XV. évfolyam 2. szám - 2015. február

NE HAGYJUK ELMENNI A PILLANATOT!

25 éves a rendszerváltozás

Hihetetlen, de 25 éve már annak, hogy megtörtént a rendszerváltás, és megalakultak az első önkormányzatok. A mai fiataloknak ez már történelem, hiszen születésük előtt történt…

A rendszerváltoztatás 25. évfordulója alkalmából szervezett dokumentumkiállítást és egy kétrészes beszélgetéssorozatot az Értelmiségi Törzsasztal, Botzheim István korábbi polgármester vezetésével. Az első találkozó november 21-én volt a Városi Könyvtárban, a pilisvörösvári rendszerváltozás szimbolikus törzshelyén, a második január 16-án, pénteken a Művészetek Háza első emeleti Civil termében. 

Az első, novemberi találkozóra egy szűkebb kört: a rendszerváltás idején alakult helyi pártszervezetek, mozgalmak egykori vezetőit és tagjait hívták meg. Az első, 20 fős önkormányzati képviselőtestületből öten jöttek el, és vettek részt a beszélgetésben: Botzheim István volt polgármester, Gromon István jelenlegi polgármester, Krupp László volt alpolgármester, Réfi József és Szuhay Sándor volt képviselők. A beszélgetők felelevenítették az 1989-90-es országos politikai eseményeket, a helyi pártszervezetek megalakulását, a rendszerváltás utáni első országgyűlési választásra való felkészülést, az első önkormányzati választást megelőző eseményeket és az első polgármester-választással kapcsolatos eseményeket is. Fejhajtással tisztelegtek azon társaik előtt, akik már nem érhették meg a 25 éves évfordulót (Dr. Havasi Lászlóné Andrusch-Fóti Mária, Árvai György, Temesi Ágoston). 

„Bár a rendszerváltoztatást mindenki másképp tapasztalta meg, abban megegyezhetünk, hogy ma másképp élünk, jobban, mint azt 25 éve remélni mertük” – mondta bevezetőjében Botzheim István, aki akkor a legerősebb helyi politikai erő, az MDF helyi szervezetének vezetője volt. Az akkori második legerősebb helyi erő, a KDNP részéről Gromon István jelenlegi polgármester, a KDNP helyi csoportjának akkori elnöke emlékezett. Krupp László korábbi alpolgármester az akkori és a mostani önkormányzatiság közötti különbségeket elemezte. Réfi József és Szuhay Sándor az akkori résztvevők jó szándékát, önzetlenségét és a fő célokban való egyet akarását emelték ki. A beszélgetés mellett az emlékezők saját gyűjteményéből kiállított korabeli plakátok, újságok, fényképek és egyéb dokumentumok is felidézték a két és fél évtizeddel ezelőtti eseményeket.  

A második, január 16-i találkozót a Művészetek Házában tartották, immár szélesebb körben. A téma ezúttal az első pilisvörösvári önkormányzati választás és az első önkormányzati testület négyéves munkája volt. 

A beszélgetésen mintegy 18-20 fő vett részt. Az első önkormányzati képviselőtestület tagjai közül öten voltak jelen: Botzheim István (az MDF  által támogatott önkormányzati képviselő, polgármester); Gromon István (KDNP-támogatással, egyéni körzetben megválasztott önkormányzati képviselő, a KDNP-frakcióvezető, az Ügyrendi Bizottság elnöke); Margittai László (az MDF listáról bejutott képviselő,  MDF-frakcióvezető); Szuhay Sándor (MDF-listáról bejutott önkormányzati képviselő) és Manhertz Zoltán (MDF-támogatással megválasztott  képviselő, később jegyző). 

Változás kellett

Egy mai tizen- vagy akár huszonévesnek nehéz elképzelnie, hogy miben különbözött az akkori élet a mostanitól. Milyen lehetett, amikor a nagymamához el kellett sétálni megkérdezni, hogy jól van-e, mert nem sms-ezett, sőt, vezetékes telefonnal sem rendelkezett. Hogy autóba ülve nem sima úton gurultunk bevásárolni vagy vendégségbe, hanem kátyúk között döcögtünk, hiszen a Fő utcán kívül csak két-három aszfaltozott út volt Vörösváron. Hogy banánért órákat álltak sorban az emberek, és lehet, hogy mégis üres kézzel tértek haza. A boltok polcai sem roskadoztak a termékek alatt. Nem gondolhattunk egyet csak úgy, hogy holnap Bécsbe utazunk, mert Nyugatra utazni kevesek kiváltsága volt. Nem mondhattunk bárkinek bármit, mert annak komoly következményei lehettek. Egyetlen párt volt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), mely állampártként működött. Szovjet megszállás alatt éltünk, Magyarországon folyamatosan mintegy százezer fős szovjet hadsereg állomásozott. Civil egyesületek gyakorlatilag nem voltak, a vallást, az egyházakat igyekeztek visszaszorítani.

Nem csoda, hogy ebben a helyzetben sokakban tettvágy ébredt, és szerették volna, ha mindez megváltozik. Amikor a kommunista rendszer összeomlásának jelei mutatkozni kezdtek, sokan döntöttek úgy itt, Pilisvörösváron is, hogy megpróbálnak részt venni a közéletben, az egypárti kommunista diktatúra lebontásában és többpárti demokrácia felépítésben. Bár az előéletük, a világnézetük és az életkoruk különbözött, de a cél közös volt: megváltoztatni a dolgokat, létrehozni egy demokratikusabb, szabadabb, igazságosabb világot. Meg akartak változtatni mindent, mert fojtogatónak érezték az előző rendszert, hiszen nem volt szólásszabadság, nem illettek meg minden embert azonos jogok. „Az is a változás része volt, hogy társadalmi munkában, önként vállaltunk mindent” – említette Manhertz Zoltán.

