XIV. évfolyam 9. szám - 2014. szeptember

CIKLUSZÁRÓ BESZÉLGETÉS – Interjú Gromon István polgármesterrel

A  választások előtti utolsó interjúban az elmúlt négy évről kérdeztem Gromon István polgármestert.

• Egyharmadával kisebb testülettel vágott neki az elmúlt négy évnek, mint az azt megelőző ciklusnak, viszont kétharmados többséggel hozhatták meg az önkormányzati döntéseket. Hogyan ítéli meg az elmúlt négy év képviselőtestületi munkáját?

A most lezáruló ciklust mindenképpen két szakaszra kell bontani: az első három évre és az utolsó egy évre. Az első három évben – több ezer magyar önkormányzattal együtt – a túlélésért küzdöttünk. A 2009-től folyamatosan, minden évben jelentős mértékben csökkenő állami támogatás, valamint az éveken át elhúzódó gazdasági válság miatti bevételkiesés rendkívüli helyzetet teremtett. A legszigorúbb takarékosság mellett konkrét kiadáscsökkentő és bevételnövelő lépésekre volt szükség ahhoz, hogy a város működőképességét fenntartsuk, az intézményeink működéséhez és a közszolgáltatások finanszírozásához szükséges fedezetet biztosítani tudjuk. Erőfeszítéseink sikerrel jártak, mert a legnehezebb időkben is biztosítva volt az oktatási-, nevelési-, közművelődési-, szociális és egészségügyi intézmények és a Pol-gármesteri Hivatal működése, a városüzemeltetési feladatok ellátása, s emellett sikeresen befejeztük a Fő utca-felújítást, és lebonyolítottuk a szennyvíztelep-rekonstrukciós pályázat második fordulóját, ennek köszönhetően ma a szennyvíztelep és a csatornahálózat felújítása és bővítése folyamatban van, és év végére lényegében be is fejeződik.

Az utolsó egy év az azt megelőző hátrom évhez képest szinte jutalom volt: az első, majd a második körös adósságkonszolidációnak, az állami elvonások csökkenésének, valamint az önkormányzatok új finanszírozási rendszerének köszönhetően (feladatfinanszírozás) az utóbbi egy évben saját bevételeinket már nem adósságtörlesztésre ill. az állami feladatok finanszírozására kellett fordítanunk, hanem fejlesztésekre fordíthattuk. Így történhetett, hogy az idei évben körülbelül 160 millió forint értékű sajáterős fejlesztést tudtunk megvalósítani.

A kétharmados többség a ciklusnak mind a két szakaszában óriási jelentőségű volt Vörösvár számára. Az első három évben azért, mert huzakodás, marakodás és időveszteség nélkül, határozottan meg tudtuk hozni a gazdálkodási egyensúly fenntartásához elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket. A ciklus utolsó évében pedig azért, mert a javuló költségvetési helyzetet azonnal le tudtuk reagálni: a fejlesztésekhez szükséges döntéseket gyors tempóban, egymás után, határozottan meg tudtuk hozni. Így volt lehetséges, hogy kilenc hónap alatt olyan fejlesztéseket tudtunk megvalósítani, mint például a Vásár téri parkolóépítés és járdafelújítás, a temető három belső útjának és a sportpálya belső útjának megépítése, a Szakorvosi Rendelő liftjének megépítése, vagy a folyamatban lévő parkoló- és járdaépítések a Templom téri iskola környékén ill. a Vásár tér mögött.

Hogy mennyivel nehezebb – gyakorlatilag lehetetlen – lett volna mindez a kétharmad nélkül, azt csak az tudja, aki ült már valaha önkormányzati testületben.

• 2010-ben a vörösvári szavazók nagy többséggel kiálltak Ön és csapata mellett. Ha az eredményeket nézzük, sikerült-e elvégeznie, amire készült?

