XIV. évfolyam 1. szám - 2014. január

HITELEK, ADÓK, SZABÁLYOZÁS – Januári interjú Gromon István polgármesterrel

Év végén már lehetett tudni: az állam átvállalja az önkormányzatok megmaradt adósságát is. Pilisvörösvárnak mennyi hitele maradt az adósságkonszolidáció első köre után?

A 2013. február 27-én aláírt elsőkörös adósságkonszolidációs megállapodás keretében önkormányzatunk adósságának 50%-át vállalta át az állam, konkrétan 815,7 millió forint adósságot. Értelemszerűen ugyanennyi maradt még meg az önkormányzatnak, amit a következő 15-20 évben kellene törlesztenünk.

Tudjuk-e már, hogy a második kör mennyiben könnyíti meg az önkormányzat helyzetét?

Az idei és a következő három évben az éves adósságtörlesztésünk összege a kamatokkal együtt kb. 80 millió forint lenne. Az idei és a következő néhány év gazdálkodásában tehát igen jelentős könnyebbséget jelenthet a még meglévő adósságunk törlesztésének átvállalása. Ez persze csak akkor igaz, ha közben az állam más területeken nem von el bevételeket az önkormányzattól.

Decemberi ülésén tárgyalta a képviselő-testület Kiss István György képviselő úr kezdeményezését, hogy a testület 2014. január 1-től törölje el a magánszemélyek kommunális adóját, tekintettel arra, hogy a Kormány 2014. február 28-ig a települések hátramaradt adósságállományát is átvállalja. Ön és a képviselő-testület döntő többsége úgy foglalt állást, hogy a kommunális adóra továbbra is szükség van. Miért?

Ha eltörölnénk a kommunális adót, akkor a következő években is fennmaradna az a helyzet, ami kb. 10 éve tart, azaz hogy a város semmit nem tudna saját erőből fejleszteni, csak hitelből, s újra kezdődne az eladósodás. Ha eltörölnénk a kommunális adót, akkor értelmét veszítené az adósságkonszolidáció, mert amit megnyertünk ott, azt elveszítenénk az adóbevételek visszaesésével. Folytatódna az örökös élet-halál harc, a „semmire nincs pénz” állapota, s a város kiszolgáltatottá válna: a hitelezők játékszerévé.

Igaz, hogy a bevezetése utáni első évben a magánszemélyek kommunális adójából több folyt be a tervezettnél?

Igen. Ennek oka az, hogy a kommunális adó bevezetésekor nem voltak pontos adataink arról, hogy Pilisvörösváron hány adóköteles ingatlan van, hogy a tulajdonosok közül mennyi az állandó vörösvári lakos, hogy hányan fogják az adót bevallani, s hányan fogják azt ténylegesen befizetni, ezért az óvatosság jegyében az első évre 35 millió forint bevételt terveztünk. A valóságban végül ennél jóval több, 60,5 millió forint folyt be.

A 2012. évi tényleges bevétel alapján az idei évre 64 millió forint kommunális adóbevételt terveztünk be, a tényleges bevétel több mint 100 millió forint lett. Ez azonban nem tisztán a 2013-as évre kivetett és beszedett kommunális adó összege, hanem benne van az eredményes ingatlan-felderítés alapján a 2013-as évben 2012-re visszamenőleg kivetett és abból befolyt kommunális adó is. Reálisan évente kb. 75 millió forint bevétel várható a kommunális adóból. Egész pontosan nem lehet megmondani, hogy mennyi, mert egy adott évben ténylegesen befolyó kommunális adóbevétel függ attól, hogy az adott évben hány adóköteles ingatlanra történik a kivetés; függ attól, hogy a kivetett adóból – amelynek összege a jelenlegi adataink alapján kb. 83 millió forint – ténylegesen mennyi folyik be, továbbá függ attól is, hogy az előző évek kivetéséből az adott évben mennyit sikerül utólag behajtani.

Kiss István György képviselő azt is javasolta, hogy ha semmiképpen nem nélkülözhető a költségvetésben a kommunális adóból származó bevételi összeg, akkor váltsa fel a kommunális adót egy ingatlanadó, amelyben az ingatlan mérete szerint különböző összeget fizetnének a tulajdonosok. Ön ezt miért nem tartotta támogatandónak?

Meggyőződésem, hogy az ingatlanadó minden tekintetben rosszabb lenne a polgárok számára, mint a kommunális adó. Először is az összege miatt: egy közepes mértékű építményadó vagy telekadó éves szinten kb. 80-100.000 forintos adófizetési kötelezettséget jelentene egy átlagos vörösvári ingatlantulajdonos számára. Ezzel szemben a magánszemélyek kommunális adója az állandó lakosok részére 12.000 Ft, a nem állandó lakosok részére 18.000 forint évente.

Igazságosabb sem lenne az ingatlanadó, mert akinek nagyobb a háza vagy a telke, az nem feltétlenül gazdagabb, mint a kisebb méretű ingatlannal rendelkező egyén. Például, ha egy idősebb házaspár vagy egyén a gyermekek felnevelése után egyedül marad egy mondjuk 100 m2-es családi házban, akkor építményadó esetén 100.000 forint adót kellene fizetnie.

Igazságtalan lenne továbbá az építményadó azon kisvállalkozókkal szemben is, akiknek a munkájához elengedhetetlen egy nagyobb műhely vagy garázs fenntartása. Nekik a lakásuk mellett a műhely és a garázs után is meg kellene fizetniük az építményadót.

Összefoglalva: a magánszemélyek kommunális adójának eltörlése, ill. ingatlanadóval való felváltása ésszerűtlen lenne, ellehetetlenítené az önkormányzat gazdálkodását, veszélyeztetné az önkormányzat működőképességét, ellehetetlenítene a jövőben bármiféle fejlesztést, ezért a város jövője miatt nem támogatható.

Az persze jogos kérdés, hogy mi legyen azokkal a legszegényebb emberekkel, akiknek még a havi 1000 forint kommunális adó megfizetése is probléma. Erre a válaszom az, hogy a szociális rendeletünk alapján az ilyen szegény emberek a legkülönbözőbb fajta segélyekre jogosultak, azt igénybe is vehetik, s többnyire igénybe is veszik.

Egy módosításra azonban Ön és a képviselők többsége szerint is lehetőség lenne a kommunális adóval kapcsolatban – erről hozott határozatot a képviselőtestület. Ez hogy merült fel?

Az elmúlt két év tapasztalata felszínre hozott néhány olyan speciális helyzetet, problémát, amit az igazságosság jegyében a rendelet finomításával orvosolni lehet és kell. Vannak például olyan ingatlantulajdonosok, akiknek a telkét valamilyen természetes választóvonal, pl. vízfolyás, vasútvonal stb. vágja ketté. A telek részei emiatt külön helyrajzi számon szerepelnek, s nekik minden helyrajzi szám után külön meg kell fizetniük a kommunális adót. Ezeket és az ehhez hasonló méltánytalan helyzeteket szeretnénk orvosolni a közeljövőben egy rendeletmódosítással.

A 2013-as év egyik fontos eredménye volt, hogy likviditási hitel nélkül zárta az évet az önkormányzat. Ez, ugye, olyan, mint egy hitelkeret a bankszámlán.

A likvidhitelt olyan kiadások finanszírozására szokták felvenni, amelynek a költségvetésben megvan a fedezete, de az csak néhány héttel vagy hónappal később fog befolyni, ezért átmenetileg meg kell előlegezni azt. Szerencsére nekünk ebben az évben egyszer sem volt szükségünk arra, hogy folyószámlahitelt vegyünk igénybe, mindig volt a számlánkon annyi pénz, hogy a kiadásainkat finanszírozni tudjuk. Ez többek között éppen a kommunális adóból befolyt többletbevételnek volt köszönhető.

 Újabb állomásához érkezett a település szabályozási tervének (hivatalos nevén a város településfejlesztési és településrendezési eszközeinek) felülvizsgálata. A decemberi ülésen egy – ha nem is végleges, de – a véglegeshez közeli állapotot elfogadott a képviselőtestület. Voltak-e vitatott pontjai a benyújtott tervnek?

A leghosszabb vitát a Kálvária utca vasúton túli szakaszának szabályozási szélessége váltotta ki – és érdekes módon nem is annyira a képviselők között, mint a képviselők és a tervezők között bontakozott ki. A tervezők ugyanis ragaszkodtak volna az általános szabály szerinti 12 méteres út kiszabályozásához, a képviselők és az önkormányzati szakértők álláspontja viszont az volt, hogy ez itt a kialakult állapot miatt lehetetlen, illetve csak aránytalan, sőt ésszerűtlen terhek árán lenne megvalósítható. A 12 méteres út kialakítása érdekében ugyanis az ingatlantulajdonosoknak le kellene adniuk, vagy tőlük ki kellene sajátítani egy darabot a kerítésen belüli telekrészből; a közműbekötések kikerülnének közterületre, s azokat – a kerítésekkel együtt – drága pénzen beljebb kéne helyezni. A tervezők végül elfogadták az önkormányzat álláspontját, amelyet egyébként már egy 2009-es képviselő-testületi határozat is rögzített, és amelynek tartalma lényegében nem más, mint a meglévő állapotnak, az évtizedek óta kialakult utcaszélességnek a szabályozási terven történő átvezetése.

A másik vitát kiváltó terület a Búcsú tér területe volt. A vita arról szólt, hogy a szabályozás lehetővé tegye-e a Búcsú téren egy sportcsarnok megépítését, vagy sem. A többség által támogatott megoldás szerint a Búcsú tér „településközponti vegyes övezet”-be kerül, ahol a beépíthetőség 40%-os, a legnagyobb építménymagasság 6 m, a legkisebb alakítható teleknagyság 1500 m2. Ezek a paraméterek lehetővé teszik – a Pilisvörösvári Kézilabda Egyesület TAO-pályázatának eredményessége esetén – ezen a helyszínen a sportcsarnok elhelyezését, ugyanakkor megmarad a Szakorvosi Rendelőintézet esetleges bővítésének a lehetősége, továbbá marad még a területen a magasabb építési szabályoknak megfelelő mennyiségű parkoló és zöldfelület is.

Nagy jelentőségű téma volt még a szegfűskertek ügye is. Sok-sok egyeztetés és szakmai próbálkozás után most sikerült olyan megoldást találni a terület szabályozására, amit az ingatlantulajdonosok többsége elfogad. Az új terv úgy jelöli ki a leendő út és a patak új nyomvonalát, valamint a tervezett közpark helyét, hogy közben lehetővé teszi az ingatlantulajdonosok számára azt, hogy egyedi döntések alapján, a többiekkel való megegyezés kényszere nélkül megosszák az ingatlanukat, s így a telkük déli (Pozsonyi utca felé eső) részén új építési telkeket alakítsanak ki. Bízom abban, hogy ez a szabályozás sok család számára megnyitja az előrelépés lehetőségét, s egyúttal megindítja a terület fejlődését is.

Köszönöm a válaszokat!

Sólyom Ágnes