XIV. évfolyam 9. szám - 2014. szeptember

Világháborús sorozatunkban most egy olyan fiatal magyar katona naplójából idézünk, aki a második isonzói offenzíva idején, 1915 nyarán harcolt és sebesült meg a Doberdói-fennsíkon. Imre Gábor tehetséges képző- és iparművész volt, tehetsége megdöbbentő és torokszorító írásában is tetten érhető. (Naplóját – amelyet az isonzói harcokkal foglalkozó hadtörténészek is igen nagyra értékelnek – unokájától, Imre Gábortól kaptam meg. Őt sokan ismerhetik Vörösváron, hiszen éveken át a Puskin utcai kistérségi iroda munkatársa volt. Jelenleg Tinnye jegyzőjeként dolgozik.)

A fa története

Pilisvörösvár legöregebb fája egy eperfa, ami a németek Pilisvörösvárra történő letelepedésével és a katolikus plébániatemplom építésével egyidős. A helyi hagyomány szerint a fát 311 éve, a katolikus templom építésének megkezdésekor (1703) ültették.

A fa egy iskola és egy templom mellett áll. A helyiek már nem is emlékeznek rá, hogy mi okból ültették el generációkkal ezelőtt, de azt tudják, hogy több évszázada áll ott rendíthetetlenül. Minden más fa fölé magasodik, és generációk nőttek fel dús lombkoronája alatt. Mára már kész fa-óriás lett: törzse olyan vastag, hogy még 3 felnőtt is kevés, hogy átölelje, és oly magas, hogy nincs is párja. A vörösváriak megbecsülésük jeléül védetté nyilvánították, és kerítéssel vették körül, hogy még unokáik is csodálkozással vegyes áhítattal figyeljék. Ráadásul ez a fa nemcsak árnyékot ad nyáron, tavasszal és ősszel pedig védelmet nyújt a széllel és az esővel szemben, hanem még finom termésével is megajándékozza a közösséget, lévén egy eperfáról, más néven szederfáról szó. Sok állat választotta lakhelyéül ezt a nem éppen mindennapi fát: a fán egyaránt élnek harkályok és cinegék is. Az előző évtized közepéig egy macskabagoly család otthonaként is szolgált.

2014. július 19-én a Szebb Környezetünkért Egyesület a Városi Könyvtárban mutatta be a www.tulsokcucc.hu tárgyiadomány portált, csatlakozva ezzel a Humusz Szövetség tárgyiadomány-koordinátori hálózatához.

A tárgyi adományozás különös jelentősége, hogy egyszerre képes a szociálisan rászoruló rétegek megsegítésére, és újrahasználati módszerként a hulladék megelőzéséhez is hozzájárul, vagyis környezetvédelmi szempontból is kívánatos. Ehhez képest a tárgyi adományozás az egyik legkevésbé elterjedt formája a jótékonyságnak.