Mielőtt az „ajtót” becsukom…
Így, egy évvel hivatásom befejezése előtt, azt hittem, hogy már nem sok öröm érhet ezen a leértékelődött, elszürkült pedagógus pályán. Szomorú voltam, hogy úgy kell majd búcsúznom, hogy a „jutalomjáték” elmarad.
Egyszer csak felvillant a remény kedvesen csibész, kamaszkori jó és rossz problémákkal küszködő, 14 éves fiúk és lányok viselkedésében.
 |
Sokszor látjuk, halljuk, hogy a mai gyerekeknek nincsenek érzéseik, az idős emberek félnek tőlük, hiányzik a tisztelet… és még sorolhatnánk.
Azt azért szeretném megjegyezni, hogy iskolánk tanulói minden évben ajándékműsorral lepik meg a Napos Oldalon élő időseket.
A Templom Téri Általános Iskola 8. b osztályának (osztályfőnök: Tatár Mária) 5. osztálytól vagyok a magyartanára. Többször szerepeltünk együtt, de a 2009-es év nekik is és nekem is felejthetetlen lesz. Kezdődött az idősek napján való szerepléssel, ahol még csak páran képviselték iskolánkat. A bentlakó kedves, nehezen mozgó, „elesett” nénik, bácsik látványa csalta ki a gyermekkönnyeket a verset mondó, zenélő kiskamaszokból. Meghívást kaptunk karácsonyra. Visszatérve, még teljesen a látottak hatása alatt mesélték el érzéseiket a 8. b többi tagjának. Jó volt hallgatni őket, és meg kell valljam becsülettel, váratlanul ért.
Mostanában nem vagyunk elkényeztetve. Sok kamasz szégyennek érzi a pozitív érzelmek kimutatását, ma ez nem divat. Minél vagányabb, annál menőbb. A „vezért” kell követni, különben kitaszítanak. A vezér persze nem a jó hírét tartja sajnos fontosnak.
Ámulva, bámulva, meghatódva kapkodtam a fejem és hallgattam terveiket. Ajándék természetesen névre szólóan… „Éva néni! Képzelje el, a szekrényükre néznek, és ránk gondolnak majd!” Ezt egy fiú mondta.
Megdobbant a szívem, természetesen az egész osztály akart szerepelni. Izgultunk, készülődtünk, terveztünk, csapatmunka volt. Osztályfőnökük velük együtt készítette Adventre a koszorút. Ez is egyik meglepetésük volt. Wass Albert, Fónay Jenő gyönyörű sorait átszellemülve, minden sorát értve, mondták el a nagyon aranyosan szipogó idős embereknek. Kicsit hamiskásan, de szívből suttogták és énekelték Zorán csodálatos dalát.
Az utolsó szerepjáték, karácsonyi ajándékként, tanáraiknak szólt. Komolyak és érettek voltak. Nem az a régi, néha visongó, kissé szertelen osztály. Lehet, hogy csak pár napra, de mindenképpen történt valami.
Iskolám, ez a nagy épület, ahová közel 40 éve lépegetek reggelente, újra megélhetett valami szépet. Én láttam és látták őket sokan. Most már ballaghatnak, csak el ne veszítsék, amit megszereztek.
Kedves 8. b! Adjátok hírül a többieknek is, milyen jó volt az, amit akkor együtt éreztünk. Remélem, meghagyjátok nekünk, nekem ezt a szép emléket, és ezzel a csomaggal mehetek majd én is.
Sashegyiné Hátas Éva
a Templom Téri Ált. Iskola tanára
Vásár téri iskolások karácsonyi műsora a Szent Erzsébet Otthonban
 |
Az alsós tanulók és az otthon idős lakói |
„A tizenkét hónap” című aranyos mesével vendégszerepeltek a Vásár téri Német Nemzetiségi Általános Iskola negyedikes tanulói december 18-án a Szent Erzsébet Otthonban.
Mint minden mesében, ebben is az ármánykodást, a féltékenységet legyőzi a jó, minden megoldódik és boldogság vár a főszereplő kicsi lányra. Persze úgy könnyű, ha a tizenkét hónap is a pártjára áll, és ha kell, a télből egy pillanat alatt hóvirágos tavasz, a nyárból levélhullató ősz lesz.
