XV. évfolyam 8. szám - 2015. augusztus

Betelepülési szoboravató ünnepség Vörösváron

2015. augusztus 15-én került sor arra a szép eseményre, amire Pilisvörösvár sok polgára régóta várt. Ezen a napon délután három órakor avatták fel a vörösvári német lakosok őseinek évszázadokkal ezelőtti betelepedésének emléket állító szoborcsoportot. Ez a nap, az avatási ünnepség, mint ahogy maga az emlékhely is, méltán vonul be Vörösvár város krónikájába.

Kedves Tuti néni!

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy lektorálhattam könyvének szövegeit. 

Be kell valljam, ilyen lassan lektorálással még nem haladtam. Ugyanis a szövegek olvasásakor rendre azon kaptam magam, hogy már rég nem a helyesírás javításával vagyok elfoglalva, hanem elragadott a szöveg tartalma. Felidéződtek általuk anyukám és apukám történetei. Apukám maga is bányászként kezdett dolgozni a Mecseki Szénbányáknál. Az olvasott történetek, az ismerős, régen hallott bányász-kifejezések a gyerekkorom világát idézték. Felidéződött kisiskolás korom egyik tragikus emléke, amikor álltunk vigyázzban az osztályban, mert megszólalt a duda a halott bányászokért. Kisgyerekként éltem át az érzést, amikor bejöttek az osztályba, hogy elmondják, meghalt az egyik kislány apukája. Sírtunk. És sír a lelkem azóta is, ha apukám történeteire gondolok, a bányamentők munkájára, a szörnyű tragédiákra. Nekünk a Bányász himnusz az életünk része volt, ma is eléneklem a diákjaimnak magyarórán. A „jó szerencsét” iskolai köszönés volt, aminek emlékét máig őrzőm.

Fabio Volo: Hely a világban

vorosvari-ujsag-2015-08-00088

Állva pisilek, és a nőket szeretem.
Mit akarhatnék még az élettől?