XV. évfolyam 4. szám - 2015. április

Március 15. Vörösváron

Március tizenötödikén délelőtt 11 órakor már kisebb tömeg gyűlt össze a Hősök terén, ahol a vörösvári önkormányzat tartotta ünnepi megemlékezését. A Német Nemzetiségi Fúvószenekar a korán érkezőket is muzsikával szórakoztatta, miközben a nap előbújt a felhők mögül, és igen barátságos hangulatú ünnepség kezdődött.

A Himnusz közös eléneklése után a Templom téri Általános Iskola 5.b, 6.a és 2.b osztályának tanulói tartottak színes előadást énekkel, szavalással és a forradalmi események felidézésével. A gyerekeket Szalóné Bakonyi Judit készítette fel a nagyszabású előadásra.

A diákok zenés műsora után Gromon István polgármester mondott ünnepi beszédet. A polgármester a nagy francia forradalom hármas jelszavának megvalósulását vizsgálta történelmünk jelentősebb forradalmainak tükrében. Mint kiemelte, a szabadság az a jelszó, amiért az emberek szinte bármit képesek megtenni: elhagyják szülőföldjüket, életüket kockáztatva megszöknek a fogságból, vagy akár öngyilkos merénylőként eldobják a saját és elveszik mások életét. Az egyenlőségért még csak-csak harcolnak, bár amikor az egyenlőtlenség nekik kedvez, kevésbé hajlamosak fellépni ellene. A testvériség azonban, úgy tűnik, csak a szavak szintjén valósul meg. Igazából nem szeretnénk odaadni a sajátunkat a másiknak, nem adunk többet, mint amit muszáj, és nem emeljük fel az elesetteket magunk mellé. A polgármester szerint vissza kell térni a megbocsátás, szeretet keresztény lelkületéhez, mert csak így valósulhat meg a hármas jelszó által festett élhető, új világ.

„A Szabadság, egyenlőség, testvériség! eszméi tehát véleményem szerint részben azért nem valósultak meg a mai napig, mert szívünk mélyén nem akartuk elég őszintén a megvalósulásukat. Mert a magunk számára követeltük ugyan a szabadságot, az egyenlőséget és a testvéries bánásmódot, de mi magunk kevésbé biztosítottuk az egyenlő jogokat és egyenlő esélyt másoknak, s kevésbé viselkedtünk másokkal szemben önzetlenül és testvériesen.

[…] A felvilágosodás nagy alakjai, és nyomukban a XIX. és XX. századi forradalmárok jelentős része is azt hitte, hogy a Szabadság, egyenlőség, testvériség! világa megvalósítható a keresztény istenkép és a keresztény erkölcs nélkül is. Más szóval: hogy az ember a saját hajánál fogva ki tudja húzni magát a vízből, meg tudja váltani saját magát.

Ez az elképzelés tévesnek bizonyult. A nagy francia forradalom óta eltelt közel két és fél évszázad története ugyanis megmutatta, hogy a keresztény istenkép és a keresztény erkölcs nélkül a szabadságért indított küzdelem újra és újra önkényességbe csap át, az egyenlőségért folytatott küzdelem a kettős mérce áldozatává válik, a testvériség pedig silány érdekszövetségbe süllyed. Hiba volt tehát a középkori vallási babonák, a vallási fanatizmus, az egyházi visszaélések, az egyház gazdagsága és képmutatása elleni harc során magát a kereszténység lényegét is elutasítani, azaz a fürdővízzel együtt a gyereket is kidobni.

 […] Ha tehát közelebb akarunk jutni a Szabadság, egyenlőség, testvériség! világához, akkor meggyőződésem szerint vissza kell térnünk a felvilágosodás óta elvetett keresztény istenképhez és erkölcshöz. A Szabadság, egyenlőség, testvériség! világa ugyanis vagy békés úton fog megvalósulni, vagy sehogy. És megvalósulása éppen annyira van közel vagy távol, amilyen mértékben nemcsak másoktól követeljük, hanem mi magunk is biztosítjuk ezen eszmények érvényesülését. Nemzetközi szinten, országos szinten, és itt helyben, Pilisvörösváron.”

Gromon István beszéde után Máté Miklós csodálatos citerajátékát hallgathattuk meg, majd a fúvószenekar zenei aláfestésével civil szervezetek és pártok képviselői helyezték el koszorúikat a szobornál. 

Az egész műsor alatt a Történelmi Lovas Egyesület és a Kosbor Hagyományőrző Lovas Élet huszárai és huszárlányai álltak díszőrséget, a lovak pedig hangosan prüszköltek a műsor nekik tetsző részeinél.

Baumann Viola