XIV. évfolyam 7. szám - 2014. július

Hagyományteremtés hagyományőrzéssel

Idén először tartottak nemzetiségi tábort Vörösváron, a Vásár téri iskola német munkaközösségének szervezésében, június 23-tól 28-áig. A tábor fő célja – amellett, hogy a gyerekek jól érezzék magukat – a helyi német nemzetiségi hagyományok megismerése, őrzése és ápolása.

Egy pályázat kapcsán nyílt lehetőség nyári nemzetiségi tábor megszervezésére a Vásár téri iskolában. A kérésre, miszerint az iskola szeretne egy hagyományőrző tábort indítani, a helyi Német Nemzetiségi Önkormányzat sikeresen pályázott a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatán keresztül a Német Szövetségi Belügyminisztériumnál (BMI). A tábor pedig az NNÖ és a BMI anyagi támogatásával meg is valósult. „Meghirdettük, 35 gyerekkel szerettünk volna indulni, lettünk végül 46-an az egyhetes, napközis jellegű táborban. S megjegyezzük, a táborozók létszámának több mint felét a kéttannyelvű osztályainkból érkező gyerekek tették ki. Olyan alsósok jelentkezését vártuk, akik kedvet éreznek a szünidőben is német nyelvű foglalkozásokhoz, és szeretnék megismerni a nagyszüleik, illetve dédszüleik régi, hagyományos sváb mindennapjait, viseletét, nyelvét” -– meséli Lazri Judit és Stecklné Boldizsár Katalin, a „sváb”tábor két fő szervezője és vezetője.

A keddi napon délelőtt látogattam el a táborba, ekkor a foglalkozások az iskolában folytak. Forgószínpadszerűen vettek rajtuk részt a gyerekek. Az udvaron éppen régi sváb játékokat tanultak és rongylabdát készítettek Duchony Dominika, Balázsné Lukács Katalin és Peller Józsefné Ani néni segítségével, aki már az iskola számos hagyományőrző rendezvényén vett tevékenyen részt. Az ebédlőben készült a napló, amelybe minden nap eseménye bekerült, hogy majd később visszalapozgatva szép emlék maradjon az együtt töltött idő.  A tornaterem a Lahmkruam polkától volt hangos, ahol Mirk Júlia és Szilvia a tánclépéseket segített elsajátítani a gyerekeknek. Az emeleten pedig a Solymárról érkezett Milbich Marika néni segítségével ismerkedhettek a régi sváb gyermekdalokkal, mondókákkal, melyeket Marika néni kedves, vicces, gyermekkori történetei színesítettek.

Kedd délutánra a vörösvári Sváb Sarok régi vágóhídját varrósaroknak rendezte be Zsámboki Szabolcs, ahol a gyerekek hagyományos ingujjbabát varrtak Szendrei-Fodor Nicolettel, aki lelkesen segítette a táboroztatást elejétől végig. A régi, hangulatos istállóban Lukács Gáborné Ági nénivel vidám sváb játékdalt tanultak. A sváb szoba-konyhában Szabolcs tartott tárlatvezetést, majd megmutatta a kicsiknek a tollfosztás csínját-bínját. Szállt a pihetoll! A konyha előtti fedett téren Müller Marci bácsi és Manhertz Matyi bácsi varázsolta el a kisfiúkat és kislányokat régi történetekkel, gyermekjátékokkal. Amikor eljött az uzsonnaidő, házikolbásszal, házi szalonnával, friss, ropogós házi kenyérrel és hagymával kínálták a bácsik az ifjúságot. Bicskával vágták le a kóstolót, s utána a gyerkőcök a sváb udvaron kereket hajtottak és pilinckéztek.

Egy másik napon az iskolai konyhán régi esküvői süteményt, Zwiebackot sütöttek  Bihari Gabriellával, és igazi cérnametélthez gyúrtak és nyújtottak tésztát Sax Annus nénivel, aki otthonról számos régi konyhai eszközt is hozott magával, s azok sváb elnevezését meg is tanította a lelkes gyerekeknek. Szabóné Bogár Erika NNÖ képviselő is betért a foglalkozásokra, és elismerően, nosztalgiázva nyilatkozott a látottakról. Megilletődve léptek be a gyerekek szerda délelőtt a Vásár téri csodaszép Segítő Szűz Mária-kápolnába, ahol Pándi Teréz fogadta őket érdekességekkel. Többek között arról mesélt, hogy a hit, a vallás milyen fontos helyet foglalt el sváb őseink életében.

