XIV. évfolyam 6. szám - 2014. június

Hősök napja

Idén az első világháború kitörésének 100. évfordulójára is emlékeztünk a hősök napján, május 24-én, szombaton. A hagyományokhoz híven koszorúzással kezdődött az ünnepség a temetőben, a német és orosz katonák sírjainál, majd a Hősök terén, az emlékműveknél folytatódott. Mindkét helyszínen a szentendrei Magyar Honvédség Altiszti Akadémia katonái adtak díszőrséget. A megemlékezéssel egybekötve, ünnepi keretek között került sor a közelmúltban felújított I. világháborús emlékmű felavatására.

A Hősök terén a díszőrség felállása és a Himnusz eléneklése után a Vásár téri iskola tanulóinak műsora következett. Csikós Tamás a hősök napjának történetét ismertette, Hollódy Molly pedig Gyulai Pál „A hősök sírja” című versét szavalta el. Az iskolások műsorát Mester Barbara az Isten áldja meg a magyart! kezdetű dal eléneklésével zárta. Utánuk Sax László szavalta el Gyóni Géza „Csak egy éjszakára” című versét, majd Gromon István polgármester ünnepi beszéde következett, melynek első részében az első világháború vörösvári áldozataira emlékezett, Fogarasy-Fetter Mihály feljegyzésének segítségével.

„A hosszú háború alatt sok vörösvári halt meg a harctereken. .. Még az is kérdéses, hogy van-e kereszt sírhantjuk felett a nagy orosz pusztaságon vagy az Isonzó partjain…

Mai tudásunk szerint az I. világháborúban 106 vörösvári katona halt meg a frontokon vagy a katonakórházakban. Többségük idegen földben nyugszik, jeltelen sírban vagy elhagyott katonai temetőben. Csak keveset temettek el közülük itthon, szülőfalujuk temetőjében. […] Voltak azonban szép számmal olyan vörösvári katonák is, akik túlélték az I. világháborút.

„A Magyar gyalogság – A Magyar gyalogos katona története” című könyv – amely 1939-ben jelent meg először, és később több bővített kiadást is megélt – több mint 60 olyan vörösvári katona sorsának rövid leírását adja, akik túlélték az I. világháborút.”

A polgármester beszélt a téren álló emlékmű történetéről is:

„Még tartott a háború, amikor a véres veszteségek megrendítő hatására 1917-ben törvény rendelte el, hogy: Minden város és község az anyagi erejének megfelelő méltó emléken örökítse meg mindazoknak a nevét, akik lakói közül életüket áldozták fel a hazáért.

A háború elmúltával Vörösváron is gyűjtés indult a hősi emlékmű felállítására. Több mint 24 000 korona gyűlt össze a falu polgárainak adományából. Az emlékművet 1920. augusztus 20-án szentelték fel. A felszentelésen egy katonai egység is részt vett.

Az I. világháborús emlékmű felújítása

2014 januárjában a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kiírásában pályázati felhívás jelent meg az első világháború történelmi emlékeit őrző emlékművek rendbetételének, renoválásának, helyreállításának támogatására. A pályázat megjelenése után az önkormányzat szakértővel megvizsgáltatta az I. világháborús emlékmű állapotát. A restaurátori szakvélemény megállapította, hogy a helyreállítás nagyon időszerű lenne. A képviselőtestület ezután benyújtotta a pályázatot az emlékmű felújítására, melyen 2 232 189 Ft támogatást nyert, és melyet 250 ezer forint saját forrással egészített ki. A felújítási munkát Sax László kőszobrász végezte el. A felújítás keretében először a szobrot megtisztították, majd a hiányos, lekopott részeket és a repedéseket javító habarccsal kiegészítették, az így helyreállított szobrot a további károsodások elkerülése érdekében úgynevezett „kőmegerősítő” anyaggal kezelték, végezetül az emlékművet vízlepergető felülettel vonták be. A felújítás mellett – közel 100 éves adósságot törlesztve – az emlékműre felírták az I. világháborúban elesett 106 vörösvári és négy Vörösváron elhunyt bosnyák katona nevét.

A hősi emlékmű eredetileg nem a mai helyén állt, hanem az öregtemető elején, az országút mellett, a mai CBA helyén. Ennek a temetőnek fokozatos felszámolásával a hősi emlékmű elvesztette addigi méltó kegyeleti környezetét, ezért a községi képviselőtestület 1935-ben elhatározta, hogy az emlékművet áthelyezi. Több lehetőséget mérlegeltek, szóba jött a Templom tér, az új óvoda tere (a mai Hősök tere) és a Községház tér. Az emlékművet végül is ide, az óvoda elé helyezték át. Az új helyszínen azonban alig néhány megemlékezést tarthattak, mert néhány évvel később, 1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel kezdetét vette a II. világháború.”

Gromon István polgármester beszéde további részében ismertette a II. világháború pilisvörösvári vonatkozásait, majd felidézte a hősök emlékének ápolását szolgáló lépéseket a rendszerváltozástól egészen napjainkig, s ennek keretében az I. világháborús emlékmű mostani felújításának részleteit is ismertette. Beszéde végén a polgármester leszögezte: „A mi dolgunk mindenesetre az, hogy naponta mindent megtegyünk azért, hogy béke legyen, hogy megakadályozzunk egy újabb háborút.” A békéhez vezető utat az igazságosság és a szeretet gyakorlásában jelölte meg.

Az ünnepség keretében került sor a közelmúltban felújított I. világháborús emlékmű felavatására, amit Gromon István polgármester és Sax László, az NNÖ elnöke – egyben a felújítás kivitelezője – tett meg. Ezután az emlékezők elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékmű előtt, Feldhoffer János trombitajátékával kísérve. Az ünnepség a Szózat és az Oly messze távol otthonától kezdetű ének eléneklésével zárult, a Német Nemzetiségi Vegyeskórus és a Nosztalgia Dalkör vezetésével.

Palkovics Mária