XV. évfolyam 1. szám - 2015. január

Karácsony a zeneiskolában

„A család nem csak azokat az embereket jelenti, akik felneveltek. És nem csak azokat az embereket, akiknek ugyanaz a vér csörgedezik az ereiben, mint neked. A család az, ahol szükség van rád.” Ezt a pár mondatot Meg Cabot amerikai írónő gondolta ki és írta le, tőle vette kölcsön a karácsonyi koncertre a zeneiskola igazgatónője, Oláhné Szabó Anita. December 19-én a nagy zeneiskolás család együtt ünnepelt.

Lassan megszokhatjuk a Cziffra György zeneiskolától, hogy időről időre valami újdonsággal rukkol elő, amiről kiderül, hogy remek ötlet volt, és amiből aztán hagyomány lesz. Ilyen volt az udvari vigadalom, ami eddig már két tavaszi délutánt tett emlékezetessé, ilyenek a zenetanári koncertek, most pedig a karácsonyi koncert ígérkezik hagyományteremtőnek. A mostani közös ünneplés ugyanis eltért az eddigiektől.

• Anita, mi volt az az ötlet, ami „feldobta” az idei zeneiskolás karácsonyt?

Nagyon fontosnak tartom a család megtartó erejét a mai világban, éppen ezért emeltük ki ezen az estén. A zene által generációkat köt össze ez az iskola, a karácsonyi várakozás pedig e generációk egyik legfontosabb ünnepe. 

• Hogyan fogadták az ötletet a szülők? Mekkora volt az érdeklődés?

Nagyon nyitottak és segítőkészek voltak a szülők. Ez bár már szinte természetes, mégis mindig hálát adunk ezért a hihetetlen elkötelezettséggel mellettünk álló, támogató szülői háttérért. Első körben azokat a szülőket kerestük meg, akikről tudtuk, hogy aktívan zenélnek. Kértem a tanárokat, hogy kérdezzék meg a szülőket arról, kik is tudnának részt venni ebben a programban. Így kiderült, hogy vannak szép számban olyan szülők, akik maguk is zeneiskolások voltak, több évig zongoráztak, fuvoláztak, és nagyon szép kihívásnak tekintették a saját gyermekükkel való közös munkát és koncertszereplést. 

• Bár említetted, hogy nem a produkciók profizmusán volt a hangsúly, azért lehetett némi kockázat ebben a vállalkozásban, nem? Hogyan folytak az előkészületek? Voltak-e például próbák a szülőkkel?

Felvetődött nagyon halványan a kockázat gondolata, de a meggyőződés a szívekben sokkal nagyobb volt. Már több héttel előtte bensőséges hangulatban kezdtük a készülődést, ezért bíztunk abban, hogy a közönség átérzi, mit is jelent nekünk ez az ünnep.

A felkészülés fázisai minden résztvevőre azonosan érvényesek voltak. A szaktanárok segítették a felkészülést. A kötelező meghallgatáson szülő és diák ugyanúgy részt vett. A helyszíni próbákon mindenki ott volt. Most tényleg aktívan részt tudtak venni a szülők is ebben a programban. Aki nem énekelt vagy játszott, hozott sütit, üdítőt, vagy segített a büfében. Ezek a dolgok nagyban hozzájárulnak a rendezvények sikeréhez.

A koncertre a sok-sok készület és próba után december 19-én, pénteken este került sor. A zeneiskola nagytermét ezúttal is megtöltötte a közönség, csakhogy a közönség egy része időnként felállt, kisomfordált a teremből, hogy aztán az oldalsó ajtón térjen vissza a színpadra. Volt anyuka, aki négykezest játszott zongorán a fiával, egy apuka gitáron kísérte furulyázó és hegedülő gyermekeit. Hallgathattunk családi fúvósegyüttest, karácsonyi éneket apai zongorakísérettel, a gyerekkórus pedig édesanyákkal egészült ki egy dal erejéig.

Ahogyan már azt is többször tapasztaltuk, az iskola figyel arra, hogy a zeneművészet mellett rendszeresen bevonja a képzőművészetet is, így volt ez most is. Amíg a Pilis Brass Band (a zeneiskola fúvósegyüttese) játszott karácsonyi dalokat, a színpadon egy festmény készült a közönség szeme láttára. Az aulában pedig megnézhettük a képzőművészet tanszak diákjainak idei munkáiból válogatott kiállítását.

A koncert fináléja a Jégvarázs című zenés rajzfilm egyik betétdala volt. Anna és Elza duettjét zongora, dob, szintetizátor, basszusgitár és vonós kamarazenekar kísérte, a kórus vokálozott, a két szólista énekes pedig az igazgatónő és lánya, Csenge voltak.

• A te családod is jó példával járt elöl, hogyan készültetek a családi produkcióra?

Mivel mindenki zenész a családomban, nekünk a zene átszövi a mindennapjainkat, azt viszont jól tudjuk, hogy a négy fal közötti dalolgatás és a színpadi előadás között nagy különbség van. Ezt mindenki átéli, aki feláll több száz fős közönség elé, éppen ezért erre az alkalomra úgy készültünk, mint ahogyan egy hangszeres produkcióra. A légzés, a kiejtés, a kifejezés gyakorlása, mentális felkészülés, majd a zenekari összpróbák előzték meg a dal előadását.

• Azóta többektől hallottam, hogy nagyon tetszett a családi zenélés ötlete. Még olyan is volt, aki megbánta, hogy nem vett részt benne. Lehet pótolni jövőre?

A koncert közben felvetődött bennem, hogy csak két generációt láthattunk, míg Vörösváron azért a zenének olyan nagy múltja van, hogy akár a nagyszülőket is be lehetett volna vonni. Azt gondolom, hogy a jövőben mindenképpen lesz folytatása, úgyhogy hangszereket elő, élvezzék a közös zenélés örömét!

• A koncert végén arról beszéltél, hogy tulajdonképpen az egész iskola egy nagy család… 

Egy stabil, szerető család nagy kincs, ami meghatározza az egész életünket. Fontosnak tartom azokat a közösségeket, amik éppen úgy jellemezhetők, mint a család. A felelősség, összetartozás, szerepvállalás, szeretet és bizalom jellemzi őket, s ezáltal egy szilárd alapot adnak a személyiség fejlesztéséhez. Itt valóban szükség van mindenkire: a szülőkre, tanárokra, diákokra, hogy el tudjuk érni céljainkat, amiket magunk számára fogalmaztunk meg, és amelyek mindannyiunk számára egyformán fontosak. Ezért lett a család a központi gondolata az idei koncertnek.

Sólyom Ágnes

Az eseményről felvétel készült, keressék a PilisTV műsorán. További fotók a koncertről a következő oldalon. A képzőművészet tanszak kiállításán készült képeket a hátsó borítón találják.