Az idős emberek meghatottan fogadták a gyerekek játékát, s együtt izgultak a főszereplő kislány sorsának jobbra fordulásáért.
 |
Részlet az előadásból: A rakoncátlan királykisasszony és a kétségbeesett tanítómester (Fotók: F. A.) |
Az évszakok váltakozása, a 12 hónap ugyan nekik az elmúlás könyörtelenségét juttatta az eszükbe, ám az édes gyermekarcok, csilingelő hangok, szeles vagy bájos mozdulatok saját gyermekkorukat, gyermekeiket, unokáikat, dédunokáikat idézték fel – nagy boldogságot okozva számukra. Az előadás végén felcsendülő hálás taps is ezt bizonyította.
Megérdemlik, hogy ideírjuk a főszerepet játszók és a darabot betanító pedagógusok nevét: Egri Patrícia (királynő), Horváth Kitti (kislány), Mester Barbara (mesélő), Mirkné Nick Anna és Manherczné Ruppel Györgyi.
A gyerekek másnap a Zeneiskola színpadán is előadták a darabot iskolatársaik számára.
Az előadás végén felcsendülő Piramis-slágerrel búcsúztatták 2009 utolsó tanítási napját és kívántak boldog ünnepeket egymásnak:
Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Békés karácsonyt mindenkinek!
F. A.
Werischwarer Dialekt im Mittelpunkt
Dialekt und Kultur von Werischwar stand zum Jahresausklang im Schiller-Gymnasium auf eine besondere Weise im Mittelpunkt des Interesses. Es wurde Mida néni – Frau Mária Andrusch-Fóti – Mitverfasserin des Werischwarer Dialekt-buches, das zum Fest bereits in der zweiten Aulage erschienen ist und im großen Umkreis großes Aufsehen erregte, zu einer außergewöhnlichen Stunde in deutscher Minderheitenkunde eingeladen.
 |
Frau Mária Andrusch-Fóti Mida néni - im Schülerkreis (Photo: Zsuzsanna Tóth) |
Die Jugendlichen haben sehr auf den Gast gewartet. Schüler und Schülerinnen in der Klasse 9.c (Klassenleiterin Dr. Ildikó Hidas) wollten noch mehr über den We-rischwarer Dialekt in der Praxis erfahren. Mida néni blieb der fachkundigen Antwort nicht schuldig. „Wenn man jeden Tag nur drei Sätze im Dialekt erlernt, ist es in einem Jahr auch schon eine ganze Menge” – meinte die Autorin, die die Jugendlichen dazu ermutigte, Sprache und Kultur zu pflegen. Ein Teil der Schüler versteht ja teilweise den Dialekt der Großeltern.
Die Klasse 11.b. (Klassenleiterin Gabri-ella Fosztó), die bald eine vorgezogene Abi-turprüfung in Minderheitenkunde ablegen will, war besonders auf das Schicksal der Ungarndeutschen im 20. Jahrhundert neugierig und auf Infomationen aus erster Hand gespannt. Diese erlebten Stunden in Minderheitenkunde haben alle glücklich gemacht. Zum Schluß äußerten die Kinder den Wunsch, Mida néni auch im Frühjahr ins Gymnasium einzuladen.
Nach den Stunden im Schülerkreis wurde der Gast von Direktor Dr. Zoltán Guth zu einem ungezwungenen Gespräch empfangen und durch die Schule geführt.
Népismeretóra – másként
Az év végén a vörösvári német tájszólás és kultúra különleges hangsúlyt kapott a Schiller Gimnázium két osztályában. A 9. c osztály (osztályfőnök Dr. Hidas Ildikó) és a német nemzetiségi népismeret-érettségi előtt álló 11. b. osztály (osztályfőnök Fosztó Gabriella) kedves vendéget köszönthetett. Mida néni, Andrusch-Fóti Mária, az immáron 2. kiadást megért, nagysikerű vörösvári Dialekt-buch egyik szerzője tartott rendhagyó népismeretórát. A kisebbek főleg a württembergi-bajor nyelvezetű város nyelvi kultúrájára voltak kíváncsiak. A nagyobbak a 20. század történetével és a német nemzetiségi léttel kapcsolatban kérdeztek. Ha minden nap csak három mondatot tanultok meg dialektusban, az is rengeteg egy év alatt – bátorította a diákságot a vendég. A nagy sikerű találkozót tavasszal folytatjuk…
Végül dr. Guth Zoltán igazgató úr beszélgetett a vendéggel, akinek bemutatta a gimnáziumot.
