XIV. évfolyam 11. szám - 2014. november

Boldog-szomorú ünnep

60 éves jubileumát ünnepelte a vörösvári táncegyüttes. Az ünnep harmadnapján váratlanul elhunyt Wenczl József koreográfus, művészeti vezető, az egyesület tiszteletbeli elnöke.

Októberben, a mindenszenteket megelőző héten minden a vörösvári táncegyüttesről szólt. Október 23-án, a városi ünnepségen vette át Breier Anita, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes Közhasznú Egyesület elnöke a „Pilisvörösvárért Emlékérmet”. A következő két nap a tánc, a művészet, a hagyományok, a csodálat, a méltóság ünnepévé vált, amelyre sokáig fognak emlékezni Vörösváron. Ez alatt a két nap alatt a táncegyüttes jelenlegi és régi táncosai felvonultatták repertoárjuk színe-javát, többségében természetesen Wenczl József koreográfiáit. A csillogó tekintetek, a könnyes szempárak, a pirosra tapsolt tenyerek, a virtusos-vagány férfifüttyök a közönség soraiból mind-mind azt jelezték, hogy a nézők elragadtatással – és sokan közülük boldog nosztalgiával – fogadták a produkciókat.

A két nap alatt közel hatvan táncot konferált be magyarul és németül Molnárné Breier Anita, Mirk Olivér és Szabóné Bogár Erika. A táncegyüttes jelenleg öt korcsoportban működik, mind az öt korcsoport többször is fellépett tudásukkal, lelkesültségükkel és fegyelmezettségükkel elkápráztatva a nézőket. Nagy tapsot kaptak a legkisebbek is – öröm volt látni, hogy ennek a táncegyüttesnek nemcsak gazdag múltja van, hanem biztató jövője is. De nagy tapsot kaptak a „veterán” táncosok is, akik erre az ünnepi alkalomra álltak újra össze, és heteken keresztül gyakoroltak fáradhatatlanul az ünnepi fellépésre. („Mindegyik nagyon szép volt – csíptem el egy beszélgetés hangfoszlányait a mögöttem ülő idősebb asszonyoktól –, de az öregek az igaziak!” – „Úgy van, ahogy mondod, ezeknek a vérükben van a tánc!”)

A „nagy öregeknek” köszönhetően olyan hajdani koreográfiákat is viszontláthattak a színpadon az idősebb nemzedékhez tartozó nézők, mint a Mikepércsi csárdás Béres Andrástól, a Reit im Winkel Vida Józseftől vagy a Vörösvári táncok Timár Sándortól. Ez utóbbi sikerét tovább fokozta, hogy az idős koreográfus személyesen is megjelent az ünnepségen, sőt, a kölcsönös köszöntések után a nézőtéren táncra is perdült frissen ropva a polkát, mintha nem is a kilencedik X-ben járna.

vorosvari-ujsag-2014-11-00050

Díszvendégek a szombati napon. Az első sorban balról a második Timár Sándor, a táncegyüttes első koreográfusa.

Fennállásának hatvanadik évfordulóját ünnepelte 2014. október 24-25-én a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes, amelyet városunk Önkormányzata a jubileum alkalmából „Pilisvörösvárért” Emlékéremmel tüntetett ki. A díjat megosztva kapta az együttes és Wenczl József koreográfus, művészeti vezető, tiszteletbeli elnök, aki évtizedeken át vezette az ország- és világszerte híres és elismert tánccsoportot, felvirágoztatva a magyarországi németek tánckultúráját, és városunk hírét terjesztve a nagyvilágban. Sajnos az ünnepelt sokáig nem tudta élvezni az elismerést és a feléje áradó tiszteletet és szeretetet, mivel harmadnap reggel tragikus váratlansággal elhunyt. Barátai, tanítványai, tisztelői este mécsest gyújtottak a Művészetek Háza előtt.

A sok évtizedes „Wenczl József-korszak” legsikeresebb alkotásait, legendás táncait végig nagy ovációval fogadta a közönség. A koreográfiák címei mind-mind kedves ismerősei a vörösvári embereknek. Íme betűrendben mindegyik: Baranyai hangulatok, Baranyai táncok, Borosjenői táncok, Dorffest, Donau polka, Döngölős polka, Farsangnyitó, Gartenfest, Glückliches Wiederseh’n, Kalapos verbunk, Majális, Karcsai csárdás, Menyasszony-búcsúztató, Ober­kreiner, Regruták tánca, Rezgős polka, Schwung, Steierisch, Sváb hangulatok, Svábbálon, Újévi köszöntő, Ünnepnap, Vidám táncok, Zenész polka. Több olyan tánc is volt ezek között, amelyet mindkét nap láthatott a közönség – más és más korcsoportú táncosok előadásában.

vorosvari-ujsag-2014-11-00061

Molnárné Breier Anita meghatódva vette át a Pilisvörösvárért emlékérmet az október 23-i ünnepségen.

Különösen nagy öröm a vörösvári közönség számára, hogy olyan ritkán látható, csodaszép táncjelenet is színpadra kerülhetett a kétnapos táncünnep tetőpontján, mint a Menyasszony-búcsúztató. (Ezt látva, hallva – e sorok írójához hasonlóan – sokan érezhették úgy a nézőtéren: „Ezentúl még büszkébb leszek arra, hogy VÖRÖSVÁRI vagyok!”)

A táncosokat a két nap során a Donau Power, a Werischwarer Burschen, a Bravi Buam, valamint a Schwabenkraft zenekar kísérte. Szólót énekelt – elbűvölve a hallgatóságot – Peller Anna, Mirk Júlia és Mirk Szilvia.

