XIV. évfolyam 1. szám - 2014. január

Betlehem Öröme

Fotó: Bányai Balázs és Sólyom Ágnes

2013 karácsonyára közös előadással készült a Vásár téri iskola és a zeneiskola. A Betlehem öröme című zenés darabot december 21-én, szombaton egy délelőtti és egy esti előadáson mutatták be a Művészetek Háza nagytermében. A produkció ez alkalommal nagyszabásúbbra sikerült, mint egy szokásos iskolai rendezvény.

A színen az angyalok kórusa kezd, hallelujájukat csak a telefoncsörgés zavarja meg: az Atya keresi Gábriel főangyalt, hogy megüzenje vele az örömhírt Máriának a galileai Názáretbe. Hogy hol is van Galilea, azt némi tanakodás után Apple testvér tabletjének segítségével derítik ki, amin ugyebár van GPS.

A darabról már az első percben kiderül, hogy nem tökéletesen követi a hagyományos betlehemesek felépítését, a fantázia és a humor itt-ott kikerekíti a történetet. Mindezek ellenére a mondanivaló nem csorbul, csak a cselekmény színesedik. Az angyalok tehát zengik a dicsőséget, a kórust zenekar kíséri. A zenészek már nem is fértek el a színpadon, zenekari árok híján a terem oldalában, elöl foglalnak helyet. Kozek Balázs vezényli a zeneiskola fúvószenekarából (Pilis Brass Band), vonószenekarából és harmonika-zenekarából álló együttest, de gitárszólam, dob és zongora is van, a furulyások pedig mobil egységet képeznek. Az angyalokat az ördögök követik a színpadon, de mi most otthagyjuk őket, hogy a darab szövegíróját, zeneszerzőjét és rendezőjét, Fogarasy Attilát faggassuk a produkció megszületéséről:

– Az iskolában minden év szeptemberében megbeszéljük, hogy melyik ünnepségre ki vállalja a műsor összeállítását. Ebben a tanévben nekem jutott a karácsony. Különben már korábban is készültem rá, a darab ötlete tavasszal megszületett. Nyáron láttam neki a megírásának, és szeptemberre megvolt a tizenegy dal. Írtam már korábban is zenés darabot (Szabadság, szerelem, avagy a menlevél címmel, 2013. március 15-én adtuk elő), de ennél azt éreztem, hogy egyedül már nem tudom eljátszani egy szintetizátorral, ezért megkerestem a zeneiskolát, hogy besegítenének-e. Az igazgatónő, Anita azonnal igent mondott, így dőlt el, hogy idén ezzel a közös produkcióval készülünk a karácsonyra.

A zeneiskola tehát örömmel fogadta a felkérést, és nagy erőbedobással látott neki a munkának. Oláhné Szabó Anita igazgató így mesél erről:

– Számunkra a kezdeti lépésektől világossá vált, hogy ez a produkció nagyon sok munkát és technikai kihívást jelent majd. Gyakorlatilag a teljes tantestület, az iskola összes együttesének közös munkáját igényli, és a darab igényes bemutatását csak a Művészetek Háza dolgozóinak segítségével és a ház technikai adottságaival tudtuk elképzelni. Ekkor kerestük meg dr. Berkiné Balasi Anikót, a Művészetek Háza igazgatóját, aki teljes támogatásáról biztosított bennünket.

Az elképzelések megvalósításában Valachi Katalin segített rengeteget a rendezőnek, a fény-és hangtechnikát is a művelődési ház biztosította. A résztvevők köre pedig egyre bővült, a feladatok megtalálták az embereket. Először a hangszerelés munkálatai indultak el, majd az együttesek felkészítése. Ezzel párhuzamosan folytak a prózai jelenetek próbái.

– Ez a darab, akárcsak az előző zenés darabom – folytatja Fogarasy Attila –, Mester Barbira íródott, aki most Mária szerepét kapta. A másik főszereplőnek Csikós Tamást szemeltem ki, aki remekül alakította Józsefet. A többi szereplőt már nehezebb volt összeválogatni. A pásztorok a 7.a-ból kerültek ki, az ördöglányok a felsősök közül, de végül az iskolában nem találtunk elég embert hozzá, ekkor ismét a zeneiskola segített ki. Anita vállalta el Erzsébet szerepét, és nekik köszönhetjük az ördögöket és Heródest is.

A zeneiskola tehát végül nagyobb részt vállalt a produkcióban, mint ahogyan eredetileg tervben volt. A zenei kíséreten kívül kórust biztosítottak, és szólistákat is adtak, a hangszerelés pedig elsősorban Kozek Balázsnak és a hangszercsoportok tanárainak köszönhető.

– A hangszerelést igyekeztünk megosztani – meséli Oláhné Szabó Anita. – A dalok hangulata meghatározta azokat a hangszercsoportokat, amik szükségesek voltak a megszólaláshoz. A domináns hangszercsoport – vonószenekar, fúvószenekar, harmonika-zenekar, kórus stb. – szólamait főként a csoportok vezetői hangszerelték. A szereplők kiválasztása igen nagy feladatot jelentett, hiszen több olyan karakter jelent meg, ami nagyon meghatározó volt a darab szempontjából. A szervezésben a legnagyobb kihívást a nagyon nagy létszámú közreműködő együttesek összehangolása jelentette.

Az összpróbák már a Művészetek Házában folytak. Lassanként sikerült összeilleszteni az elkészült részeket. A sok munka meghozta eredményét, és a darab az utolsó pillanatban, de összeállt.

– Olyan történetet akartam írni, amiből sugárzik az öröm és a boldogság – mondja a szerző. – Ez volt az indíttatás: a karácsony, a betlehemi történet öröme, a szeretet… Már a próbák során előfordult, hogy meghatódtam, amikor valami annyira jól sikerült. Érzem, hogy ha nem is sikerült száz százalékosan, de élményt adott.

Az előadás sikerét bizonyította a szűnni nem akaró taps, sok pozitív visszajelzés érkezett, és nemcsak a közönség, hanem a szereplők is élményekkel gazdagodtak. Ahogy a zeneiskola igazgatónője meséli:

– Az egyik növendékünk azt mondta, hogy ő is szeretne pedagógus lenni, hogy ilyen szép dolgokat adhasson majd tanítványainak, mint amit most ő kapott.

És ennyi elég is ahhoz, hogy azt mondhassuk: érdemes volt.

Sólyom Ágnes

Ha valaki lemaradt az előadásról, de kíváncsi lett a darabra, január végén megnézheti a felvételt a PilisTV-n. A darab szereposztása, szövegkönyve és további fotók találhatók a Vásár téri suli honlapján: nnai.hu.