A rendszerváltozás előtti helyi vezetés, a tanácstestület úgy működött, hogy amit „fent” kitaláltak, azt „lent” meg kellett szavazni. Javaslatot tenni bármire – botránykeltő dolog volt. Erről Botzheim István így mesélt: „A ’80-as években benne voltam az 50 fős tanácstestületben, de igazi döntéseket nem hozhattunk. A költségvetés például annyiból állt, hogy fent kitalálták, mi pedig megszavaztuk. Egyszer próbáltunk néhányan javasolni valamit, botrány lett belőle – igaz sikert értünk el vele, és kibővült a Templom téri iskola épülete.”

Gromon István arról beszélt, hogy teljesen új világot képzeltek el: „A fiatalabb generációhoz tartozván én és az akkori helyi KDNP-szervezet tagjai azt is szerettük volna, hogy azok, akik korábban a tanácsban benne voltak, ne legyenek benne az önkormányzatban. Tiszta lapot szerettünk volna nyitni a helyi közéletben is. Azt akartuk, hogy törvényesen működjön minden, tisztességes, demokratikus és törvényes legyen a helyi közélet. Azt szerettük volna, hogy minden embert egyforma jogok illessenek meg, s ne csak a „tűzhöz közel állók” érvényesülhessenek.” 

Nehézségek

Nem volt könnyű egy teljesen új helyi önkormányzati rendszert kitalálni, tulajdonképpen a semmiből – állapították meg a beszélgetés résztvevői. Rendeletek tömegét kellett a semmiből megalkotni, működési szabályzatokat írni, ráadásul úgy, hogy senki nem volt profi politikus. A képviselők egész hétvégéket töltöttek a rendeletek és más előterjesztések előkészítésével, kidolgozásával, és a képviselőtestületi ülések is általában 8-10 órásak voltak. Már délután 4-kor kezdődtek az ülések és éjfél előtt ritkán fejeződtek be. Mindezt a képviselők szabadidejükben, társadalmi munkában végezték.

Helyi nyilvánosság

A rendszerváltozás előtt, a kommunizmus idején semmiféle helyi sajtóorgánum nem volt Pilisvörösváron (máshol sem). 1990 nyarán jelent meg az első helyi újság, Pilisvörösvár MA címmel, persze, társadalmi munkában, nem újságírók, hanem lelkes amatőrök által szerkesztve. Az újság nem a mai, modern technikával készült. Nemcsak okostelefon nem volt ugyanis minden ember kezében, hanem számítógépe is keveseknek volt. Az első példány mindig írógéppel készült, a képeket kézzel ragasztották bele, az odalakat szabadkézi rajzokkal díszítették, a címek egy részét kézírással írták. Ez az első példány került el a nyomdába, ahol sokszorosították. Az első választások előtt a plakátokat is ugyanígy kézzel kellett megírni és fénymásolni. De még a fénymásoló is elég ritka dolog volt, akkoriban kezdte csak kiszorítani a stencilgépet.

Sikerek és kudarcok

Természetesen nem kell úgy elképzelni, hogy ebben az időben mindig idilli egyetértésben dolgoztak volna a képviselők. Voltak véleménykülönbségek, viták is, de a résztvevők állítása szerint mindig tisztelettudóan, egymás véleményét tiszteletben tartva tárgyaltak, a testületi üléseken magázták egymást.  „Senki sem volt korrupt, ilyesmi fel sem merült bennünk.”

A résztvevők az eredmények mellett a kudarcaikról is őszintén beszéltek. Gromon István elmondta, hogy számára az egyik kudarc az volt, hogy bár mindent megtettek az ügy érdekében, mégsem sikerült megmenteni a Szent János tavat. Manhertz Zoltán azt sajnálta, hogy csak jóval később sikerült elrendezni az önkormányzati bérlakások sorsát, Szuhay Sándor pedig azt érezte kudarcnak, hogy a végén nem sikerült a négy évet zökkenőmentesen befejezni.

Ugyanakkor ez alatt a négy év alatt alapozták meg a jövőt. Az első önkormányzat négy éve alatt Pilisvörösvár jelentős fejlődésen ment át, sok szép eredmény született. Létrejött a gröbenzelli partnerkapcsolat, ami azért is jelentős, mert őket látogatva sokat lehetett tanulni a nyugati várospolitikából is. Ekkor bővült a gimnázium épülete (zeneiskolai szárny), ekkor kapott tornatermet a Templom téri iskola és négy új tantermet a Vásár téri iskola (emelet-ráépítés). Ekkor szépült meg a Templom tér (aszfaltburkolatos út), a Gradus óvoda (felújítás, bővítés), ekkor lett piacterünk és piacunk. Létrejött az önálló pilisvörösvári zeneiskola, lett szennyvízcsatorna-hálózat, vezetékes telefon és több aszfaltos út a városban. Mindezt az akkor még jóval magasabb állami támogatásból, az akkor kivetett helyi adókból és a vörösvári polgárok személyi jövedelemadójából sikerült megvalósítani, hiszen akkoriban a személyi jövedelemadó felével még az önkormányzatok gazdálkodtak. 

Fontos eredmény volt az is, hogy az MDF helyi szervezetének jelöltje, a tősgyökeres pilisvörösvári lakos Szauter Rudolf bekerült a parlamentbe. Azóta sem jutott oda vörösvári lakos – emlékeztettek a résztvevők.

Ez a negyed százados évforduló fontos lehetőség arra – hangzott el végül a konklúzió –, hogy megállítsuk a pillanatot, és visszagondolva a rendszerváltozáskor történt dolgokra, értékelni tudjuk mindazt, amink ma van.

Komáromi-Bauknecht Hajnalka