A kétnapos ünnepre vendég tánccsoportokat is hívtak jubiláló táncosaink, így az első napon a Szigetújfalui Német Nemzetiségi Táncegyüttest, másnap pedig a messzi Brazíliából, Sao Paulóból érkezett „Gold und Silber” elnevezésű csoportot. Utóbbiban főleg korosabb táncosok léptek fel, akik német telepes őseik hagyományai nyomán Európa különböző németek lakta tájegységeinek táncait adták elő. Mindkét együttes érdekes színeket, hangulatokat hozott az amúgy is változatos ünnepi műsorba.

De nemcsak Sao Paulóból és Szigetújfaluból érkeztek vendégek a „születésnapra”. A németországi Cöl­béből, Neuhausból, Gröbenzellből, Mos­bachból, valamint hazai falvakból, városokból – így például Mórról – is jöttek küldöttségek, hogy gratuláljanak, és átadják ajándékaikat az együttesnek és Wenczl Józsefnek. Thomas Möller Gröbenzellből többek között egy hordó sört hozott ajándékba a táncosoknak. Martin Röske úr Wehrheimből, aki sajnos nem tudott eljönni, szívhez szóló levélben kívánt minden jót az együttesnek.

A vörösvári német nemzetiségi önkormányzat, a nemzetiségi egyesületek, együttesek, zenekarok szintén osztoztak a jubiláló táncegyüttes ünnepi örömében, és ajándékokkal, jó kívánságokkal halmozták el az ünnepelteket.

vorosvari-ujsag-2014-11-00060

A Sao Paolo-i „Gold und Silber” vendég­csoport

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke és Kreisz László, a Magyarországi Ének-zene és Tánckarok Országos Tanácsának elnöke.

A szombati napon nyújtotta át Gromon István polgármester elismerő szavak mellett Wenczl Józsefnek a „Pilisvörösvárért” emlékérmet. Ugyancsak ekkor adta át Stefan Ihas úr, a Duna Menti Svábok Világszövetségének elnöke az „Ehrenabzeichen in Gold” kitüntetést nagyérdemű koreográfusunknak, méltatva annak szerepét az értékek megőrzése és a hagyományok ápolása terén. Molnárné Breier Anita táncegyesületi elnök az „Ehrenbrief” elismerő oklevelet vette át Ihas úrtól. (Ezeket a kitüntetéseket még soha senki nem kapta meg ezelőtt a világszövetségtől.)

Molnárné Breier Anita meleg szavakkal és az alkalomhoz illő ajándékokkal köszönte meg mindazok munkáját, akik a kétnapos ünnepség megszervezésében és lebonyolításában, valamint a jubileumra megjelent évkönyv kiadásában részt vettek. Meghatott szavakkal külön köszönetet mondott Wenczl Józsefnek, az együttes művészeti vezetőjének:

„Emlékszem, amikor 20 évvel ezelőtt a gyerekcsoport táncosaként álltam ezen a színpadon és hallgattam a köszöntőt. Az eltelt évek alatt sok minden történt az együttes életében. Egyesületté alakultunk, sokan abbahagyták, ugyanakkor sok új táncos jött helyettük. Egy valami azonban állandó a 70-es évek óta. Ő pedig Wenczl József. Aki kitartóan, tele örömmel és szeretettel vezeti az együttest. Az egész tánccsoport nevében szeretném Neked megköszönni az áldozatos munkádat!”

Wenczl József megköszönte az elismeréseket, dicsérő szavakat és ajándékokat. Német és magyar nyelven elmondott rövid köszönőbeszédében elmondta, hogy amit most leginkább érez, az a büszkeség. Az a büszkeség, amit olyan kiváló emberektől tanult, mint Hidas-Herbst Gyuri bácsi és Fogarasy-Fetter Miska bácsi. Ők tanították meg neki azt, hogy igenis legyünk büszkék származásunkra, hagyományainkra, kultúránkra. Ha ők nem lettek volna, ez a tánccsoport sem lett volna. Ő egész életében ezt a tanítást követte. Látva a lelkes fiatalokat, reményét fejezte ki, hogy az ő általa megkezdett úton minél többen járnak majd ezután is…

Akkor és ott – a boldogságos két nap utáni felfokozott, örömteli, ünnepséges hangulatban – még nem sejtette senki, hogy ezek lesznek Wenczl József búcsúszavai. Az ünnepség utáni bálon hajnalig táncolt, vidám volt, elégedett, boldog. Reggel, otthonában érte váratlanul, rövid rosszullét után a halál.

Isten kifürkészhetetlen akarata – vagy ha úgy tetszik, a sors keze – így tett pontot az ünnep és a mulatság végére. Barátait, tanítványait, tisztelőit villámcsapásként érte a hír. Nem is akarták elhinni. Majd a kétkedést felváltotta a döbbenet, és a mély gyász.

Vasárnap délután elmaradt a tánccsoport tagjai számára tervezett „házi ünnepség”. Helyette este hat órakor némán gyülekezett a fekete ruhás tömeg a Művészetek Háza bejáratánál, hogy az emlékezés mécseseit elhelyezze Wenczl József arcképénél. Bizony még felnőtt férfiak is keserves sírásban törtek ki olykor-olykor ebben a döbbent némaságban…

Mondhatnánk, hogy tragédiába torkollott az ünnep. Én inkább úgy fogalmaznék: mélyebb, átéltebb, jelentőségteljesebb, értékesebb lett. Nemcsak egy évfordulót jelent már számunkra, hanem egy életmű, egy fényes korszak lezárulását is. Egy olyan emberre emlékezünk majd ezentúl ezekre a napokra gondolva, aki vitathatatlanul a legnagyobb vörösvári volt köztünk. Övezze hálánk és szeretetünk csillagporos égi útján is!

Fogarasy Attila