Kép és szöveg: Tóth Zsuzsanna
Látogatás a Palánta Általános Iskolában
Sokan vagyunk, akik még nemigen hallottunk róluk… A tizenkét éve Piliscsabán alapított iskola öt éve talált otthonra Vörös-váron. Az irodaépületet nem kis találékonysággal alakították iskolává.
 |
Mayer Ágnes igazgatóval és Esztergomi Katalin igazgatóhelyettessel 2010 januárjában beszélgetünk.
– Miben más ez az iskola?
– A különbség talán a szemléletünkben van. Fő célunk, hogy gyerekeink szeressenek iskolába járni, és megtanuljanak tanulni!
– Hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban?
– A Nemzeti Alaptanterv lehetőséget biztosít arra, hogy a tananyagot kétéves képzési szakaszokra bontsuk, s így a gyerekek elegendő időt kapnak saját ütemű fejlődésükre. A közös játék, a közösség kiépítése, a fokozatos terhelés közben pedig elsajátítják a tanuláshoz szükséges alapokat. Harmadiktól lehet gyorsítani, hisz van mire építkezni! Programunk egyik alappillére a projektoktatás, ami biztosítja, hogy diákjaink egy-egy – őket érdeklő – témakör megismerésén keresztül, gyakorlati feladatokon megtapasztalva tanulják meg a tananyagot.
– Miért tartják fontosnak, hogy így tanítsanak?
– Átalakult társadalmunk szükségessé teszi az oktatás változását is. Bízunk benne, hogy ezeket a módszereket alkalmazva az iskolánkból kilépő gyerekek nyugodt, önálló, örömeiket és nehézségeiket kezelni tudó egyéniségekké fejlődnek, s ami szintén nagyon fontos, alkalmazható tudást sajátítanak el.
– Hogyan lehetséges az átlépés egy „hagyományos” iskolába?
– Minden iskolaváltás nehézséget jelent, minden családnak és iskolának is. Ezek a problémák pedig mindenkinél eltérőek.
– Hogy mutatkoznak be a leendő kisdiá-kok szüleinek?
– Beiratkozás előtt tizenkét alkalommal találkozunk, a Hívogatókon – gyerekek, tanítóik és szüleik. Részleteket erről és rólunk a www.palanta.hu-n olvashatnak.
Pócsi János
Ördögfióka kétévesek
Minden szülő ismeri a dackorszak jelenségét, amikor kétéves kor táján tündéri gyermeke félelmetes szörnyeteggé válik, aki bármelyik pillanatban újabb és újabb ötletekkel áll elő bosszantásukra. Józanul átlátva a helyzetet, rájövünk, hogy ennek pont az ellenkezője igaz. A kétévesek észreveszik, hogy az emberek különböznek egymástól – van, aki szereti a kakaót, és van, aki nem. Kitapogatják azokat a helyzeteket, amelyekben saját és mások szándékai konfliktusba kerülhetnek egymással. Jól látható, amikor az asztalterítő lehúzása közben nem is maga a mozdulat érdekli őket, hanem a szülő reakciója. Ha nézzük a gyermek szemének sarkát, megbizonyosodhatunk efelől.
Tehát a dackorszakukat élő gyermekek nem bennünket akarnak sírba vinni, hanem csak meg akarják érteni, hogyan működünk. Kétéves korban már kezd kialakulni az együttérzés képessége. A csecsemőket is feszélyezi, amikor szüleik veszekednek, de csak mostanában lép fel a szándék, hogy ilyenkor segíteni próbáljanak. Nemcsak átérzik más fájdalmát, hanem szeretnék azt enyhíteni. Itt kezdődik az igazi empátia, a morál.