Hősök napi megemlékezések

Május 29-én, Hősök napján a világháborúkban és az 1956-os szabadságharcban hősi halált halt vörösváriakra, a harcok során itt elesett idegen katonákra és a XX. század minden magyar és magyarországi áldozatára emlékezve a kegyelet és a tisztelet koszorúit helyezték el a vörösvári temetőben és a Hősök terén.

A megemlékezés délelőtt fél 10-kor a köztemető ravatalozója előtt kezdődött, ahol Balasi Anikó, a Művészetek Háza igazgatója köszöntötte a megjelenteket, köztük a Bajor Katonaszövetség küldöttségét.

Innen a koszorúzás résztvevői némán a német katonasírokhoz és emlékműhöz vonultak, ahol Gromon István polgármester és Wolfgang Körner, a Bajor Katonaszövetség alelnöke mondott rövid emlékező beszédet. A beszédeket és a koszorúk elhelyezését a Nosztalgia Dalkör és a Német Nemzetiségi Fúvószenekar által előadott gyászénekek tették kegyeletteljesebbé.

Gromon István polgármester, Sax László, NNÖ-elnök és Wolfgang Körner ezúttal is megkoszorúzták a szovjet katonák emlékművét is.

Az ünnepség ezután a Hősök terén folytatódott a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus közreműködésével.

Sax László NNÖ-elnök Gyóni Géza verseiből idézett, majd Szilágyi György ezredes, a Magyar Honvédség Szentendrei Központi Kiképző Bázisának parancsnokhelyettese tartott emlékező beszédet.

„A magyar nemzet mélységes szeretettel emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a hazának dicsőséget és hírnevet szerezve életüket áldozták föl. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és a jövendő nemzedékek hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május havának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatjuk” – idézte a szónok az I. világháború után alkotott törvény szövegét. Ezt a törvényt alkotta újjá 2001-ben a Magyar Országgyűlés – törlesztve a nemzet erkölcsi adósságát. Az új törvény kiszélesítette a hősök fogalmát, kimondva, hogy mindazokat a nemzet hőseinek kell tekintenünk, akik akár fegyverrel, akár anélkül odaadóan szolgálták a hazát a végveszély óráiban és akár az önkény megtorló intézkedéseit is vállalták. Ez a törvény a haza szolgálatát emelte első helyre – hangsúlyozta a szónok, majd beszédét e szavakkal folytatta:

„Tudjuk, hogy szinte nincsen olyan magyar család, mely ne gyászolná a harcokban elesett, áldozatul esett, ártatlanul kivégzett mártír hozzátartozóját. Hiszen sem az elmúlt világháború, sem a diktatúra évtizedei nincsenek olyan távol, hogy ezt feledés borítaná. Ezért a Hősök napi megemlékezések során elsősorban az elesettek példájáról, kitartásáról, áldozatvállalásról kell szólnunk. Jó érzés, hogy ma már közösen ünnepelhetünk, és kifejezhetjük, hogy az a hősi példa, amelyet eleink mutattak föl, nem volt hiábavaló.”

Az ezredes úr szólt a magyar katonák mai áldozatvállalásáról, a különböző nemzetközi miszsziókban való részvételéről is, majd beszédét e szavakkal zárta: „A hősök emlékünnepe nemcsak a múlthoz való viszonyunk kifejezése, civil vagy katona elődeink hősiessége, áldozata példát és erőt ad a jelen és a jövő feladatainak tisztességes elvégzéséhez. Emlékezzünk kegyelettel a magyar hősökre és tisztelettel hajtsunk fejet emlékük előtt.”

Az emlékbeszédet követően Gromon István polgármester és Sax László NNÖ-elnök elhelyezte a vörösvári önkormányzatok közös koszorúját a hősök emlékművén. Az ünnepség résztvevői közül többen virágokkal rótták le kegyeletüket, a hősökre, áldozatokra emlékezve.

F. A.

Gyóni Géza versei

Zsoltár

Semmiséged rettegd, te gőgös,
Semmiséged az Úr előtt,
Ki irgalmas a szenvedőhöz –
De jaj annak, százszor jaj annak,
Ki szívében nem félte őt.

