XV. évfolyam 2. szám - 2015. február

Krapfenfest

Izzó sparherd, zománcos lábos, zsírban sült friss fánk…

A „Jugendbegegnungsstätte” első eseménye a 2015. február 1-jei Krapfenfest volt, melyet igen jó hangulatban töltöttünk el. Az izzó sparherd, a gyakorlott kezű sváb asszonyok, a régi, zománcos lábosokban, zsírban sült fánkféleségek, a SchwabenKraft régmúlt időket idéző zenéje, a népviseletbe öltözött fiatalok és a Kertbarátok finom forralt bora biztosították a hagyományőrző délután sikerét.

A rendezvényre látogatók a forgácsfánk [králdi kropfae], a szalagos farsangi fánk [fosching kropfae], és a krumplis flutri [krumbiaen flutrae] elkészítésének hagyományos technikájával ismerkedhettek meg. A frissen készített fánkféleségek házi lekvárral és porcukorral díszítve hamar eltűntek a bendőkben.

A fánkverseny győzteseit, Sax Annus nénit, Peregi Teri nénit és Hau Juliska nénit igényes kerámia ajándékokkal és házi lekvárral díjaztuk. A különdíjat Hau Juliska néni forgácsfánkja és Kruppné Beszédes Andrea gyömbéres, pörköltös fánkja nyerte el. Ezúton is gratulálunk Nekik!

Gratuláció és köszönet illeti még Manhertz Mátyásnét és Fábián Zoltánnét, akik az otthon készült finomságokat jó szívvel kínálták a vendégek között.  A kölcsönadott sparherdet köszönjük a Viola családnak. 

Végül, de nem utolsósorban, a legnagyobb elismerés Botzheim Juliska nénit és Feldhoffer Teréziát illeti, hiszen a Sváb Sarok kis kiállító helyiségében egész vasárnap délután fáradhatatlanul készítették elő a finomabbnál finomabb tésztákat.

Ezúton szeretnénk minden közreműködőnek és résztvevőnek őszinte köszönetünket kifejezni!

Bízunk benne, hogy a vállalkozó kedvű fiatalasszonyok az elődeinktől látottak alapján továbbörökítik a fánk gasztronómiai hagyományait.

Művészetek Háza

Jugendbegegnungsstätte – fiatalok találkozási helye

A Művészetek Háza Kulturális Központ és Városi Könyvtár 2014-ben a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatához pályázatot nyújtott be „Jugendbegegnungsstätte – fiatalok találkozási helye” témában.

Pályázatunk megfogalmazásával és benyújtásával hivatalos formába öntve is célként tűztük ki, hogy a jövőben a Sváb Saroknak kiemelt szerepet szánunk.  A Schwäbische Eckében berendezett időszaki kiállítások mellett a gazdasági épületrészt, illetve az ahhoz tartozó udvart a város hagyományőrző tevékenységében aktívan szerepet vállaló fiatalok részére rendelkezésre bocsátjuk összejöveteleik megtartásához, céljaik megvalósításához.

A pályázatot kiíró szerv törekvéseinket, elképzeléseinket támogatandónak ítélte meg, így még 2014 decemberében lehetőségünk nyílt néhány eszköz beszerzésére (vitrinek, laptop, pingpongasztal), 2015 márciusában pedig a helyi építészeti jelleghez illeszkedő pad, asztal, valamint szőlőlugas-jellegű árnyékoló is készül.

Az eredeti terv csak a fánkversenyről szólt, de a szervezők végül úgy döntöttek, hogy érdemes átadni a fiataloknak a farsangi hagyományokat, amelyek közé kétségtelenül a fánksütés is odatartozik. Így Botzheim Juliska néni és Feldhoffer Terézia keze alatt készültek a tészták, a népviseletbe öltözött lányok pedig körülöttük sürögtek, hogy segítsenek, és ellessék a fogásokat a tapasztalt háziasszonyoktól. Amíg bent, a meleg szobában keltek a tészták, a kinti sparhelton sütötték a hagyományos farsangi finomságokat – ezekből aztán kóstolni is lehetett.

Bár a versenyre egészen különleges fánkok is érkeztek (például a gyömbéres fánk pörkölttel), a „nyilvános konyhán” három hagyományos fajta fánk készült. Ezek jellegzetességeit Zsámboki Szabolcstól tudtuk meg: a farsangi fánk, azaz a fosching kropfae az igazi, teljesen hagyományos fánk, amit leginkább a farsangi időszakban készítettek, de ahol nagyon szerette a család, ott asztalra került évközben is. Készítésének legnagyobb titka az, hogy lágynak kell lennie a tésztájának – ettől lesz szalagos. A svábok esküsznek arra is, hogy zsírral locsolgatják, és fedőt raknak rá, míg az első oldala sül, így a gőzben szépen fel tud jönni a fánk. 

A recept szerint nyolc tojássárgája kell egy kiló liszthez, egy kis cukros tejben felfuttatunk 5-6 dkg élesztőt, az előzőekhez öntjük, és további 5-6 dl langyos tejjel dagasztjuk. Esetleg citromhéjat, rumot vagy pálinkát is lehet bele tenni (az alkohol azért kell, hogy ne szívja magába a zsiradékot, míg sül). A fánkot hólyagosra dagasztják, általában kétszer kelesztik, aztán még a deszkán, a szaggatáskor is kel egy kicsit. Ezután egyből forró zsiradékban kell sütni – hagyományosan zsírban, újabban olajban. Hivatalosan baracklekvár való hozzá, de a Krapfenfesten még arra is törekedtek a szervezők, hogy csak házi lekvár kerüljön a farsangi finomságokra. A kedves sváb asszonyok jóvoltából így nem boltival, hanem igazi vörösvári baracklekvárral kínálták a tradicionális fánkot.

Ettől kinézetében, elkészítési módjában is jelentősen eltér a králdi kropfae, az úgynevezett kerekezett fánk vagy forgácsfánk. Tésztáját nagyon vékonyra kell kinyújtani, a rádlival (derelyevágó) több nyílást vágni bele, ezeken a tésztát áthúzni. Süléskor a duplájára nő, és hólyagos lesz. Ez is hagyományos, és több alkalommal sütötték az évben, például eljegyzéskor a lány ezt vitte a leendő anyósának az első családi látogatás alkalmával, a gyermekágyas anyának is ezt vitte a komaasszony a komatálban lévő húsleves tetején, szép tányérban, komakendőbe kötve.

A krumbiaen flutrae, vagyis krump­liflutri krumplis tésztából készült fánkkülönlegesség.  Hasonlóan készül, mint a sokak által ismert krumpligombóc, azzal a különbséggel, hogy meg van kelesztve, és egy kicsit lágyabbra van hagyva a tészta. Ettől sütéskor feljön a zsír tetejére, és lángosszerű lesz. Noha krumplis, nem mondhatni igazán sósnak, fogyasztható akár lekvárral, akár tejföllel és sajttal.