„Kezdődjék a mulatság!”
Minden évben szeptember vége felé rendezik meg a városban a szüreti felvonulást és mulatságot. Régen ezen a napon még a törvénykezés is szünetelt. Ez a hagyomány még mindig tartja magát, hiszen ezen napon a polgármester a város kulcsát a bírónak és a bírónénak nyújtja át, akik ilyenkor hajnalig tartó mulatságra invitálják a város apraja-nagyját.
Jókedvben, mulatozásban idén szeptember 24-én sem volt hiány. A menet a Búcsú tértől indult, és nem éppen a legegyenesebb útvonalon érkezett a Civilek Háza udvarára. De ezt senki sem bánta. Volt, aki gyalog, volt, aki szekéren vagy lovon tette meg az utat, miközben lelkes „boros gazdák” mustot és bort kínáltak a hangulat fokozása érdekében, és a meleg okozta kitikkadás ellen. Merthogy csodálatos, meleg őszi nap volt ám!
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az őszi esemény ideje mindig is a helyi szőlőfajta érésének idejétől függött, és ez régióként, fajtánként változik. Itt, Vörösváron a Nova és az Otelló szőlőfajta volt főként jelen, melyeket ilyenkor, szeptember vége tájt kellett szüretelni. Régen a szüret hatalmas társas eseménynek számított, ahol a település szinte egész lakossága jelen volt. Ez szerencsére most sincs másképp. Ami azonban rengeteget változott az elmúlt időszakban, az maga a szőlőtermesztés. Régen a szüret Vörösváron is valóban a szőlő ünnepe volt. Akkoriban ugyanis sokkal több helyen folyt a szőlőtermesztés, hiszen voltak még szőlős birtokok. Mára ezek száma igencsak megcsappant, és csak néhányan akadnak, akik saját termésükből készítik a bort.
Ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – fontos maradt a hagyományok őrzése, a bor ünnepének megtartása. Így tehát Gromon István polgármester a felvonulás alatt átadta a város kulcsát a bírónak és a bírónénak, akik élve a hatalom adta lehetősséggel hagyták, hogy átvegye az uralmat egy napra a felhőtlen jókedv, a zene és persze a bor.
A Civilek Háza udvarán felállított színpadon egymást váltották a fellépők. Zenélt az A Tempo Koncertfúvós Zenekar, láthattak majorett-produkciót, sváb táncokat – többek között az iskolások és az óvodások előadásában –, énekelt a Nosztalgia Dalkör és a Vegyeskórus is. A délutánon nemcsak a vörösváriak érezték jól magukat, hanem a gerstetteni delegáció tagjai is láthatóan remekül szórakoztak.
A gyerekeknek is jutott a programokból bőven. Tanulhattak hagyományos és sváb táncokat, saját kezűleg préselt mustot ihattak, készíthettek madárkabillegetőt vadalmából, és egy lovas szekér csak az ő kedvükért járt egész nap körbe-körbe.
A bíró és a bíróné jól tette dolgát. Néhány órára mindenki elfeledhette búját-baját, és a kora esti órákra igazán vidám, szüreti hangulat alakult ki – köszönhetően a jó társaságnak és a még jobb bornak. Aki ott volt, tudhatja, aki nem, az bánhatja!
Van szüret minden őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,
oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.
(részlet Babits Mihály Ősz, Kripta, Ciprus, Szüret, Tánc, Kobold című verséből)