Huszonöt évvel ezelőtt Rónaszéki Tibor tanár kollégámmal együtt üldögéltünk a kultúrház stúdiójában egy április 4-i felszabadulási ünnepségen. ő volt megbízva az ünnepség hangosításával. Én csak amolyan „hátramozdítója” voltam. A stúdió akkor a színpad és egy vasajtó mögött helyezkedett el, s az alig egy-két éve átadott új épület egyik nagy tévedése volt. (Egy a sok közül.)

Akkorra már túl voltunk néhány rendezvényen, s tudtuk, hogy egy műsor hangosítása a szerencse és a lehetetlenség kiszámíthatatlan játéka. Lényegében soha nem lehetett tudni, mi zajlik a színpadon. Nem láttunk és nem hallottunk belőle semmit. A forgatókönyvet másodpercre beosztva vakon és süketen adtuk be a zeneszámokat, hangosítottuk fel a mikrofonokat. Ebből azután jó néhány kellemetlen vagy egyenesen nevetséges – helyzetkomikumba illő – élményt szereztünk a szónokoknak, szereplőknek és a közönségnek – olykor a politikai botrány határáig...

Az egyik legnagyobb blamázs ezen a nevezetes április 4-én történt. Kollégám ugyanis – aki már előre félt a leszúrástól – idegességében rosszul állította be a lemezjátszón a tűnyomást. Ennek következtében legnagyobb megrökönyödésünkre a Himnusz alatt többször is ugrott a tű.

Fogalmunk sem volt róla, hogy a vigyázzállásban álló, ünnepre kivezényelt közönség és a vendég párt- és állami vezetők hogyan reagáltak a zanzásított Himnuszra, de nem is nagyon érdeklődtünk utána. Kollégám örült, hogy kerékbetörés nélkül megúszta az egészet.

De azért nagyon szégyelltük magunkat! Nem a rögtön az elején elrontott felszabadulási műsor, hanem a paródiává züllesztett, megcsúfolt nemzeti ének miatt, ami valahogy így hangozhatott:

„Isten, áldd meg a magyart

Jó kedvvel... ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá... már e nép

A multat s jövendőt!”

Mindez akkor jutott eszembe, amikor az új Művészetek Háza átadásakor több ember is megjegyezte a fülem hallatára: „Na, ez az épület sem tud többet a réginél...”

A korszerű felszerelést, hangosítás- és világítástechnikát, színpadtechnikát, az akusztikát megismerve és megcsodálva, nem kell hangsúlyoznom, hogy nekem homlokegyenest más a véleményem erről. S mindenkit arra biztatok, aki még nem járt az újjávarázsolt épületben, jöjjön el, s győződjön meg róla személyesen maga is. Nem fog csalódni.

Fogarasy Attila

Trianon-évfordulóra

Magyarnak születtem

Nem hajlok semmi szélnek,

Pusztító jégverésnek,

Úgy állok rendületlen,

Magyarnak születtem!

Hiába ütnek, rúgnak,

Kemény fából faragtak.

Az ég ítél felettem,

Magyarnak születtem!

Lágy eső arcom mossa,

Vállamon népem sorsa.

Teszem, mit meg kell tennem,

Magyarnak születtem!

Vadászhat énrám bárki,

Van erőm bosszút állni.

Én soha nem felejtem,

Magyarnak születtem!

Ha egyszer megtagadnám,

Édes jó szülőhazám.

Sújtson le rám az Isten!

Magyarnak születtem!

Rab madár, hogyha voltam,

Kitéptem minden tollam.

Áruló sosem lettem,

Magyarnak születtem!

(A Kárpátia együttes száma elhangzott a Vásár téri iskola tanár-diák rockkoncertjén 2010. június 5-én.)

Hírek lapzártakor

Aranydiplomások

Bensőséges pedagógusnapi ünnepségre került sor június 18-án a Templom Téri Általános Iskolában. Az ünnepségen – amelyre a hagyományokhoz híven meghívták az iskola nyugdíjas pedagógusait is – két olyan pedagógust köszöntöttek, akik több mint 50 évvel ezelőtt szerezték meg tanítói oklevelüket: Rácz Borbálát és Galambos Tibornét. Az aranyokleveleket Gromon István polgármester adta át az ünneplteknek, akik megható szavakkal köszönték meg a szeretetet, ami hosszú életpályájukat mindig jellemezte.

Pedagógusnapi köszöntőjében Gromon István polgármester elmondta, az elmúlt négy év során sokat nehezedett a pedagógusok munkája, helyzete ebben az országban, ezért minden tisztelete azoké a tanítóké, tanároké, akik a nehéz körülmények és a szerény megbecsültség ellenére sem hagyják el a pályát, és magas hivatástudattal nevelik, oktatják a jövő nemzedékeit. A polgármester úr a pedagógusok tekintélyének és munkájuk becsületének helyreállítását reméli az új kormánytól.

(Az aranydiplomás Rácz Borbálát és Galambos Tibornét következő lapszámunkban fogjuk méltatni. – a Szerk.)

Megújult a Garancsi-tó

Falunappal kötötték egybe a felújított Garancsi-tó és környékének június 19-i ünnepélyes átadását. Piliscsaba 2008-ban európai uniós pályázattal nyert 61 millió forintot az eliszaposodott, elalgásodott tó rehabilitációjára. A felújítás során eltávolították az iszapot, új növényeket telepítettek, séta- és tanösvényt, illetve oktatószigetet építettek ki. Az érdeklődők körbejárhatják a tavat, útmutató táblák segítik eligazodásukat, tájékozódhatnak az élővilágról, a táj geológiájáról és történetéről. Fürödni eddig is tilos volt a tóban, a horgászat újra-indításáról a közeljövőben foglalnak állást.

(Forrás: www.piliscsaba.hu)

Ál-villanyóraleolvasók Solymáron

Ál-villanyóraleolvasók járnak a szomszédos településen. Arra hivatkozva kérnek bebocsátást, hogy ellenőrizniük kell a villanyórát és a konnektorok épségét. Ám amint lehetőségük engedi, elvisznek minden készpénzt és apróbb értéktárgyat. Az Önkormányzat azt tanácsolja a lakosoknak, hogy addig ne nyissanak kaput, amíg az ELMű ingyenesen hívható 06-80-200-338 telefonszámán nem ellenőrzik a leolvasókat. (Forrás: www.solymar.hu)