XVI. évfolyam 5. szám - 2016. május

A II. világháborúig az úrnapi körmenet egy hosszú úton haladt végig. A pap az Oltáriszentséggel bejárta majdnem az egész falut, arra a négy égtáj felé áldást osztva. Vörösvár lakói, ifjak és vének rendezett sorokban, legszebb népviseletükben követték. A körmenet útvonala és a négy stáció a következők voltak: A templomból, a templom térről először a Steckl-kápolnához indultak, innen a Sváb utcán keresztül elmentek a Vásár térre a Pfeiffer, Mariahilf kápolnához. A harmadik stációhoz végighaladtak a Fő utcán a Stui, Szent Flórián kápolnához, majd a Fő utcán tovább haladva, a 38-as házszámhoz érve a Kányádi-ház előtt álló, minden évben favázra lombból újraépített negyedik kápolna előtt imádkoztak. Útjuk zárásaként az Iflinger közön át a Pék utcáig, innen a Hunyadi közön át a Sváb utcáig mentek, ahonnan visszatértek a nagytemplomba.

Ha tudnánk, hogy pontosan milyen hatással van a túl sok képernyő előtt töltött idő gyermekeinkre, nem ezt adnánk nekik útravalóul.

Medveczky Kata pszichológus: „A szülőkkel való beszélgetések során kiderül, hogy napi átlag 2-3 órát ülnek a gyerekek a tévé előtt, vagy az autóban nyomkodják a telefont, hogy „ne unatkozzanak”. Egy 3-4 éves gyermek az ébren töltött idejének negyed részében képernyőzik, ami komoly következményekkel jár a fejlődése szempontjából. Tévézés, telefonozás, tabletezés közben nem történik semmilyen interakció a családtagok között, ellenben nagyon sok minden történik a gyerek fejében, testében, lelkében. Biztos vagyok benne: ha tudnánk, hogy pontosan milyen hatással van a túl sok képernyő e­lőtt töltött i­dő gyermekeinkre, nem ezt a­karnánk nekik út­­ravalóul adni. A kérdés az, hogy azt a kevés időt, amit manapság együtt tölt egy család, mire akarjuk használni. Egyáltalán akarjuk-e használni, vagy hagyjuk sodródni magunkat az áramlattal? Mi az ura az időnk nagy részének?”