„Ha itt vagyok, elfelejtem, hogy magas a vérnyomásom”

20 éve segít a Napos Oldal

Alig fértünk el a teremben december 16-án, olyan sokan jöttek el, hogy együtt ünnepeljék a dolgozókkal a Napos Oldal 20. születésnapját. Eljöttek az alapító tagok, a hivatal képviselői, közeli és távoli ismerősök, barátok, mindazok, akiknek életében valamilyen módon fontos szerepet játszik az intézmény. És természetesen jelen voltak azok az idősek, akiknek élete szinte teljesen egybefonódott a központtal: akiket az itt dolgozók szeretettel ápolnak és azok is, akik itt találtak barátokra a központ által rendezett klubdélutánokon.

20 évvel ezelőtt

Először az alapító tagok köszöntötték a megjelenteket. Ők idézték fel a 20 évvel ezelőtti indulást. Elsőként Andrusch-Fóti Mária, Mida néni, aki abban az időben képviselő, az Oktatási Bizottság tagja, a Népjóléti Bizottság elnöke és tanácsnok volt. A rendszerváltozás ezen a területen is nagy változásokat hozott, és Mida néni is nagy lelkesedéssel, tele tervekkel vetette bele magát a képviselői munkába. Változás kellett a szociális területen is. Így jött az ötlet, hogy kell egy hely Vörösváron, ahonnan irányítani lehet a szociális segítségnyújtást – mesélte az egybegyűlteknek. Tőle származott az a gondolat, hogy az ún. Szaki épülete – ahol akkoriban a GESZ működött – épp alkalmas lenne erre. Az ötletet pedig megvalósítás követte, hiszen az épület igencsak felújításra szorult. Segítő kezekben, összefogásban pedig nem volt hiány. A szakmai munkát Sebes Gábor és Csorbainé Weigert Tünde segítette, a tervrajzokat Botzheim Istvánné Marika készítette, a felújítást pedig az Iparos Egylet tagjai végezték önkéntesen és ingyen. A testület is megszavazott 3 millió forintot, és az épület néhány hónap alatt kész lett.

 

Dr. Manhertz Julianna, a központ névadója 20 évvel ezelőtt szintén a Népjóléti Bizottság tagja volt, és amikor felmerült a névadás kérdése, neki egy könyv jutott eszébe. Karácsony Benő 2 kötetes könyve: A megnyugvás ösvénye és a Napos oldal. Optimista emberként az utóbbit írta a cetlire, és nem is gondolta, hogy ez lesz az, amely mellett végül a testület dönt. Így lett az intézmény neve Napos Oldal. Manhertz Julianna ajándékot is hozott: Karácsony Benő két kötetes művét. Kovácsné Selymesi Erzsébet igazgatónő megígérte, hogy gyakran olvasnak majd fel belőle az otthon lakóinak.

1991-ben az első önkormányzat polgármestere Botzheim István volt. Ő beszéd helyett saját készítésű itallal, süteménnyel és egy erdélyi népdallal kedveskedett az ünneplőknek.

Kohlhoffer Mihály, aki akkoriban az Ipartestület elnöke volt, arról beszélt, hogy a változás, az új lendület volt az, amely a Napos Oldalt létrehozta. Elmondta, hogy a ma embere számára is példaértékű lehet az az összefogás, amely 20 évvel ezelőtt értéket teremtett a jövő számára. Neveket is említett: Gubán Lászlót, aki tanulóival együtt rengeteg kétkezi munkát végzett az épületen, Fazekas Károlyt, aki a nyílászárók cseréjében, javításában segédkezett, és Kiss Csabát, aki a fűtés- és vízrendszert hozta rendbe.

Nők harca

Gromon István polgármester nemcsak a múltról, hanem a jövőről is beszélt. „Akkoriban naiv dolognak, szinte illúziónak tartottam az ötletet – mondta –, de a nők másképp gondolkodnak, másképp cselekszenek, és másképp is harcolnak, mint a férfiak.” Ennek köszönhető, hogy mégis megvalósult az eleinte naivnak tűnő gondolat, és működik ma is. Az intézmény dolgozói között többségében ma is nők vannak, egyetlen kivétellel.