Alapvetően igen. 2010-ben pontosan tudtuk, hogy a következő négy év nagyon nehéz lesz, hiszen a gazdasági válság akkor már erősen éreztette a hatását, és látszott, hogy hosszú ideig fog tartani. Ezért a mostani ciklusra a realitásokat figyelembe véve terveztünk: az volt a cél, hogy a Fő utca-felújítást sikeresen befejezzük, a szennyvízpályázat második fordulóját megnyerjük és a projektet sikeresen lebonyolítsuk, s emellett megvalósítsunk néhány alapvető, nagyon régóta esedékes beruházást, például a Vásár téri iskola környékén a közlekedési problémák megoldását, ill. a Szakorvosi Rendelő akadálymentesítését. Akkori programunkat 15 pontban foglaltuk össze, s örömmel jelenthetem, hogy ebből 12 pontot – a Polgármesteri Hivatal áldozatos munkájának is köszönhetően – megvalósítottunk, s emellett még jó néhány előre be nem ígért fejlesztést is megvalósítottunk, mint például a három sárgán villogó jelzőlámpás gyalogátkelő a Fő utcán, a Puskin u. 8. sz. alatti közparkoló kialakítása, a Sváb Sarok és a Tankerületi Iroda kialakítása, vagy az önkormányzati főzőkonyha beindítása.

• Mit sorolna az elmúlt négy év legfontosabb sikerei közé?

A legfontosabb sikernek a lift megépítést tartom a Szakorvosi Rendelőben, de büszke vagyok a Városi Ügyfélszolgálat (ma Járási Hivatal) felépítésére, a Szent János tér és a Bányász emlékpark kialakítására, a Fő utcai önkormányzati ingatlanok felújítására (Városháza, Városi Könyvtár, „Húsmintabolt”, Tankerületi Iroda, Sikari patika), a 10-es úti kétszintű csomópont, a szabadságligeti gyalogos aluljáró, a Görgey utcai gyalogos felüljáró és a megépülő új posta kiharcolására, a szennyvízprojekt minden akadályon való átlendítésére, és minden idei közterületi fejlesztésre: az utakra, járdákra és  parkolókra egyaránt.

• Voltak küzdelmes feladatok az elmúlt években. Például sok bizonytalansággal jártak az állami átszervezések – a Polgármesteri Hivatal feladataiban, az iskoláknál. Megalakultak a járások, Vörösváron alakították ki a Járási Hivatalt. Változtak a szemétszállítás szabályai, sokáig húzódott a csatornapályázat döntése, stb. Visszatekintve hogyan értékeli ezeket?

Ma már szerencsére ezeknek a problémáknak a többsége csak emlék. Járásközpont lettünk –ez szintén siker –, ami kényszerű áldozatokkal is járt (például a Városi Ügyfélszolgálat épületének használatba adása), de ugyanakkor rangot és húzóerőt is jelent számunkra, gazdaságilag és kulturális szempontból egyaránt. A legfájdalmasabb a zeneiskola állami fenntartásba vétele volt, ill. az, hogy emiatt le kellett választani a zeneiskolát a Művészetek Házáról, pedig az integrált intézmény nagyszerűen működött. Mára már megszoktuk a működtetői feladatainkat, s igyekszünk a tőlünk telhető legjobban megoldani, segíteni az állami fenntartású intézmények munkáját. Sok pénzt költöttünk az elmúlt években a Templom téri iskola folyamatos felújítására, de a többi intézményre is odafigyeltünk.

• Volt néhány olyan fejlesztés, ami nem a legutóbbi ciklushoz kapcsolódik, de mostanra már látszik, hogy mennyiben változtatott a város életén.

Úgy gondolom, hogy a Fő utca-felújítás a járdákkal, parkolókkal, kandeláberekkel, alapvetően megváltoztatta a városközpont képét, és egy új korszak kezdetét jelentette. A Művészetek Háza felújítása, benne az új színházterem megépítése, a játszóterek, az Erdei kápolna mögötti park, a „Lahmkruam” Helytörténeti Emlékpark kialakítása jelentősen gazdagította városunk infrastruktúráját, s nagyban hozzájárult a vörösvári emberek közötti kapcsolatok, a városi közösség fejlődéséhez.

• Mi az, ami továbbra is megoldandó feladat?

A szilárd burkolatú utak építésével nagy lemaradásban vagyunk, és a csapadékvíz-elvezetés terén is óriási feladatok várnak még ránk. Sajnos belterületi útépítésre a Közép-Magyarországi Régióban a most letelő hétéves (2007-2014) európai uniós ciklusban gyakorlatilag semmilyen forrás nem volt. Ez a következő ciklusban is így lesz, de most, hogy az adósságainktól megszabadultunk, reális esélyt látok arra, hogy a következő öt évben Vörösváron hosszú évek után újra szilárd burkolatú utakat építhessünk. A csapadékvíz-elvezetés hasonlóan nagy probléma – amint ezt az utóbbi hetek esőzései erősen meg is mutatták. Már elkezdtük egy nagy csapadékvíz-elvezetési koncepcióterv készítését a bányatavaktól az Őr-hegyig. Ha elkészül a terv, akkor kezdődhet a megvalósítás, azaz a csapadékvíz-elvezető gerincvezeték megépítése lépésről lépésre, ahogy erőnkből telik.

