XV. évfolyam 6. szám - 2015. június

Zs. Dobozy Erzsébet (Tuti néni) “Régi és új utak” c. könyvének bemutatójára 2015. július 2-án, csütörtökön 18 órakor kerül sor a Városi könyvtárban.

Bár az időjósok napsütéssel kecsegtették a népet, mégis szürke felhőktől terhes égbolt fogadta azokat, akik május utolsó napjának reggelén ellátogattak a Lahmkruam Helytörténeti Emlékparkban tartott gyereknapi fesztiválra. Szerencsére a kezdést követően az égiek „megkönyörültek” az összejötteken, mert az addig hébe-hóba csöpögő eső szinte teljesen elállt.

Mindezek ellenére nagy volt a nyüzsgés a parkban. Az emberek leginkább a kert jobb hátsó szegletében felállított színpad körül tömörültek, amelyen több gyermek-táncegyüttes szórakoztatta a hálás közönséget, különféle stílusú produkciókkal: a hagyományos sváb táncoktól kezdve a kortárs modern „csörgésig” széles volt a paletta.

Kész az első bronzszobor

Ismét eltelt egy hónap a Betelepülési emlékmű előkészületeinek idejéből, s már csak két hónap van hátra a szoboravatásig. Az előző beszámoló óta befejeződött az emlékművet befogadó tér kialakítása, a műszaki átadás május 13-án volt. Közben elkészültek a szoborcsoport négy alakjának gipszmintái. Az első gipszszobrot május 2-án átszállították Szinvai Pál szobrászművész gödöllői műhelyéből Meszlényi János bronzöntő mester nagytarcsai műhelyébe, ahol megkezdődött a szilikon negatívok elkészítése. Május 14-én egy önkormányzati delegáció járt Nagytarcsán, ahol megtekintettük az első szoboralak, a kisfiú szobrának szilikon negatívját és a bronzöntés folyamatát. Május 28-án Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 79/2015. (V. 28.) Kt. sz. határozatával úgy döntött, hogy a betelepülési emlékművet befogadó, az Iskola utca 17. sz. előtti közterület egy részének, valamint a Pilisvörösvár 2. hrsz-ú ingatlan sarkának felhasználásával kialakított kis térnek a Betelepülés tere (németül: Ansiedlungsplatz) nevet adja. Június 5-re pedig elkészült az első bronzszobor, a kisfiú szobra.

„Tűzoltó leszel s katona” – írta 1935-ben egy József Attila nevű költő egy Balázs nevű kisgyermek elaltatása érdekében. Nyolcvan év alatt nemigen változott a világ a tekintetben, hogy a mai fiúcskák közül is sokan szeretnének tűzoltók vagy katonák lenni.

Különösképpen tűzoltók. És hogy miért? Tartalmi és formai okai is egyaránt vannak. Tartalmi azért, mert egy kisgyermek is ráeszmél arra, milyen nemes, sőt hősies a munkája egy tűzoltónak, aki élete kockáztatásával menti mások életét és javait. A tűzoltó egy olyan ember, mint a mesék hősei. Formai, technikai pedig azért, mert rendkívül izgalmasak a tűzoltó felszerelései, a piros tűzoltóautó, a kihúzható létrák, a kígyózó tömlők, a motoros fűrészek, a feszítővágók, a szkafanderszerű légzőkészülék, és persze nagyon is vonzó a tűzoltók díszegyenruhája, különösképpen a tűzoltózenekar zenészeié. Mind-mind olyasvalami, ami a kisgyermekek fantáziáját megmozgatja, mind-mind olyasvalami, ami a mesevilág csodáit terjeszti ki a felnőttek világára.

A Nagytemplom adott otthont május 31-én a Német Nemzetiségi Vegyeskórus által szervezett egyházzenei találkozónak. A nagy melegben nemcsak a templom hűs levegője hatott frissítőleg a közönségre, hanem a felcsendülő dallamok is.

A májust Szűz Mária hónapjának is nevezik – ezért is gondolta úgy a Vörösvári Vegyeskórus, hogy ezt a hónapot egy német nemzetiségi egyházzenei találkozóval búcsúztatják el. Kezdésként a Zeneiskola két tanulója, Tóth Balázs és Botzheim Dávid játszotta el trombitán a Csodálatos kegyelem című darabot, majd a hazai kórus műsora következett. A kórust vezényelte Neubrandt Ferenc és felesége, Piroska.