Egy hét Anglia szívében
Cheltenham elegáns közép-angliai kisváros, mely zenei fesztiváljáról vált ismertté. Itt töltöttem el júliusban nyolc napot a Tempus Közalapítvány támogatásával egy továbbképzésen, amit Európa különböző országaiban éneket tanító pedagógusoknak szerveztek.
Izgatottan készülődtem az útra. Lefordítottam angolra tanmeneteink közül néhányat, kollégáim segítségével összeállítottam két CD-t Pilisvörösvárról, a Templom Téri Általános Iskola rendezvényeiről. Vittem magammal tankönyveket és egy fotóalbumot a különböző ünnepe-inkről, diákszínpadokról.
 |
Repülővel mentem Londonba, majd onnan busszal Cheltenhambe. A festői kőházakat és templomokat körülvevő Cotswold-dombságon kanyargott az út. Azonnal elbűvölt a táj szép-sége, üde zöldje. Este érkeztem meg, a szállást adó házi néni a buszállomáson várt kezében egy táblával: Katalin from Hungary. Lakótársam egy svéd tanárnő volt. Másnap vele baran-goltam be a várost, este pedig a többiekkel találkoztunk. Huszonketten voltunk: belga, finn, német, svéd, francia, olasz, portugál, román, sok spanyol és rajtam kívül még egy magyar kolléga.
A szervezők nagyon változatos programot állítottak össze. Előadást tartottak az angol iskola-rendszerről, az ének-zeneoktatásukról. Esténként koncertekre mentünk. A városban született zeneszerző, Gustav Holst művét, A bolygókat is meghallgattuk. Voltunk a szomszédos kisvá-ros, Tewkesbury apátságában, ahol Bach műveit hallgattuk, amit élőben közvetített a BBC.
 |
Két általános iskolában órákat látogattunk. Megnéztük a náluk mindennapos közös „kezdést”, amikor a tanulók levonulnak a tornaterembe. Együtt énekelnek, néhányan bemutatják, mit tanultak legutóbb, pl. verset, hangszeres produkciót, kis jelenetet. Mindezt rendben, nyugodtan, kulturáltan. Látszott, hogy nem csak a mi tiszteletünkre viselkedtek így. Szívesen, vidáman énekeltek, büszkén játszottak a hangszereken, és mindenki érdeklődéssel figyelt. Tudom, Anglia nagy hagyományokkal rendelkezik a kórusmuzsika terén, de irigykedve néztem őket. Tudják, hogy mennyire fontos a művészeti nevelés, a zene, a rajz, az alkotás szeretete. Amiben mindenki megtalálhatja és megvalósíthatja önmagát. Melynek segítségével közösséget formálhatunk, értéket közvetíthetünk. És akkor még nem is beszéltem a munkájukat segítő eszközökről, és tanársegédekről. Minden teremben volt számítógép, projektor, az udvaron kis játszótér, „színház-sarok”, sőt az egyik iskolának saját úszómedencéje, ahol az úszásoktatás folyt. Azért én is büszkén mutattam meg a mi munkáinkat, tanítványainkat dicsérő fotókat, CD-ket, amelyekből hagytam ott egyet-egyet.
 |
Külön élmény volt a Bristolba szervezett kirándulás. Körülnézhettünk a nagy múltú Bristol Cathedral Choir Schoolban. Itt az igazgató fogadott minket, és tehetséges tanítványaival egy kis „házi koncertet” tartott.
A rengeteg program közül emlékezetes marad számomra az utolsó nap. Ekkor a közeli Gloucesterbe tettünk kirándulást, melynek katedrálisában van a legnagyobb festett üvegablak, itt van eltemetve II. Edward, és itt forgatták a Harry Potter utolsó részét. Izgalmas dolog volt érezni a hely atmoszféráját. Innen még egy külön egyéni programként vonattal elmentem Bath városába, ahol a rómaiak építettek fürdőt a város forrása körül az I. században. Ennek maradványai ma is láthatók, ami a világörökség része – éppúgy, mint a gyönyörű, Britannia legszebb utcájának tartott Royal Crescent. Az összefüggő György kori épületsor pazar látványt nyújt. Utamat végigkísérte az Avon folyó, melynek érdekes kőhídjánál hosszasan elidőztem. Emlékeimet, gondolataimat rendezgetve késő este értem vissza Cheltenhambe, hogy reggel indulhassak haza.