A faszobrász rajzai

Az elmúlt év kiemelkedő eseménye volt a plébániatemplom belső terének megújulása. Több cikkben is beszámoltunk a munkálatokról és az ünnepélyes átadásról, a templom megáldásáról. Mindmáig adósak vagyunk azonban annak a mesternek a bemutatásával, aki a templom belső ornamentikáját, fal- és mennyezetfestményeit megálmodta és megrajzolta: ő Szabó István Solymáron élő faszobrász.

Amikor Manhertz Mátyás, az egyházi képviselő-testület tagja felhívta a figyelmünket a kiváló mesteremberre, először hitetlenkedtünk, miért is őt, egy faszobrászt bízott meg ezzel a munkával a képviselő-testület, és miért nem egy grafikust... Nem kellett azonban sok időt eltöltenünk solymári műhelyében ahhoz, hogy mindezt egyszer s mindenkorra megértsük.

Szabó István solymári műhelyében. Előtte a munkapadon a Krisztus-korpusz, a háttérben a vörösvári templombelső egy rajzvázlata (Fotók: Pócsi János)

Szabó István egy korpuszt faragott éppen, kérdéseinket is itt, a szobrokkal, rajzvázlatokkal, készülő vagy javítandó antik bútorokkal teli, sokablakos, faillatú és enyvszagú műhelyben tettük fel neki, s nem ízlésesen és egyedien berendezett nappalijában egy csésze gőzölgő kávé mellett.

– Ez is csak egy rajz, három dimenzióban – mondja faragás közben. – A faszobrászat, díszítőszobrászat alapja a rajztudás. Ha ez valakinél hiányzik, az hiába is vesz a kezébe vésőt, nem tud megbirkózni a feladattal, nem tud megküzdeni a térrel.

Miközben gyakorlott, finom mozdulatokkal alakítgatja a Krisztus-szobrot, elmeséli, hogy 14 éves korában kötelezte el magát ezzel a szakmával. Gyerekkora óta szeretett rajzolni. Először ötvös akart lenni, de aztán mégis ezt a „rajzos” szakmát választotta. Nem elégedett meg a műhelyben tanultakkal, rendszeresen eljárt az Iparművészeti Múzeum könyvtárába, hogy tanulmányozza és elsajátítsa különböző korok stílusait, ornamentikáját.

A rajzvázlat közelről

Harminc éve él Solymáron, műhelyéből elsősorban antik stílusú bútorok kerülnek ki, de szívesen tesz eleget minden olyan felkérésnek, amelyben mesterségbeli tudását kiteljesítheti. A vörösvári egyházi képviselő-testülettel már régóta kapcsolatban áll, ő készítette például a bányatelepi Szent Borbála templom üvegablakának terveit. Amikor megkérték e régi munkakapcsolat alapján a plébániatemplom térhatású falfestményeinek és a szentély mennyezetfestményeinek megtervezésére, örömmel mondott igent.

– Technikailag hogyan is történt ez? – kérdezzük tőle kíváncsiskodva.

– Manhertz Mátyás eljött hozzám, és hozott néhány régi fényképet a templom egykori barokk stílusú belső teréről. Ezek nyomán először készítettem néhány vázlatot, majd miután az egyházi tanács ezeket jóváhagyta, pauszpapírra egy az egyben felrajzoltam az egészet. A festők – Szendi Zsolt és munkatársai – ezt másolták át a falra, és ez után festették meg az ablakok térhatású keretét és díszítményeit, illetve a szentélymennyezet szekkóit. De nemcsak ebben segítettem: a kovácsoltvas falikarokat is én rajzoltam meg. (Ezeket nemrégiben szerelték fel a templomban. – a Szerk.)

A solymári mesterember ezzel beírta – pontosabban: berajzolta – magát Vörösvár történetébe. A rajzai alapján készült stílushű ornamentika nagy mértékben hozzájárul ahhoz a szemet, szívet, lelket gyönyörködtető látványhoz, amely a templomba lépőt fogadja.

Fogarasy Attila

Helytörténet

Küldjön egy fotót!

Az itt látható fotót a védőnőktől kaptuk, s örömmel közöljük. A felvétel a Templom téri óvoda előtt készült, valószínűleg 1931-ben. Kérjük Olvasóinkat, aki felismer bárkit is a fotón szereplők közül, értesítse Szerkesztőségünket. Előre is köszönjük!