XV. évfolyam 4. szám - 2015. április

Emlékek a vörösvári jégvermekről

Címeres szódásüveg [sauda-floschn], szörpös üveg [crachel]

Címeres szódásüveg [sauda-floschn], szörpös üveg [crachel]

Erinnerungen an die Werischwarer „Eeskruam”

1. rész

A Sváb Sarok udvarán volt egy jégverem, amit rossz állapota miatt fel kellett számolni, azonban a jégvermek története elkezdett foglalkoztatni. Így elmentem Müller [spitznauma: Ölis] Marci bácsihoz, ezt a még talán feldolgozatlan témát dokumentálni.  A jeges [eeshaundla] szakmában ő az utolsó, aki hiteles adatközlő. Fogadják szeretettel ezt a kis emlékképet.

Marci bácsi édesapja és nagypapája is szódás volt, azonban volt egy jégvermük [eeskruam] az udvarban, ahonnan édesapja olykor-olykor szállított a kocsmákba a szóda mellett jeget is.  Egy idő után a jégre akkora lett az igény, hogy a kis jégverem mellé építettek egy nagyobbat is, később a kettőt egyesítették, így az ő jégvermük volt Vörösváron a legnagyobb.

vorosvari-ujsag-2015-04-00026

Müller József és felesége, Brunner Róza, valamint Iflinger Mátyás

Persze a nagyobb kocsmák, vendéglők [wirtshaas] és hentesboltok [fleespaung] szintén rendelkeztek saját, kisebb-nagyobb vermekkel. Akkoriban tizenöt jégverem volt a faluban. 

Schäffer Lőrinc hentesboltjánál – találékonyan – az üzlet alatt volt a jégverem, így éjszakára csak le kellett engedni a húsokat. (Marci bácsi itt mesélt az ezekben a vermekben látott fűszerezett, besózott marhahúsról [práád], amiből nagyon ízletes vörösáru, pl. párizsi készült.) Ezen kívül még volt jégverem a grófi ház tehénistállóinál (mai gimnázium), ahol a tej hűtése miatt volt fontos szerepe a jégnek, valamint Manhertz sör-nagykereskedő udvarán (Fő u.) és a Breier szódásnál (Vágóhíd u.[Schlochtpruck Koosn]).  Marci bácsiéké a tizenötödik volt, és az ő jégvermük abban különbözött a többitől, hogy míg azok kő vagy föld falúak voltak, ez egy agyagos részre épült, így természetes agyagba vájták a vermet. Az agyag [laám] jól tartja a hideget, így Marci bácsiék jégvermében tovább maradt szilárd a jég, mint a többiben. 

vorosvari-ujsag-2015-04-00025

Müller József és Huj József Pilisszentivánon jégszállítás után

Hogyan is nézett ki egy jégverem?

Megfelelő terepen egy nagy, szűkülő mélyedést ástak. Falát kövekkel erősítették, vagy kemény föld esetén kövezés nélkül hagyták. Speciális eljárás a már említett agyagba vájás. A verem falát náddal borították, aljára szalmát szórtak, így törekedve a jég tisztaságára. Azért is volt ez fontos, mert ha közvetlenül az agyaghoz ér a jég, akkor könnyebben olvad. A föld fölötti részre fa, kő vagy beton peremet, falat emeltek. Erre akác [ákázi] gerendákból gúla alakot formálva tetőszerkezetet építettek. Fedésként nádat [rua] használtak (a fedést általában a Weller nádfedő végezte).  Az elejére egy bejáratot készítettek. Két ajtón keresztül lehetetett a jégverembe jutni, ez a szigetelést szolgálta. Melegebb időben hajnalban vagy késő este mentek csak jégért, hogy minél kevesebb meleget engedjenek be. Sokan jártak Marci bácsiékhoz nagyobb ünnepek, például húsvét előtt. A húsokat csomagolva, feliratozva a jégverembe vitték és a jégre tették. A hűtésért cserébe pénzzel fizettek.

Zsámboki Szabolcs

Jégvermek a korabeli Vörösváron: 

Kocsmák, vendéglők udvarán: 

Fetter [spitznauma: Jáki] Ferenc, Blind Mátyás (mai Modern café), Herbst Mihály (mai Művészetek Háza), Manhertz (mai Dvorán elektronika). 

Hentesboltok udvarán:

Fetter Mátyás (Mai Sváb Sarok, vágóhíd [schlochtpruck] is üzemelt itt), Manhertz János (Gildével szemben, a háború alatt kórház működött itt, az amputált végtagokat a jégverembe tették), Fetter István (a temető mellett; mai [Hujny]-nál), Fetter Gyula (mai állatorvosi rendelő, vágóhíd is állt itt) Fetter György (Dózsa Gy. út [Neekozn]),  Fetter [Jáki] István.