XV. évfolyam 8. szám - 2015. augusztus

A város azon szegletében bandukolok hegymenetnek felfelé, amerre a helyrajzi számok sűrű rengetege könnyen elkavarhatja az óvatlan tájékozódót. A késődélutáni napsütés reflektorként világítja meg úti célomat, egy zöld tetejű házat, amelynek kertjében egy fekete színű keverék kutya néz velem farkasszemet. A kemény házőrző álca azonban hamar szertefoszlik, amint megjelenik mögötte a ház ura, Pál Zoltán, aki kezében egy borospohárral köszönt. Éppen családi banzájt tartanak a szomszédos szülőházában, de mivel olyannyira elfoglalt, ezért csak most tudtuk tető alá hozni a találkozást. Ennek alapja nem más, minthogy Zoltán – aki saját honlapján mindent fabrikáló ezermesterként aposztrofálja magát – saját kezűleg épített siklóernyős trike-ja (egyfajta „repülőgép”) levizsgázott, továbbá egy héttel korábbi vasárnap reggelen a vörösváriak is láthatták a járművet. Már ha felnéztek az égre…