XIV. évfolyam 3. szám - 2014. március

Január elején, közepén újra felharsant a síp, a PUFC labdarúgói elkezdték a felkészülést a tavaszi szezonra.

hány korosztályos csapat, annyi az öröm, a gond és a megoldandó feladat is.  Egyvalami közös a fiatalokban: a sportág szeretete. Hogy aztán mennyire hajlandóak „szenvedni” a sikerért, az változó.

Az U-18-as csapatnál például Molnár Richárd edző nem túl boldog, amikor arról beszél, hogy az edzéslátogatottság erős 50%-os a tél folyamán, ami messze van az ideálistól.

Apollónia György huszonhét éve biliárdozik. Tizenhárom évesen kezdte a Müller Kávéházban, és ma már az ország egyik legjobb játékosa, az úgynevezett Magyar Bábus 120 Fás Biliárdban.

• Mi fogott meg a sportágban, miért kezdted el ezt a játékot?

Az, hogy a golyók ugyanolyan gömbölyűek, mint a labdák. Gyerekkoromban nagyon szerettem a labdarúgást, igazolt játékos voltam, gömbérzékkel is rendelkeztem, de egy sérülés miatt abba kellett hagynom a játékot. Így jött a biliárd, amely nálunk családi hagyomány, hiszen a nagyapám és édesapám is jó biliárdosok voltak. Ez egy nehéz sportág, fejben és ügyességben is nagy kihívást jelent. Egyébként a biliárdot régen nagyon szívesen játszották a svábok, a faluban több helyen is voltak asztalok, és kialakult egy vörösvári szabályrendszer is. Ebben a szabályrendszerben már tizenkét éve zajlik nálunk egy bajnokság is a Krigli Sörözőben, amelynek most éppen a véghajrájánál járunk.