XIV. évfolyam 1. szám - 2014. január

Nincs irigylésre méltó helyzetben Pándi Gábor, az NB-II-es férfi kézilabda csapat edzője. Legalábbis a felnőtteknél és a junioroknál, akikkel egyszerre két, egymásnak ellentmondó feladatot kellene megoldania.

Már a 2013/14-es bajnokság kezdete előtt azt mondtam, hogy idén elég nagy bajban leszünk – sóhajt egy nagyot. – Nos, van is baj, mert a csoportunkban mi dobjuk a legkevesebb gólt. Kiesőzónában vagyunk, és a junioroktól felhozott fiatalokkal kiegészített csapatunk most még nincs biztonságban.

Sok szempontból is megújulóban van a Pilisvörösvári Utánpótlás Futball Club (PUFC) munkája, élete. Az alábbiakban ebbe a folyamatba pillantunk bele, képet adva arról, hogyan is épülhet, fejlődhet egy sportegyesület a városban.

Szakszon József, a PUFC első elnökének lemondása után 2013 őszén Bilau Csaba lett az egyesület elnöke, aki emellett edzőként is tovább dolgozik. Bilau tehát a saját bőrén érzi, hogy milyen feladat egyszerre vezetni, irányítani egy klubot, ugyanakkor edzéseket is tartani, mérkőzéseket megvívni, napi feladatokat megoldani. Ő most kezdte el azt az utat, amelyet a kézilabdásoknál Pándi Gábor már évekkel korábban bejárt.

Nagyjából egy időben két nagyszerű kajakosról, Kovács Katalinról és Fazekas-Zur Krisztináról is kiderült, hogy anyai örömök elé néznek. Fazekassal egyébként is terveztünk egy évértékelő és idei terveket ismertető interjút, amely így még nagyobb hangsúlyt kapott. Az olimpiai bajnok vörösvári sportoló amerikai otthonából válaszolt a kérdéseinkre.

Folytatjuk Bakonyi Tibor októberi számunkban megkezdett életrajzát, amelyből megtudjuk, hogyan tudott börtönéveket követően talpra állni és társadalmilag hasznos tevékenységet végezni. (3. rész)

• Milyen volt a viszonyuk Göncz Árpáddal és Bibó Istvánnal? Egyáltalán, hogyan tudtak egymással kommunikálni?