XVI. évfolyam 1. szám - 2016. január

Elgondolkodtak már valaha rajta, hogy valójában mennyire ismerik a szomszédjaikat? Egy kisebb településen nyilván könnyebb dolga van az embernek, mint a nagyvárosok lakótelepi „beton dzsungeleiben”, de még a könnyebb pályán is könnyű úgy valakik mellett élni, hogy közben idegenek vagyunk egymás számára. Keszthelyi Lászlót – aki pár esztendő óta már csak félig a szomszédom, mert máshová költözött és csak a munkájának egy részét végzi a „kerítés túlsó oldalán”– amióta az eszemet tudom ismerem. Ebből kifolyólag sok mindennel tisztában voltam vele kapcsolatban, ám egy új arcát ismertem meg, amikor decemberben leültünk beszélgetni.