XIV. évfolyam 9. szám - 2014. szeptember

Jókedvvel, szeretettel

A gyerekek szeretete az igazi elismerés

Idén májusban állami elismerésben, a kiváló pedagógusoknak járó Németh László-díjban részesült a Vásár téri iskola tanítónője, Bruckner Sándorné, Erzsi néni. A díj kapcsán a tanításról, a tanítói pályáról és az elismerésekről beszélgettünk – még a nyáron.

Nyári szünet van, mi mégis az iskolában találkozunk, hiszen Erzsi ezen a szerdai napon éppen ügyeletes. De nem is volt olyan egyszerű időpontot sem egyeztetni, mert ugyan a tanításnak vége, de ilyenkor megkezdődnek a táboroztatások, melyeknek ő maga is aktív résztvevője, szervezője.

• Mióta vagy a pályán?

Ez lesz a 42. évem, amit elkezdek. Piliscsabán kezdtem tanítani a klotildligeti iskolában 1973-ban, ott elsőtől negyedikig tanítottam a gyerekeket. Nagyon-nagyon szerettem ott tanítani, nagyon jól éreztem magam. Annak, hogy váltottam, a fő oka a közlekedés volt – amikor leesett a hó, volt úgy, hogy 3-4 órát araszolgattam, mire átértem. Az iskola szétválasztása óta tanítok itt, 22 éve. Akkor hívtak, egy kolléganő elment gyesre, és helyette jöttem.

Tavaly már elmehettem volna nyugdíjba, de úgy éreztem, hogy az első osztályt be kell fejeznem még egy második évfolyammal. Aztán a szülők kérték, hogy maradjak még egy évet, mert nagyon sok testvér jön most az iskolába. Igent mondtam, nem volt visszaút. Úgyhogy szeretném még ezt az elsőt és majd a másodikat végigvinni, és ha Isten is úgy akarja, utána elmegyek

nyugdíjba.

• Miért, hogyan lettél tanár?

Nem is tudom pontosan. Édesanyám mondta, hogy ez egy szép pálya, és aztán kiderült, miért is mondta ezt. A volt gimnáziumi osztályfőnököm, Pajor tanárnő ugyanis azt mondta édesanyámnak, hogy az Erzsiből biztos jó tanító néni lenne, válassza ezt a pályát. Keresztmamám is tanító néni volt, és hát nagyon szeretem a gyerekeket. Nem bántam meg. Ha most még egyszer kezdeném a pályát, ugyanígy döntenék, a nehézségek ellenére is.

• Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a hivatásban?

vorosvari-ujsag-2014-09-047Azt a sok-sok szeretetet, amit az ember a pici gyerekektől kap. Szerintem nincs még egy ilyen pálya, még egy ilyen hivatás, ahol az ember ennyi szeretetet kap a gyerekektől. Ez az igazi elismerés. A kicsik nagyon érzik, hogy szereti őket az ember, és hogyha érzik ezt, és azt, hogy értük van minden, még a szigort is elfogadják. Mindennapos feltöltődés, amikor bejövök az osztályba reggel. Volt úgy, hogy karácsony után benéztem a tükörbe, és azt mondtam: Te Úristen, Erzsi, otthon lehetnél, és most megint elindulsz, és dolgozol… De bejöttem a terembe, a gyerekek odafutottak, és annyira örültek nekem, hogy az mindenért kárpótol.

• Nem volt soha olyan, hogy azt mondtad, hogy elég, nem csinálom tovább?

Nem, a gyerekekkel kapcsolatban sosem. Volt olyan, hogy azt mondtam, hogy elég volt, és hogyha nem lennének a gyerekek, akkor most befejezném a pályámat, de – hál’ Istennek – voltak a gyerekek, és folytattam.

• Sokat változott a pályakezdésed óta a helyzet a tanításban?

Én azt mondom, hogy jöhetnek új tankönyvek, sok-sok új módszer, de én mindig a gyerekekhez próbáltam igazítani a tananyagot, mindig az ő szintjükhöz mérten haladtam. Állítom, soha nem volt két egyforma órám. A továbbhaladáshoz mindig a gyerek volt a mérvadó. Talán az adminisztráció az, ami jóval több, mint régen volt. Én nem is szeretek adminisztrálni, az az egyetlen dolog, amit szívesen kiiktatnék, ha lehetne.

• Azt hinnénk, hogy a nyári szünetben a tanárok is pihennek, de erről szó sincs. Időpontot is nehéz volt egyeztetni, hiszen éppen táboroztatsz.

Igen, régóta viszem a vörösvári gyerekeket úszásoktatásra az Akarathoz. Úgy kezdődött, hogy a pici lányommal ide jártunk, és a szülők kérdezgettek erről. Először tavasszal két hétig vittük a gyerekeket, és azt hittük, ez minden évben így lesz. Ennyi idő alatt a vízhez szoktatást lehet elérni, azt, hogy ne süllyedjenek el. Aztán úgy alakult, hogy rákövetkező évben elkezdtük már szeptemberben, és azóta hetente kétszer viszem őket. Minden évben van egy nyári tábor is, amely a tanítás befejezése után 5 hétig tart, utána túratábor, télen meg megyünk sítáborba.

• És mikor pihensz?

Nekem az a pihenés, ha van mit tennem. Nem is tudnám elképzelni úgy az életemet, hogy nincs tervem, és nincs miért izgulnom… én valahogy így érzem jól magam. Soha nem éreztem, hogy unatkozom, mindig voltak terveim, dolgok, amiket meg kellett valósítani.

• A tanév végén elismerésben részesültél, Németh László-díjat kaptál. Mit jelent Neked ez a díj?

Tudtam, hogy felterjesztettek a díjra idén, ahogy már máskor is, de még soha nem kaptam meg, így most sem reménykedtem benne. Talán azért írtam alá, hogy elfogadom, mert Éva és Nándi (Mézinger Éva igazgató, Szontágh Nándor ig.h. – a szerk.) bíztak bennem, és felterjesztettek a díjra. Az esett nagyon jól, hogy ők érzik és érezték, hogy igyekszem mindent megtenni a gyerekekért és az iskoláért. Meglepett, amikor telefonon felhívtak a minisztériumból, először azt sem tudtam hol vagyok, és milyen díjról beszélnek. Nagy megtiszteltetésnek érzem, jól esik, hogy észrevették és elismerték, hogy igyekeztem és dolgoztam. Soha nem azért dolgoztam, hogy fizetést kapjak, hanem megpróbáltam önmagamhoz mérten a legjobban megtenni mindent azért, hogy minden jól működjön, jókedvvel és szeretettel. Talán ennyi a titka.

Gratulálunk a díjhoz!

Palkovics Mária

A Németh László-díj az oktatási miniszter által adományozható egyik szakmai elismerés. Azoknak az általános iskolai, szakiskolai és középiskolai oktató-nevelő munkát végző tanároknak adományozható, akik a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek.

Részlet a felterjesztés szövegéből:

„Fiatalabb kollégáinak átadta tudását. Kiemelkedően jó hozzáértéssel végezte a matematika és a magyar nyelv oktatását, bátran alkalmazott új módszereket, bemutatóórákat tartott a térség pedagógusainak. Pilisvörösváron szinte nincs család, akinek ne tanította volna gyermekét.

Pedagógiai munkájában mindvégig jellemezte szilárd erkölcsisége, a gyermekek szeretete, a következetes nevelés. Elkötelezett híve a nemzetiségi hagyományok és magyar kultúra ápolásának.

Tanítványai személyiségének formálásában, a pedagógus által közvetített értékek közösségformáló erejében rendületlenül hisz.”