Én érzem térdhajtó hatalmát.
Por, féreg, annyi sem vagyok –
S tikkadt ajakkal várom irgalmát,
Hogy kijelentse az igét:
Már minden megbocsáttatott.

Babylonban, akik még laktok,
Feketeszívű emberek,
S testvért testvérre uszítgattok –
Karddal vár rátok is az Úr:
Rettegjetek! Rettegjetek!
Mint nyöszörgő verébfiók
Olyan szomjas, szomjas a szívem,
Pedig a kínok poharát
Minden órában kiürítem.

Itatja énvelem az Úr
Sok szennyes óra rút iszapját
És ajkaim a meakulpát
Hiába, mindhiába hajtják.

Hazatérés

Te már mindent tudsz, halott katona,
Vagy ami jobb tán: tudod már a semmit.
Szemed nem bántja bűn és babona,
S füledbe már az örök csend szüremlik.

Te már elérted, halott katona,
Amit mi, jaj-jaj, mindhiába várunk:
Téged takar a béke bársonya,
S már mind valóság, mi nekünk csak álmunk.
Kocsid után, mely lassan visz tova,
Meredt szemekkel, szivszorongva nézünk:
Te így térsz haza, halott katona, –
S ó, más lesz-e a mi hazatérésünk?

Sírvers

Hazai domb lesz vagy idegen árok
Bús sirom fűve, amelyen kihajt,
Kopott fejfámon elmosódó írás
Bolygó vándornak ezt hirdesse majd:

Boldog, ki itt jársz, teérted is
Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt;
Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.

Utolsó verse:

Térjetek meg
És szeressetek.
Elnyel mindeneket a hőség
És csak Istené a dicsőség.

Trianoni emlékezés

A parlament elfogadta a nemzeti összetartozásról szóló törvényt. 90 év telt el a Kárpát medencében. 90 évet kellett „türelemmel” várniuk mindazoknak a magyaroknak, akiket a nagyhatalmak erővel elválasztottak tőlünk.

Még állnak csonkán, szerteszét a régi Magyarországon a várak. Sírkertek tövében törött feszületek meredeznek az ég felé, ősrégi templomok faláról mállik a penészes vakolat. Trianon kapcsán többször felötlött, lehet-e még változtatni a fájdalmas történelmen? Mert ha nem, legalább a felelősöket keressük! Keressük azokat a bűnösöket, akár magunk közt is, akik keveset, vagy semmit nem tettek azért, hogy a kisebbségben maradt magyar emberek autonómiatörekvéseit segítsék. Emlékezzünk csak 2004. dec. 5-ére, az érvénytelen, csúfos népszavazásra! Ha fellapozzák az újságokat a kedves olvasók, gondolkodjanak el azon, kaptak-e iránymutatást egyes médiaképviselőktől, hogy miként szavazzanak? Ugyanis sokan közülük csak elmaszatolták a helyes mutatót, ne legyen összetartozás.

Országszerte megemlékeztek Trianonról filmvetítéssel (Koltay Gábor: Vérző Magyarország), szoboravatásokkal, templomszenteléssel stb.

A vörösvári FIDESZ és KDNP csoport tagjai évről évre trianoni emléknapot tartanak. Június negyedikén, pénteken 16:30-kor együtt énekeltük a Hősök téri kopjafa körül a magyar és a székely himnuszt.

Kőrösy János, a FIDESZ elnöke Márai Sándor felvidéki tudósításaiból olvasott részleteket. Márai szubjektivitása, Kassához való kötődése megható, bár az író szülővárosának elcsatolását képes volt olykor érzelmeitől mentesen végignézni. A program Altorjai Attila színművész szavalatával folytatódott. Kárpáti Piroska erdélyi tanítónő verse mindnyájunk szeméből könnyet fakasztott. ő volt az egyike azoknak, akit meggyőződéséért, bátorságáért, hazaszeretetéért kivégeztek a románok.

Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak
Magyarok!

