XIV. évfolyam 7. szám - 2014. július

Magyar Reneszánsz Együttes

Pünkösdvasárnap este hét órakor megtelt a nézőtér a könyvtár udvarán. Sokan voltak kíváncsiak a különleges együttesre, melynek tagjai külön-külön mind igen népszerű formációk vezetői, irányítói évtizedek óta.

Úgy tűnik, városunk lakosai között is sokan kedvelik a reneszánsz tánczenét. Nem is csoda, igazi felüdülés volt hallgatni az együttest ezen a meleg nyári estén. Tagjai is tettek róla, hogy jól érezzük magunkat: végig mosolyogva, jókedvvel zenéltek. Mandel Róbert, a művészeti vezető tekerőlanton játszott, a darabok között pedig mesélt a megszólaló művekről, hangszerekről, és azokról a kéziratokról, melyekben az éppen megszólaló művek találhatóak, ezzel repítve a hallgatóságot a reneszánsz világába.

Kállay Gábor és Kállay Katalin blockflötén játszott, pontosabban blockflötéken: nyolc különbözőt sikerült ugyanis megszámolnom. Szabó Zsolt a szépen faragott fejű viola da gambából csalt elő szebbnél szebb hangokat.

A reneszánsz kultúra hosszú évszázadokra nyúlik el. Az esten először felhangzó darabok az 1400-as évekből való flamand táncok voltak, ez követték az 1555-ből való francia táncok, majd magyar táncok a 17. századból. A Lőcsei kéziratban található, 1600-as, 1700-as évekből való magyar és német táncok korukban igazi „slágerek” voltak, ma is szinte mindenki számára ismerősek a dallamok. A koncert a hajdútáncokkal ért véget.

Reméljük, hallhatjuk máskor is Pilisvörösváron a Magyar Reneszánsz Együttest!

KBH