Technika az új Művészetek Házában
Megújult a Ház! A tágas előcsarnokba lépve a sok faburkolat, a tetszetős világítótestek melegséggel, barátságos benyomással fogadnak. Arra voltam kíváncsi, hogy az impozáns nagyteremben és környékén hogyan gondoskodik a technika arról, hogy mi nézők, hallgatók jól érezzük magunkat, valamint arról is, hogy milyen berendezések teszik kellemessé szemünknek-fülünknek az ott látottakat és hallottakat.
 |
A Fő utca felőli oldalfal zajszigetelő felülete |
E felfedező útra Szlovencsák Péter, igazgatóhelyettessel, a művészetoktatás vezetőjével indultunk, aki nemcsak kiváló zongoraművész és pedagógus, de az itteni technikai megoldásoknak is avatott ismerője.
A nagyterembe lépve szinte egyszerre tűnik szemünkbe a színpad, a nézőtér és a mennyezet. Mivel a tervező számára a belmagasság adott volt, a terem sokszínű, telt hangzása megkövetelte, hogy a fent húzódó klíma- és szellőzőberendezés csövezését, a reflektorok felfüggesztését ne rejtse álmennyezet. Ezek hálóval való takarását, s a színpad felett, valamint a legfelül kialakított „hangvető” síkokat a gondos akusztikai tervezés alakította ki.
A klímaberendezés teljesen automatizált, s éppúgy képes hűtésre-fűtésre, mint a páratartalom kívánt értéken tartására. Ugyanilyen technikai színvonalon szolgálja a szellőzőrendszer a friss levegő állandó utánpótlását a teremben, a színpadon és az előtérben is. Hogy e tényezők mindegyike mennyire fontos, tudhatja mindenki, aki részt vett már teltházas, hosszabb előadáson izzadva, levegő után kapkodva…
 |
Technikai kavalkád a színpad felső jobboldalán (szélessávú hangfal, reflektorok, szellőző- és klímabevezetések) |
Még mindig felfelé tekintve feltűnik a hangsugárzók és világítótestek-reflektorok nagy száma.
A hangfalak mindegyike – méretüktől függetlenül – szélessávú, ami a magas és mély hangok egyenletes átvitelének garanciája. A reflektorok és a nézőteret megvilágító lámpák fényereje is egyenletesen szabályozható, ami által a terem ugyanúgy alkalmazkodhat egy bálhoz, mint egy színházi előadáshoz vagy koncerthez. A terem-oldalfalak nagy sík felületeinek speciális anyagból készült faltáblákkal való „megtörése”, s az oldalhangsugárzók elektronikus késleltető vonala is a színpadról érkező hangok rendezetlen ide-odaverődésének meggátlását szolgálja.
Külön említést érdemel, hogy a tervező és a kivitelező milyen jól oldotta meg a terem zajszigetelését. Látogatásom júniusi hétköznap délelőttjére esett, amikor Fő utcán ugyancsak zajlott a forgalom, de még a legnagyobb kamion zaja is csak alig hallhatóan szűrődött be…
 |
Hangsugárzók, világítótestek és vetítő a színpad körül (Fotók: Pócsi János) |
A színpad minden előadóterem sarkalatos helye, mert sokféle feladatra kell alkalmasnak lennie. Egy esetünkben ötventagú zenekar, néptánc- vagy balettegyüttes, vetített vagy valós díszletek által keretezett színházi előadás, egyszemélyes irodalmi est és még ki tudja, hányféle kívánalom merülhet fel, melyeknek meg kell felelnie. A működés eddigi néhány hete alatt szakemberek véleménye szerint a színpad jelesre vizsgázott.
A nagyszínpad elülső, üreges része alatt kerekes, erős táblákat hordó szerkezetek találhatók, melyek egy kb. húsz négyzetméteres „mobilszínpaddá” szerelhetők össze, s ezen akár a terem közepén is folyhat a cselekmény, játszhat a zenekar.
Megoldódott végre a színpad mögötti térben a minden kényelemmel ellátott férfi és női öltözők dolga, ahol a fellépésre készülő művészek monitorhangszórókon folyamatosan követhetik az előadást. Helyet alakítottak ki a színpadon és a nézőtéren éppen szükségtelen eszközök tárolására is.
Utunk ezután a terem technikai központjába, a vezérlőhelységbe vezetett. Joggal állapítható meg: sokat tudnak az itteni berendezések. A sokcsatornás digitális keverőpult, az ugyanilyen elven működő fényvezérlő berendezés, a színpadi ügyelővel való oda-vissza kapcsolattartás, a folyó előadás „teremhű hangzású” hangellenőrzése és felügyelete, mind-mind a közönség teljesebb élményét szolgálja. A nagyteremben folyó előadást az előtér hangsugárzóit hallgatva az is figyelemmel kísérheti, aki netán elkésett vagy már nem tud odabenn helyet foglalni.
Látogatásom befejezéseként megkértem Szlovencsák urat, játsszon el a zongorán néhány futamot, hogy magam is ízelítőt kapjak az új terem – ez esetben erősítés nélküli – hangzásáról. Eközben a nézőtéren jó néhány helyre ülve megállapíthattam: ez a terem meleg, telt, zörejektől mentes, egyenletesen sokszínű hangárnyalatával a legmagasabb hangtechnikai igényeket is kielégíti. Városunk minden lakója büszke lehet rá!
Pócsi János