XVI. évfolyam 3. szám - 2016. március

Ha valaki zenélésből keresi a mindennapi betevőre valót, akkor általában életének sajátos velejárója, hogy mindig máshogy, ám jellemzően olyan időpontokban ér rá, amikor mások dolgoznak, s ő olyankor „húzza az igát”, amikor mások pihennek. Vörös Tibor trombitaművésszel ezen okfejtés nyomán egy esős csütörtök koradélutánján ültünk össze a lakásának nappalijában. Hárman ültünk a kanapén: én, ő és Maci, Tiborék yorkshire terrierje.