XIV. évfolyam 11. szám - 2014. november

Emlékezés 1956-ra – átadták az önkormányzati kitüntetéseket

Borongós, zord napra virradt az idei október 23., de a csípős hideg ellenére jó néhányan összegyűltek délután 5 órakor a Hősök terén, hogy együtt emlékezzenek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire

A hagyományokhoz híven a Himnusz eléneklésével kezdődött az ünnepség a Hősök terén. Ezután Gromon István polgármester mondott rövid köszöntőt, majd a városi és a német nemzetiségi önkormányzat, a helyi politikai szervezetek, az intézmények és a civil szervezetek koszorúkat helyeztek el az ’56-os emlékműnél. Ezt követően az ünneplők égő fáklyákkal átvonultak a Művészetek Házába, ahol az ünnepi műsorral folytatódott a megemlékezés.

Balasi Anikó, a Művészetek Háza igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Mozart A-dúr klarinét versenyének második tételét hallhattuk a Zeneiskola tanáraitól, Szerémi Márkótól (klarinét) és Berchy Józseftől (zongora). A zenét próza követte: Márai Sándortól hangzott el az 1956-ban írt Ima, Lévay Tímea és Poppre Ádám előadásában.

Gromon István polgármester idei beszédében nem csupán 1956 és az azt megelőző évek eseményeit idézte fel, hanem – a 25 éves évforduló alkalmából – az 1989-es rendszerváltozást, és az azt megelőző évek eseményeit is, rávilágítva a két korszak között lévő párhuzamokra: „A két történelmi esemény, az 1956-os forradalmi és az 1989-es békés rendszerváltozás előzményeinek áttekintéséből és összehasonlításából több közös tanulságot szűrhetünk le.

Láthatjuk, hogy a diktatúrák alapvetően önmagukat számolják fel – belső ellentmondásaik, a korrupció, az erkölcstelenség, az erőszak, az önzés, a kontraszelekció révén. Először gazdaságilag teszik működésképtelenné magukat, aztán politikailag is.

Láthatjuk azt is, hogy a diktatúrák felbomlásához, megszűnéséhez ugyanakkor mégis mindig szükség van bátor emberek kiállására, kezdeményezésére is. Köztük mindkét korszakban döntő szerepük volt a fiataloknak, ezen belül külön a tanult fiataloknak, az egyetemistáknak. Nélkülük az események mindkét időszakban csak sokkal később következtek volna be, sokkal tovább tartottak volna a diktatúra évei.

Láthattuk azt is, hogy a haldokló rendszerek nem adják könnyen magukat. Haszonélvezőik a végsőkig ragaszkodnak kiváltságaikhoz, vagyonukhoz, egzisztenciájukhoz, s nem válogatnak az eszközökben, ha ezek megvédéséről van szó.

Láthattuk, hogy ez emberek többsége minden korban ugyanazt akarja, mégpedig nagyon egyszerű, alapvető dolgokat: normális életet, egyenlő jogokat, szabadságot, nyugalmat és békét. […] Láthattuk azt is, hogy a diktatúrák fojtogató körülményei között is mindig vannak, akik ezt a normális életet bátran, példaszerűen élik: becsületesen, önzetlenül végzik a maguk mindennapi dolgát, gyakorolják hivatásukat, s amennyire csak lehet, igyekeznek szebbé, könnyebbé tenni embertársaik életét.

Szerencsére ilyen emberek mindig akadtak köztünk is, itt Pilisvörösváron. Október 23-án, amikor önkormányzati kitüntetéseket adományozunk, mindig kiemelünk közülük egyet-egyet, és példaképnek állítjuk a közösség elé. Ma is ezt fogjuk tenni. Amikor néhány perc múlva átadjuk majd a Pilisvörösvár díszpolgára, a posztumusz Pilisvörösvár díszpolgára címeket és a Pilisvörösvárért emlékérmeket, gondoljunk arra is, hogy az ilyenfajta életek járulnak hozzá ahhoz, hogy folyamatosan meg tudjuk újítani társadalmi életünk demokratikus jellegét, s ezzel biztosítsuk, hogy soha többé ne kelljen diktatúrák szorításában élnünk.

Adja Isten, hogy így legyen!”

A polgármester beszéde után Tácsik Zsuzsanna, a zeneiskola gordonkatanára egy Bach-darabot adott elő, majd sor került a díszpolgári címek és a Pilisvörösvárért emlékérmek átadására. Gromon István a képviselőtestület döntése alapján díszpolgári címet adott át Albel Attiláné nyugalmazott tanítónak, posztumusz díszpolgári címet kapott Nemess Rózsa, a Templom téri iskola egykori igazgatója, akinek díját keresztfia, a Budapesten élő Nemess László Béla vette át. Pilisvörösvárért emlékérmet kapott megosztott díjként a Német Nemzetiségi Táncegyüttes és Wenczl József táncos-koreográfus, valamint Pilisvörösvárért emlékéremben részesült az „A Tempo” Koncertfúvós Zenekar is.  Az ünnepség este az „A Tempo” Koncertfúvós Zenekar műsorával zárult, akik Beethoven Egmont nyitányát és Jacob de Haan Oregon című darabját adták elő. Az ünnepély a Művészetek Háza aulájában tartott fogadással ért véget.

Palkovics Mária

(A díjazottakról az “Akikre büszkék vagyunk” rovatban olvashatnak.)