Két hét Spanyolországban
Sok mindent olvashatunk a 46 milliós országról, mely évszázadokkal ezelőtt a fél világot uralta, s nyelve a harmadik helyen áll a legtöbb ember által beszélt nyelvek sorában. Gyakran hallunk kitűnő énekeseikről, építészeikről, festőművészeikről, s nem kevésbé híres futballklubjaikról, teniszezőikről. Kíváncsiak voltunk, hogyan élik az emberek hétköznapjaikat az ottani két legnagyobb városban, és nagyon vártuk a találkozást híres műkincseikkel, műemlékeikkel.
 |
Escorial: a könyvtár részlete |
A Pireneusok havas hegyláncát április végén is megcsodálhattuk a levegőből, s máris ereszkedik gépünk a hatalmas, négy terminálból álló madridi repülőtérre. Innen kiérve első benyomásunk a kitűnően szervezett metróközlekedés. A tizenegy vonalon kétpercenként járó szerelvényekkel a harmadik átszállásra máris a város lüktető központi terére, a Puerta del Solra érkezünk, amelyet a helybeliek egyszerűen csak Solnak (napfénynek) neveznek. A közelben lévő cseppnyi, s ezért olcsó „hostal” szobánkat úgyis csak alvásra és fürdésre használjuk majd…
Bánatunkra első három napunkon zuhog az eső, mégis azonnal kimerészkedünk a széles, hosszú Gran Viára. Itt és a nagyobb utakon délután hattól éjfélig – úgy tűnik – egész Madrid családostól-kutyástól az utcákon „korzózik”, esernyők alatti élénk beszélgetés közepette fittyet hányva az időjárásnak. Először azt hittük, e családias nyitottság a húsvéti ünnepek hete miatt van, később rájöttünk, hogy független ettől, és nemcsak a fővárosiak szokása…
A Solon a két fő nevezetesség: az eperfáról eszegető mackó szobra, mely Madrid jelképe is, és a spanyol „null-kilométerkő”, ami itt egy járólap-mozaik. Mi a Clark Ádám-téren álló kő mintájára háromdimenziósként képzeltük el; ezt csak később, segítséggel találtuk meg…
 |
Madrid: A királyi palota |
Közelben az Opera, vele szemben a Királyi Palota. Először ámulunk el a múltat idéző pompán! Aranyozott bútorok, metszett tükrök, gyönyörű gobelinek, pazarul berendezett szobák sora. Az egyikben áhítatos csend: ébenfa-berakású gyermek és felnőtt Stradivari hegedűk királyi gyűjteménye a légkondicionált üvegszekrényekben…
Nagyszombat. Templom a főúton, előtte több százan türelmesen várakoznak. Nyílik a kapu, fekete csuklyások-süvegesek hozzák a szent jelképeket, zászlókat, szobrokat. Kisgyerekeket emelnek a magasba, fotók, videók készülnek a feltartott kezekben.
Végre kisüt a nap! Izgalmas séták a belvárosban. Egyik árnyas parkban Don Quijote és hűséges szolgája az alapon, felettük magasodik az író, Cervantes szobra. Két szép főút kereszteződésében palota, amely díszességében és méreteiben alig tér el a királyitól. Be is mehetünk, fizetni sem kell érte. A földszinten szabadon használható könyvtár, kényelmes fotelek, játszószoba a gyerekeknek, távolabb hangtalanul suhanó liftek. Megpihentünk, s már kifelé tartunk, mikor útikönyvünkből jövünk rá: a Főpostán jártunk…
 |
Toledo látképe |
Segoviába tartunk, vonaton 90 km az út. Ezt három óra alatt tesszük meg, de a kasztíliai táj szépsége kárpótol. A városka fő látványossága a világcsodaként is számon tartott római kori vízvezeték, ami már az első században is a hegyek tiszta forrásvizét szállította 17 km hosszan a vízben szegény városba. A helyenként két óriási emeletnyire emelkedő, a város mélyebben fekvő részein 95 méternél is magasabb karcsú építményt faragott kövekből, kötőanyag nélkül építették.
Az El Escorialba utazunk az ottani HÉV-vel. Verdi Don Carlosában Fülöp király híres áriáját az itteni nyughelyről énekli. Óriási, szimmetria-uralta komorságában fenséges palota. Fényűzés sehol – egy helyet kivéve: a spanyol uralkodók koporsóinak panteonját. Ide belépve ámulatunkat a megvásárolt fénykép (tilos a fotózás) csak kevéssé érzékeltetheti. A tiszteletadás fensége átérezhetően sugárzik minden szegletből. A panteon feletti sírtermek egyikében tisztelettel adózunk Mária királynénk, II. Lajos felesége emlékének. Meghatottan vesszük észre: mind közül egyedül ezen van egyetlen, nemzetiszínű szalagunkkal díszített kicsi koszorú…
Toledo, a spanyol fővárostól 40 km-re. Sokáig az ország fővárosa volt. Óvárosa meredek, szűk utcákból álló útvesztő, egy valódi középkori „ékszerdoboz”. Templomai, házai békésen, üdítő változatosságban viselik magukon a római, keresztény, zsidó, arab, mór építészet megannyi jellegzetes elemeit.
Utolsó madridi napunkon vár ránk Európa egyik legnagyobb képtára, a Prado. Korán érkezünk, ezért nem kell a kijövetelünkkor már kétszáz méteres sort végigállnunk. Velasquez, Goya, El Greco, Murillo, Ribera vásznai előtt nem is merünk soká megállni, mert újabb terem, újabb csodák… Jó lenne minél többet látni, de egyetlen nap alatt..??
Eddigi itt-tartózkodásunk legfárasztóbb napja volt, muszáj pihenni, másnap indulunk Barcelonába…