Ezt a ragaszkodást a hazához, ezt a szeretetet kell nekünk is átéreznünk kint rekedt testvéreinkkel! Reméljük, az elkövetkező években, az iskolákban is kellő figyelmet szentelnek majd az „új” nemzeti napunknak, és az önkormányzatok szívéhez is eljut az összekulcsolt kezek és meggyötört lelkek imája.

Dr. Gábeli Zoltánné

Trianonra emlékeztek

Június 6-án a szégyenletes trianoni békediktátum 90. évfordulójára emlékezett a Hősök terén a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A szónoki beszédek, szavalatok és zeneszámok után az emlékezők megkoszorúzták a Jobbik által állított Trianon-emlékművet, majd átvonultak a református templomba, ahol ökumenikus istentiszteleten vettek részt.

A megemlékezésen elsőként Sándorffy Ottó, a Magyarok Világszövetségének Pest megyei alelnöke szólt az egybegyűlt hazafias érzelmű közönséghez a trianoni békeszerződést tudatos népirtásnak nevezve, amely melegágya volt a II. világháborúnak. Sok millió honfitársunk vált ezen igazságtalan döntéssel ekkor földönfutóvá, kirekesztetté, mert a haza és a határok elhagyták őket. Trianonhoz való viszonyulásunk magyarságunk mércéje is egyben, és aki magyarnak kevés, embernek is hitvány – figyelmeztetett a szónok.

„Ez a mi holokausztunk, amelyre örökké emlékeznünk kell. Megmaradásunk, jövőnk záloga, örök támaszunk pedig hitünk, ősi kultúránk és az összefogás a világ összes magyarjával, nem kampányszerűen, hanem a mindennapok részeként” – mondta Sándorffy Ottó, majd beszédét egy Deák-idézettel zárta:

„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.”

Gribek Dániel, a HVIM helyi szervezetének elnöke a határainkon túl élő magyarok érdekében emelt szót, emlékeztetve és figyelmeztetve az őket folyamatosan érő atrocitásokra, bántalmazásokra, a magyarverésekre. A szónok elfogadhatatlannak nevezte, hogy valakit azért bántsanak, mert magyar az anyanyelve.

A Révkomáromban nemrégiben felállított provokatív, Trianont dicsőítő szlovák emlékművel kapcsolatban kijelentette, hogy azt nem fogják tűrni és porrá fogják rombolni.

Gribek Dániel drámai szavakkal figyelmeztetett a magyarság fogyására is: „A helyzet tragikus, a szakértők szerint néhány hónapon belül csonkahonban, a Magyar Köztársaságban lakó emberek száma 10 millió fő alá fog süllyedni. Pedig a magyar jövő a gyermekekben van és az édesanyákban!”

Dr. Lenhardt Balázs országgyűlési képviselő a Jobbik sikerének nevezte a Trianon-emléknap törvénybe iktatását, amelyért mozgalmuk 2002-es megalakulása óta folyamatosan küzdöttek. Sajnálatosnak nevezte azonban, hogy a Jobbik módosító indítványát elvetve az országgyűlés nem tette kötelező iskolai emléknappá ezt a tragikus napot.

Dr. Lenhardt Balázs élesen bírálta többek között a szlovák nyelvtörvényt, felróván az Európai Uniónak, hogy ehhez a gyalázathoz gyakorlatilag aszszisztál. A határok légiesítésével az Európai Unió korántsem oldotta-oldja meg a trianoni problémát. Ez egy súlyos kereszt, amelyet generációk hordanak a hátukon évtizedek óta.

„Határainkon kívül élő honfitársaink számára a személyi és – ahol egy tömbben élnek – a területi autonómia az a minimum, amiből nem engedhetünk, s amiért küzdeni fogunk” – jelentette ki beszéde végén a szónok.

A megemlékezés végén Oberle János, a Jobbik helyi elnöke elmondta, büszkék rá, hogy egy alulról kibontakozó társadalmi mozgás részeseiként közvetve hozzájárulhattak a békediktátum emléknappá nyilvánításához, majd közölte, hogy az emlékművet felajánlják a városnak.

Délután négy órakor ökumenikus szentmise kezdődött a református templomban, amelyet Balla Sándor katolikus plébános és Balogh Sándor református lelkész tartott.

Fogarasy Attila