XVI. évfolyam 3. szám - 2016. március

A sportot nem lehet elég korán kezdeni. Vörösvár számos mozgási lehetőséget biztosít minden korosztálynak, még a legeslegkisebbeknek is. Hercze Patrícia egy Toldi utcai családi ház medencéjében tart babaúszást az apróságoknak és szüleiknek. Vele beszélgettünk erről a különleges foglalkozásról.

Öt-hat apróság ül a medence szélén anyukája, apukája ölében. Van, aki még ülni sem tud, de érdeklődve pocsolja a vizet. Kezdődik a vízbe hívogatás, a mondókázás. Patu nagy figyelemmel és türelemmel mutogatja a mozdulatokat a szülőknek, a szülők próbálják utánozni a mozdulatokat, és lesik a piciket: vajon élvezik? A válasz nem várat sokáig magára, a babák gondolkozás nélkül vetik magukat a vízbe a pöttyös gumiteknős után, és vigyorogva tűrik a hintáztatást, a dobálást, a vízben ringatást.

A Pilisvörösvári UFC ifjú labdarúgói télen sem lustálkodtak, szorgalmasan készültek a tavaszra: heti 3 edzésen vettek részt. Mindemellett a fiatalabb korosztályok az idei téli szezonban is különböző tornákon szerepeltek, míg a nagyobbak inkább kinti műfüves edzőmérkőzéseket játszottak.

Soha nem látott nagy létszámmal dolgoznak a Pilisvörösvári Kézilabda Sportkör utánpótlással foglalkozó szakemberei az utóbbi években – meséli Pándi Gábor, az egyesület utánpótlásáért felelős vezetőedzője. Itt is igaz az, ami a legtöbb sportban: érdemes minél korábban elkezdeni, hogy a gyerekek már belenőjenek a kézilabdába, megszokják a mozgást, megtapasztalják a játék örömét. Az alapokkal való ismerkedést már óvodás korban kezdik.

Huszonegy év után lemondtam a rovatszerkesztői megbízatásomról a Vörösvári Újságnál. Még jól emlékszem arra a napra, amikor Fogarasy Attila, az akkori felelős szerkesztő felkért erre a feladatra. Akkoriban a Magyar Televízió sportosztályának munkatársa voltam, és életre szóló élményekben volt részem. Forma-1-es és más helyszíni közvetítések, utazások, riportok, műsorvezetések – szaladt velem a szekér.

Persze keményen megküzdöttem értük. Évekig nem voltam szabadságon, a tévében éltem, jóformán csak aludni jártam haza Vörösvárra – és azt hittem, hogy teljes az életem. De ekkor egy rokoni ajánlásra felhívott Attila, és megkérdezte, volna-e kedvem a Vörösvári Újságnak dolgozni.