XV. évfolyam 8. szám - 2015. augusztus

Nemcsak kenyérrel él az ember

Betelepülési szoboravató ünnepség Vörösváron

2015. augusztus 15-én került sor arra a szép eseményre, amire Pilisvörösvár sok polgára régóta várt. Ezen a napon délután három órakor avatták fel a vörösvári német lakosok őseinek évszázadokkal ezelőtti betelepedésének emléket állító szoborcsoportot. Ez a nap, az avatási ünnepség, mint ahogy maga az emlékhely is, méltán vonul be Vörösvár város krónikájába.

A szoborcsoport számára az Iskola utca és a Templom tér sarkán került kialakításra egy ízlésesen berendezett tér, a Betelepülés tere (Ansiedlungsplatz), amin a szoborcsoport négy figurája – édesapa, édesanya két gyermekükkel – megfelelő környezetben a szemlélőt a törökdúlás utáni első németajkú betelepülőkre, azok reményeire, örömére emlékezteti. Az avatón – az eseményhez illően – sokan vörösvári népviseletben jelentek meg. Az avatás hangulata a nagyszámú publikum és a forrón tűző nap ellenére mindvégig ünnepi, bensőséges, felemelő volt.

 

vorosvari-ujsag-2015-08-00051

Sörös Évi és nagypapája

Az ünnepség dr. Ujvári Hedvig moderálásának köszönhetően két nyelven zajlott. A testvérvárosok delegációinak, a szomszédos települések polgármestereinek, a szoborcsoport és a dísztér adományozóinak, tervezőinek, alkotóinak és kivitelezőinek, valamint az érdeklődő vörösvári polgárok köszöntése után a Nosztalgia Dalkör Holló Piroska vezetésével két dalt adott elő, amelyek tartalmukat tekintve szorosan kapcsolódtak az esemény apropójához (Donauschwaben werden wir genannt; Donauthal-Lied). A szép énekeket Fogarasy Attila saját költésű verse követte, amelynek „Ezerhatszáznyolcvankilenc – A sváb telepesek legendája” volt a címe. A ballada egyik fontos motívuma a betelepülő németajkúak Istenbe vetett bizalma és hite volt. Mindezek után egy fiatal, de nagyszerű tehetség varázsolta el a nézőket: Sörös Évi előbb a vörösvári „sváb” (bajor) nyelvjárásban, majd magyarul mondta el Vörösvár 326 éves történetét. A kiváló szövegeket Sörös Évi nagypapája, Sörös János írta. Az avató következő mozzanata a Német Nemzetiségi Táncegyüttes két tánca volt (Glückliches Wiederseh’n; Werischwarer Zeppel-Polka), amelyeket a táncosok és a Német Nemzetiségi Fúvószenekar zenészei a tőlük megszokott professzionális módon adták elő. Az avatás programja lassan a legfontosabb pillanat felé közeledett. A szoborcsoport leleplezése előtt Gromon István polgármester beszédében áttekintette azt a hosszú, kicsivel több, mint másfél évig tartó utat, amely ezt az ünnepi napot megelőzte. Beszédében megemlékezett Marlok István plébános úrról, aki Vörösvár történetét mind magyar, mind német levéltárakban is kutatta: „Amit ma tudunk a betelepülésről, a vörösváriak eredetéről, azt döntő mértékben tőle tudjuk, és neki köszönhetjük.” Hangsúlyozta, hogy az emlékmű ötlete vörösvári fiatalok egy csoportjától származik, ami napnál világosabban mutatja meg, hogy fiataljaink tudatában vannak származásuknak, őseik emléke iránt nagy érdeklődést és tiszteletet tanúsítanak. Az emlékhely kialakításának apropója a betelepülés 325. évfordulója volt. Gromon István kiemelte, hogy elhatározásukat erősítette a bibliai idézet, miszerint „nemcsak kenyérrel él az ember”.

vorosvari-ujsag-2015-08-00049

Gromon István polgármester és Szinvai Pál szobrászművész

Azaz, az emberi közösségeknek – mint ahogy az egyénnek is – nemcsak testi-fizikai szükségletei vannak, hanem törődni kell a szellemi-lelki szükségletekkel is. Szükség van olyan emlékhelyekre, ahol meg lehet pihenni, és emlékezni lehet a múltra. Szerencsés módon a 2015-ös költségvetés – az azt megelőző évek megfeszített munkájának köszönhetően – lehetővé tette ennek a szép ötletnek a megvalósítását. A pénzügyi fedezetet ezen kívül magánszemélyek, alapítványok, egyesületek, cégek és vállalkozások, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, intézményi kollektívák, a vörösvári NNÖ, a testvérvárosok, és számos névtelen támogató biztosította. Az emlékmű helyéül id. Manhertz Mátyás ajánlotta az Iskola utca sarkát, hiszen az Iskola utca (Schwabengasse/Schwoomkoosn) a város legrégibb utcája, „ez a hely tehát, ahol most állunk, nem szimbolikus helye a betelepülésnek, hanem a legvalóságosabb eredeti helyszíne.” Mindezek után került sor a szoborcsoport felavatására: a nemzetiszínű szalagot Gromon István polgármester Sax László NNÖ-elnökkel, valamint a testvérvárosok képviselőivel közösen vágta át. A szervezők részéről ötletes megoldás volt, hogy a fehér lepellel borított szobrok mellett népviseletbe öltözött fiatalok álltak, akik közvetlenül a szalag átvágása után leleplezték a szobrokat. Megkapó volt a régi időket idéző fiatal család figurái mellett a jelen fiataljait látni. Ezután Salat Imre atya német nyelven, Balla Sándor plébános pedig magyar nyelven mondott rövid beszédet, a közösen elimádkozott Vaterunser után megáldották és megszentelték a szobrokat. A szentelés után Ujvári Hedvig név szerint ismertette az adományozókat: 81 támogató részéről összesen 5 053 400 forint adomány folyt be.