• Esetleg új terv?

Az előbb említetteken túl nagyon szeretném, ha a Fő utca-felújítást – ha csak kisebb lépésekben is – de folytathatnánk a Bányatelep irányában, s egyúttal a Bányatelepen a legfontosabb központi járdaszakaszokat is felújíthatnánk, mert ez a feladat is már nagyon régóta várat magára. Nagy álom – ami most már elérhető közelségbe került – a bölcsőde kialakítása és beindítása, amiről egy év múlva remélem, már múlt időben lehet majd beszélni.

• A napi munka során inkább az anyagi, tárgyi dolgok vannak reflektorfényben, de időről időre – ünnepekkor, mérföldkövek alkalmával – előkerülnek az elvek, eszmék, érzések, amik végső soron a mindennapok cselekedeteit irányítják. Mi az, amit Ön személy szerint a legfontosabbnak tart polgármesterként, illetve hogy érzi: mire van szüksége a városnak ezen a téren?

Az én vezéreszmém a közjó szolgálata, és a közérdek érvényesülésének szolgálata.

Úgy gondolom, hogy egy polgármester, egy képviselőtestület akkor végzi jól a dolgát, ha – amennyire rajta áll – biztosítja településén a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, a hosszú távú szempontok érvényesülését, az átgondolt, tervszerű, a város anyagi lehetőségeivel arányban álló városfejlesztést. Mindezt úgy, hogy közben nem rendeli alá az anyagi érdekeknek az erkölcsi szempontokat, mert az olyasmi rövidtávon hozhat ugyan látszólagos sikereket, de hosszú távon csak bajt és romlást okoz.

Alapvető fontosságúnak tartom azt is, hogy minden tárgyi beruházás egyértelműen és világosan az itt élő emberek valódi érdekeit szolgálja. Valamint azt is, hogy a természeti környezetünk védelme és fejlesztése, az épített környezetünk és az infrastruktúránk fejlesztése mellett párhozamosan mindig a közösséget is fejlesszük, az összetartást is erősítsük. Ezért helyezek nagy hangsúlyt a városi ünnepségek, az adventi vásár, a gyermeknap, a tutajhúzó verseny, a szüreti felvonulások megszervezésére, ezért szerveztünk gyakran színházi előadásokat, író-olvasótalálkozókat, operett-előadásokat, népművészeti kiállításokat és kortárs alkotói tárlatokat. Ezért szervezünk az óvodásoknak népi játszóházi foglalkozásokat, Könyvtár plusz családi programokat. Ezért rendeztünk nagy ünnepséget várossá válásunk 15., és a betelepülés 325. évfordulóján. És ezért akarunk emlékművet is állítani az első betelepülőknek. Mert hiszem, hogy egy közösségnek szüksége van arra, hogy ismerje, számon tartsa és értékelje saját múltját, saját történelmét.

• A választás eredményét nem tudhatjuk előre, de nyilván készül a következő öt évre. Hogyan?

Munkával. A napi munka az első. Egyetlen döntés sem késlekedhet azért, mert ciklus vége vagy kampány van.  A város érdeke az, hogy a megkezdett beruházások terv szerint haladjanak, a Hivatal és az önkormányzati képviselő-testület munkája az utolsó percig teljes fordulatszámon biztosítva legyen, a szükséges döntések teljes felelősséggel megszülessenek. Természetesen, mint polgármesterjelölt és mint a Vörösvárért Közéleti Egyesület elnöke, közben készülök a választásokra is: a napi munka mellett szervezem és vezetem a kampányt. Igyekszem az elmúlt években elvégzett munka eredményeit minél jobban és közérthetőbben összefoglalni és felmutatni, és meggyőzni a választókat arról, hogy továbbra is érdemes bizalmat szavazni annak a csapatnak, amely az elmúlt négy évben a fenti eredményeket elérte.

• Akárhogy is alakul a következő időszak, jó kedvet és egészséget kívánok hozzá! Köszönöm az interjút!

Sólyom Ágnes