelyű (!) Don Pepe Új-Hullám Úszó- és Vízilabda Iskola az ország nagy úszóiskolái közé tartozik. Jelenleg 5 helyszínen több mint 3000 gyermek oktatását látja el. A vörösváriak által is könnyen elérhető helyszínei, a piliscsabai FÉBÉ Uszoda, és a Dorog Városi Uszoda. Az Új-Hullám már évek óta szoros kapcsolatban áll a vörösvári oktatási intézményekkel, csoportos foglalkozások keretében oktatja az óvodásokat, kisiskolásokat. Az iskola a nemzetközileg elfogadott párhuzamos úszásoktatási módszert alkalmazza, amelyre építve kidolgozta az országban egyedülálló, 8 szintes oktatási programját. Ezen kívül egyéni tanfolyamos oktatással is foglalkozik – magam is több vörösvári családot ismerek, amelyeknek a gyermekei az Új-Hullám tanfolyamain tanultak(nak) meg úszni.

– Milyen visszajelzéseket kap a szülőktől-gyerekektől az iskola? Mennyire elégedettek az oktatás színvonalával, a megszerzett úszástudással?

– Szerencsére nagyon jól fogadták és fogadják a programot! – mondja Szekér Zoltán, az Új-Hullám Úszó- és Vízilabda iskola szakmai igazgatója. – Jó visszajelzéseket kapunk, amelynek nagyon örülünk! Többek között ez indított bennünket arra, hogy tovább fejlesszük, bővítsük az oktatási tevékenységünket, kínálatunkat. Márciustól indul a Cseperedő úszóprogramunk, amely igazi újdonság!

– Mi ennek a programnak a lényege?

– A legfontosabb elem, hogy ennek keretében a szülőket is bevonjuk az oktatásba! A programot a 3 és fél – 6 éves gyerekek számára dolgoztuk ki. Célja a gyermekek vízhez szoktatásának segítése, az úszástanulás előkészítése. A szülők az egyszerűbb feladatok megtanulásában segíthetnek – természetesen az oktatók irányítása, és felügyelete mellett. A vízben végzett közös munka óriási élményt ad a szülőnek és a gyermeknek is! Az előzetes szülői felmérések alapján van erre igény – nagyon bízom benne, hogy ez a programunk is sikeres lesz.

– Milyen előnyökkel jár, ha valaki ebben részt vesz?

– Említettem a gyermekek-szülők közös élményét, amely véleményem szerint nagyon lényeges egy család életében. De a játékos tanuláson keresztül ismerősöknek-barátoknak is hasonló élményt adhat a program. Ez a forma nagyon hasznos szorongó, nehezebben megnyíló gyermekek számára is, akik így könnyebben megbarátkoznak a vízzel, az uszodai környezettel.

– Sok sikert kívánok ehhez a programhoz! Mely uszodákban kezdődik meg a munka?

– Piliscsabán és Dorogon is elindítjuk a Cseperedő úszóprogramot. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

– Ezeken a helyszíneken minden feltétel adott a munkához?

– Minden helyszínünkön, így Dorogon és Piliscsabán is szakképzett oktatók (testnevelő tanárok, úszóedzők, úszásoktatók) dolgoznak. Az úszástanuláshoz szükséges segédeszközök is rendelkezésre állnak. A piliscsabai uszoda családias légkörű, rendkívül barátságos helyszín, egy kis vízhez szoktató medencével, és egy 15 méteres, folyamatosan mélyülő tanmedencével. A dorogi uszoda nagyobb, tanmedencével és egy 6 pályás, 25 méteres mélyvizes medencével rendelkezik. Az oktatáshoz szükséges segédeszközök itt is rendelkezésünkre állnak. Úszóedzések megtartásával itt segítjük például a vörösvári Pilis Cross Country Club kerékpárosainak a téli felkészülését is. Mindkét helyszínen tartunk nyári úszótáborokat is, amelyek az elmúlt években nagy sikert arattak, így idén is megszervezzük ezeket.

– A Cseperedő úszóprogram, az uszodák, és a nyári lehetőségek mellett beszéljünk egy kicsit a tanév közben zajló, hagyományos oktatásról is. Ha valaki nem tud már a tanév kezdetén beiratkozni valamelyik tanfolyamra, menet közben is be tud-e kapcsolódni a programba, vagy várnia kell a következő őszig?

– Nem kell várnia, mert az igényeknek megfelelően év közben is többször indítunk új tanfolyamokat. Piliscsabán például most hirdettünk meg egy új tanfolyamot, aki eljön rá, a nyaralásra már szerezhet annyi vízbiztonságot, tudást, hogy a szülei bátrabban mehetnek vele strandra, vagy víz közelébe.

– És mi a helyzet a sporttevékenységgel? Hiszen előbb-utóbb óhatatlanul felmerül az igény, hogy a tehetséges gyermekek kipróbálhassák magukat a sportban.

– Dorogon az iskola keretében gyermek vízilabdázással is foglalkozunk. Van egy versenycsapatunk, amely a Duna Kupa bajnokságban szerepel, és van egy előkészítő csapatunk is. Ugyancsak Dorogon létrehoztunk egy sportegyesületet is, amely úszásban biztosít edzés- és versenyzési lehetőséget a gyermekeknek. Már tavaly és idén több versenyzőnk bekerült az országos diákolimpiai döntőbe, ahol szép sikereket értek el. A pilis-vörösvári Klucsik Kitti (a Templom Téri Általános Iskola tanulója) például megnyerte a megyei bajnokságot, a februári országos döntőben pedig a 15. lett 50 méteres mellúszásban.

– Hol érdeklődhetnek az iskola iránt a szülők, tanulni, sportolni vágyó gyermekek?

– Honlapunk címe: www.uj-hullam.hu, ahol széles körűen tájékozódhatnak a programjainkról, tevékenységünkről, az uszodákban pedig személyesen is várunk minden érdeklődőt!

Várhegyi Ferenc