 

vorosvari-ujsag-2015-08-00048

Gromon István polgármester átvágja a nemzetiszín szalagot

A program utolsó részében a szobrászművész Szinvai Pál szólt, aki a szobrok megalkotásának számára egyik legerősebb motívumára – a nagyszülők sváb származására emlékezett. A vörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzat nevében Sax László elnök megköszönte az emlékmű létrehozásának az ötletét, és előbb magyar, majd német nyelven is ecsetelte, mit jelent ez a szoborcsoport a vörösvári német nemzetiség számára. Sax László beszéde után a Gröbenzelli Német-Magyar Egyesület (Deutsch-Ungarischer Verein Gröbenzell) részéről Ludwig Nadasi elnök gratulált az emlékmű kialakításához és egyben egy százezer forintos támogatást nyújtott át a polgármesternek.

A szoboravatás ünnepélyes része – a vörösvári Nagyboldogasszony-templom búcsújának okán is – a „Boldogasszony Anyánk” közös eléneklésével zárult, amely a XVIII. század óta a katolikus magyarok nemzeti énekének számít, és amit a vörösvári svábok jámborságuk és tiszteletük jeléül mindig is magyarul énekeltek. A közös éneklést követően Gromon István a résztvevőket az akácfasor alatt előkészített fogadásra invitálta, aminek a vendégek a hűségesen végigállt ünnepség után örömmel tettek eleget. 

Kerekes Gábor / Müller Márta

Adományozók listája

Támogatók Száma Adománya

Magánszemélyek névvel

57 fő

1 164 000

Magánszemélyek név nélkül

10 fő

276 000

Alapítványok

1

800 000

Civil egyesületek

4

125 000

Cégek, vállalkozások

2

110 000

Emberi Erőforrások Minisztériuma

1

1 000 000

Intézményi kollektívák

2

47 000

Német Nemzetiségi Önkormányzat

1

761 400

Testvérvárosok

3

730 000 

Összesen:

81

5 053 400

 

1. Albel Attiláné

2. Andáné Pethő Rózsa

3. Bauer Maria és Josef

4. Botzheim István és családja

5. Emberi Erőforrások Minisztériuma – Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért Felelős  Államtitkárság

6. Fairtech Kft.

7. Fogarasy Attila és családja

8. Fogarasy Balázs

9. Fosztó Imre

10. Galikné Karl Katalin

11. Geiszelhardt Gábor

12. Geiszelhardt István

13. Gerstetten Község Önkormányzata

14. Gromon István és Szigeti Éva

15. Gröbenzelli Német-Magyar Egyesület

16. Guth Ferenc és felesége

17. Hasenfratz Márton

18. Dr. Hidas István

19. Jákli Gábor és családja

20. Dr. Kárász Szabolcs

21. Karlovics Józsefné

22. Kovács László Kertbarát Kör 

23. Krausz Tamás

24. Kreiszl János és felesége

25. Krupp Elektro Kft.

26. László Dánielné

27. Manhercz Jánosné

28. Manhertz István

29. id. Manhertz  Mátyás

30. Manhertz Zoltán és családja

31. Markóczi Sándor és felesége

32. Maszlagné Fetter Ildikó és családja

33. Mendi Jánosné

34. Miereisz György

35. Molnár József

36. Molnárné Nick Erzsébet

37. Murner Mártonné

38. Müller Katalin és Matthias

39. Német Nemzetiségi Óvoda Kollektívája

40. Német Nemzetiségi Vegyeskórus

41. Neubrandtné Mendi Márta

42. Nyugdíjas Klub

43. Páli Ferenc 

44. Pándi József

45. Paul Vilmos

46. Petrozsényi László

47. Pilisvörösvár Környezetéért Alapítvány

48. Pilisvörösvár Német Nemzetiségi Önkormányzata

49. Polgármesteri Hivatal dolgozói

50. Prohászka István és felesége

51. Raduj László és neje

52. Ruszné Schuck Katalin

53. Seereiner Tibor

54. Salátné Müller Mária

55. Siklósi Krisztián és Konrád

56. Spiegelberger Andrásné

57. Spiegelberger Zoltán

58. Steckl Andrásné

59. Steckl Mártonné

60. Steckl Zoltán

61. Szauer György és neje

62. Szauer József

63. Szedunka Ferencné

64. Váradi Monika és Váradi Nándorné

65. Vörösvárért Közéleti Egyesület

66. Wéber Géza

67. Wehrheim Község Önkormányzata

68. Ziegler Gábor

69. Zsolnai József

…és még további tizenkét magánszemély, akik nevük titokban tartását kérték.

A szobrok ára 17,8 millió forint volt.