A polgármester azonban a nehézségekre is rávilágított: „Nehéz időszak következik – mondta –, amely a szociális területet különösen érinteni fogja”. Az állam ezt a feladatot ugyanis nem veszi át az önkormányzattól, és azt sem lehet tudni, hogy mennyi pénz fog jutni a szociális feladatok ellátására. Így amire biztosan lehet és kell majd építeni a jövőben, az a közös összefogás. „Nem biztos, hogy ez baj – mondta a polgármester –, hiszen a közös összefogásban, az emberi erőforrásokban nagy erők lehetnek”.

A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége részéről Mihály János alelnök köszöntötte a 20. születésnapját ünneplő Idősek Klubját.

Törődés és szeretet

A beszédek után azok az emberek kerültek sorra, akik valamilyen módon segítséget kaptak a központ dolgozóitól, és köszönetüket a közös ünneplés alkalmával szerették volna tolmácsolni feléjük. Egy hölgy az édesapja nevében beszélt arról, hogy mennyire megszépítette életét a Napos Oldalban működő közösségi élet. Volt, aki a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársainak mondott köszönetet azért, hogy mindig segítőkészek és kedvesek, volt, aki a balesete utáni ellátásért, és olyan is, akinek a munkához jutásban segítettek. „Ha itt vagyok, elfelejtem, hogy magas a vérnyomásom” – mondta Kovács Mihályné Anna. Két kulcsszó minden beszédben közös volt: törődés és szeretet. Ez az, ami mindmáig meghatározza az itt lévők életét, legyenek dolgozók vagy gondozottak.

Kozma Kata kezdetektől az intézmény dolgozója, most csak egy rövid beszédet mondott az elmúlt 20 évről. De a beszédét követő kis műsor – melyet az idősek adtak – többet mondott a szavainál. Ott állt mellettük, ahogy a verset mondták, kis súgással segítve őket, ha megakadtak, együtt énekelt velük – minden mozdulatából, szavából azt a szeretetet, alázatot lehetett érezni, amellyel immár 20 éve ápolja, gondozza, segíti a rászorulókat.

A magány helyett

A rendezvény Kovácsné Selymesi Erzsébet igazgatónő beszédével fejeződött be, aki a szociális mérföldkövekről beszélt – a szociális munka legfontosabb állomásairól, és arról, hogy mit is jelent ez a Napos Oldal életében: „Korunk nagy problémája a magány, így felértékelődnek az emberi kapcsolatok. Intézményünk egyik erőssége a magas színvonalú szakmai munkán túl a kapcsolatépítés: személyek és generációk, hagyományok és új szemlélet, intézmények, szervezetek között is. A Pilisvörösváron élő emberek szociális érzékenységének, hagyománytiszteletének, összetartásának, a családtagokról való gondoskodásnak, az adományozásnak, karitatív tevékenységeknek mélyre nyúló gyökerei vannak. Az itt élők számára mindig fontos volt a mások felé megnyilvánuló gondoskodás, az egymásért tevés.”

Ez a gondoskodás, egymásért tevés ez alatt a néhány óra alatt – míg az ünneplés tartott –  is nyilvánvaló volt. Az időseket minden percben óvó tekintetek kísérték: míg ki sem mondta, hogy megszomjazott, máris valamelyik munkatárs vizet hozott, ha valaki fáradtnak tűnt, netán rosszul lett, azonnal ott termett valamelyik dolgozó, és segített neki. Ez alatt a néhány óra alatt az is látszott, itt senki sincs egyedül; bármi történik, van, kihez forduljon, akkor is, ha csak beszélgetésre, lelki támogatásra van szüksége. Szép élmény volt mindezt látni.

Palkovics Mária

Sík Sándor:

A legszebb művészet (részlet)

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt.