XIV. évfolyam 1. szám - 2014. január

Szolgáló életutak

Tóth Lajos jezsuita szerzetes tavaly költözött a Szent Erzsébet Otthonba. Szolgálata nem csak az otthon lakóinak lelki ellátására terjed ki, hanem Balla Sándor plébános úr megkeresésére bekapcsolódott a város pasztorációjába is, így illő, hogy kicsit többet megtudjunk róla, életéről, szolgálatáról.

A Szent Erzsébet Otthon 1993. évi alapításától kezdve tizennégy éven keresztül egy jezsuita páter gondoskodott a lakók lelki ellátásáról, 2007 óta az itt élő atyák száma folyamatosan növekedett, jelenleg három jezsuita szerzetes (Benkő Antal, Molnár Miklós, Tóth Lajos), és három egyházmegyés lelkipásztor (Dobozy István, Turcsik György, Dr. Khirer Vilmos) lakik, szolgál az otthonban. A napi szentmisék bemutatásán túl bekapcsolódnak a mentálhigiénés munkába, lelkigyakorlatot vezetnek, lelki vigaszt nyújtanak a szomorúaknak, magányosoknak, az elmenni készülőket ellátják a szent útravalóval, a megerősítő szentségekkel az utolsó idők szolgálatának részeként.

Tóth Lajos jezsuita szerzetes utolsó szolgálati helye Hódmezővásárhely volt. Itt érte Forrai Tamás tartományfőnök felkérése, hogy legyen a Pilisvörösvári Szent Erzsébet otthon lelkésze. A tartományfőnök döntésében az is közrejátszott, hogy a 81 éves Lajos atya a Szent Erzsébet Otthonban olyan körülmények közé kerül, hogy szükség esetén ellátása, gondozása biztosított.

• Tóth Lajos atya Tóalmáson született, itt élt szüleivel, testvéreivel. Papi hivatásának kezdetére hogyan emlékezik vissza?

Amikor befejeztem a negyedik elemit, gimnazista akartam lenni, de özvegy édesanyám legfeljebb polgáriba tudott volna beíratni. Egy alkalommal kezembe akadt a Szív újság. Hátsó oldalán találtam egy hirdetést: a győri püspökség felvételt hirdet negyedikes diákoknak, akik papok szeretnének lenni. Mint a villám csapott a lelkembe a rendíthetetlen elhatározás: pap akarok lenni. Esperesünk tanácsára Vácra jelentkeztem, mert oda tartoztunk. Két héttel később jött a levél, hogy felvételt nyertem ingyenes növendékként, mint kisszeminarista.

A váci piarista gimnáziumban kezdte meg tanulmányait 1943-ban. A második osztályt a német megszállás, majd a front miatt csak 1945 májusában tudták megkezdeni. 1948 nyarán államosították a piarista gimnáziumot. A 6. osztályt még ott végezték el, de a kispapok zaklatása miatt a váci püspök a következő évre létrehozta a szemináriumban a magán gimnáziumot. Itt végezte el a 7. és a 8. osztályt és tett érettségit.

Teológiai tanulmányait kényszerűségből meg kellett szakítania, mert édesanyja tanítói állása került veszélybe, amiért papnak készül a fia. A döntést megelőzően konzultált szemináriumi vezetőivel, akik azt ajánlották, hogy vállaljon egy időre fizikai munkát. Így került Óbudára, és lett gyári munkás 1951-ben.

• Hogyan tudott ilyen körülmények között hű maradni hivatásához?

Nem a nehéz fizikai munka okozta számomra a legnagyobb gondot, hanem az, hogyan tudom majd megőrizni, sőt erősíteni hivatásomat a nagy ismeretlen városban, ki legyen a lelki vezetőm? Egyszer csak eszembe villant Pálos Antal jezsuita szerzetes neve, ő tartotta előző novemberben lelkigyakorlatunkat. Sikerült felvenni vele a kapcsolatot.  Első találkozásunkkor könyveket adott, és javasolta, hogy végezzek 3 napos lelkigyakorlatot. A Gondviselés úgy irányított, hogy a jezsuita szellemmel találkozva, abban megerősödve egy hónap múlva kérjem felvételemet a Jézus Társaságba. 1952. február 2-án megkezdődött illegális noviciátusom. Illegális volt, mert a szerzetesrendek működési engedélyét az 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelet megvonta.

Nemsokára jött a sorkatonaság. Leszerelése után dr. Korompai Tibor atya segítségével visszakerült a váci egyházmegye kispapjai közé. 1958. június 15-én szentelte pappá dr. Kovács Vince segédpüspök.

Kalandos, nehéz papi életét váci egyházmegyés papként szolgálta végig, közben titokban kapcsolatot tartva kijelölt jezsuita előjáróival, akik az illegalitásban is segítették, lelki előmenetelét támogatták. A jezsuita rend szervezettsége a szétszóratás idején is megmutatta erejét. Az  egyházmegyés papként szolgáló Tóth Lajos tudományos előmenetelét, hivatásbeli fejlődését a rend szabályai szerint segítették, figyelemmel kísérték.

1965-ben a Rózsa-féle összeesküvés résztvevőjének nyilvánította a rendőrség, mert Rózsa Elemér jezsuita atyához járt heti rendszerességgel filozófiai továbbképzésre. Ettől kezdve megszokottá vált, hogy egy halványszürke Volga gépkocsi időről-időre megjelenik és követi.

Életútja a szocialista Magyarország papi szolgálatának tipikus útja: szolgálat a megfigyelések, áthelyezések, az ún. „bajszos püspökök” fennhéjázó utasításai között egyensúlyozva. Vidéki lelkipásztorként, tanyasi gyermekek tanítójaként szolgált, ha kellett, szabadtéri foglalkozáson készítette fel az elsőáldozásra a roma gyerekeket.

• Mikor érezte a legnagyobb hálát a Jóisten iránt?

Talán akkor, amikor 5 műtét után a mankót eldobhattam, és fájdalommentesen újra végezni tudtam szinte minden lelkipásztori munkát. Most, amikor beleléptem 81. életévembe, nagy bizalom tölt el, hogy még egy ideig segíthetek.

Raduj Klára

 

Tóth Lajos jezsuita szerzetes

Született 1932. október 20. Tóalmáson, Teológiai tanulmányok.: 1950-51.Vác; 1955-58. Eger; 1963-64. Budapest; Papszentelés 1958. június 15. Vác, Segédlelkész: 1958-61. Tápióbicske, Lelkész: 1961-68. Gomba, Segédlelkész: 1968-69. Pesterzsébet, 1969-71. Kiskunhalas, 1971-ben Csongrád I., 1971-73. Jászkarajenő, Adminisztrátor: 1973-85. Bugac, 1985-89. Balatonkenese, 1989-ben Makkosmária, Plébános: 1989-től Hódmezővásárhely-Szent István plébánia, 2013. Pilisvörösvár