A Tájház udvarán repültek az órák a kellemes nyári időben. A gyerekek felfedezték a régi disznóólat, a padlást, a kerti pottyantóst. Szabolccsal kukoricát morzsoltak, a pénteki mosáshoz hamulúgot készítettek, aztán mostak, teregettek, a száraz ruhát mángorolták, faszenes vasalóval kivasalták. A kisfiúk fűrészeltek, megtanultak a „Jancsipadon” vonókéssel szőlőkarót hegyezni, diót törtek. A lánykák hófehér napvászonra régi monogramot és virágmintákat nyomtak, majd hímzőfonallal kihímezték. Később játékbabájuknak, mackójuknak tollal kitömött kispárnát varrtak. Sax László, az NNÖ elnöke, aki ellátogatott a tájházi foglalkozásokra, nagy örömmel nézte a sürgő-forgó gyerekeket. „Ezért érdemes volt”  – mondta, s talán ahogy gondolatban visszarepült az időben, benne is megelevenedett néhány gyermekkori emlékkép. Az Iskolavezetés is kiruccant a Tájházba, a főszervezők örömére Éva néni és Nándi bácsi tetszését is elnyerte a „sváb tábor”.

És miközben rengeteget játszottak, rengeteget is tanultak a gyerekek. Sax Ibolya, az NNÖ elnökhelyettese a vörösvári németséggel, Bajusz-Gajdics Ágnes pedig a betelepüléssel kapcsolatban tartott foglalkozást nekik. Tagschererné Wieszt Máriával a régi svábház elrendezésével, a vörösvári utcanevek egykori sváb elnevezésével ismerkedtek. Mária néni a táboroztatásban szívvel-lélekkel segített, és a hét során több száz fotót készített a helyszínekről, eseményekről, érdekes történésekről.

Csütörtökön a táborozók ellátogattak Tarjánba is, ahol az ottani közösség szintén őrzi és ápolja a sváb hagyományokat. A falu kiscsoportos felfedezése, a szépen felújított Tájház megtekintése, az ahhoz kapcsolódó feladatok, a vicces, játékos ügyességi versenyek lekötötték a gyerekek minden percét.

A heti menü a városi főzőkonyhán készült, és természetesen kedvelt sváb étkekből állt. A táboroztató felnőttek többször meg is jegyezték, hogy „ennek pont olyan volt az íze, mint régen a nagyinál!”

Az utolsó napon es­te került sor a tábor záró­rendezvényére a szülők részvételével a Lahmkruam Helytörténeti Emlékparkban. Az NNÖ részéről eljött Feldhoffer János, a fúvószenekar vezetője is, aki örült a sok jókedvű résztvevő és az ifjú zenészek láttán. A családok pokróccal, finom házi sütikkel, üdítőkkel érkeztek. A városi főzőkonyha ízletes kenyérlángost szállított a helyszínre. Sokan leheveredtek a fűbe, ettek, ittak, beszélgettek. Mindenki szemmel láthatóan jól érezte magát. A jó hangulatot a Mini Sramli zenekar (Botzheim Áron, Hau Kristóf, Kohlhoffer Patrik, Peller Krisztián, Steckl Bálint és énekesük, Mester Barbara) biztosította. A gyerekek a táborban tanult énekkel és tánccal nyitották az estét. Zeneszóra többször körbetáncolták a lufikkal feldíszített emlékparkot. Közben le sem vették a szemüket az asztalon sorakozó 46 piros batyuról.

 Itt, a tábor végeztével, a fiúk által faragott vándorbotra kötötték a tanárok azokat a vándorbatyukat, amelyekben ott lapult mindaz, amit a hét során készítettek a gyerekek a kukoricababától a rózsafüzérig, valamint az a napló is,  melyet mindenki saját maga vezetett nap mint nap, és immár bekötve emlékezteti a gyerekeket a nemzetiségi táborban eltöltött vidám hétre. „Reméljük, hogy a táborral is sikerül hagyományt teremtenünk, hiszen már több, hasonló céllal létrejött rendezvény vált hagyománnyá iskolánkban” – mesélte a célokról Lazri Judit és Stecklné Boldizsár Katalin.

Mi pedig kívánjuk, hogy így legyen!

Palkovics Mária

Fotók: Tagschererné Wieszt Mária