XV. évfolyam 6. szám - 2015. június

Rejtélyes vörösvári szokások

Amikor az ember lehúzza a vécét, azzal a jóleső tudattal teheti ezt, hogy a kagyló tartalmát nem látja viszont. És jobb esetben nem is, feltéve, hogy az illető nem a szennyvíztelep munkatársa.

Pedig normális esetben ők sem nézik át, mi folyt le a csatornán keresztül a telepre. Csakhogy Vörösváron egy ideje meglehetősen gyakori a szennyvízátemelők és egyes tisztítótelepi berendezések meghibásodása. Ez – még ha át is villanna a fejünkön – nem a kezelőszemélyzet hanyagságára, és nem is valamiféle helyi átokra vezethető vissza. Sajnos meglehetősen kézzel fogható okai vannak.

Az az igazság, hogy tudjuk, mire lett tervezve a vécé. Ha tehát rendeltetésszerűen használjuk, a szennyvíztelep vígan végzi a dolgát. De itt igen furcsa dolgok is bele szoktak kerülni. Például műanyag flakon, ami egyébként kötelezően szelektíven gyűjtendő, de semmiképp sem a vécében a helye. A legnagyobb gondot azonban a szálas anyagok, a szilárd hulladék és a sütőolajok, zsírok okozzák.

Textilveszély

A szálas anyagok sorában olyan dolgok kerülnek a csatornahálózatba, mint például ruhák, rongyok, felmosók, szivacsok, nedves törlőkendő, pelenka stb. Ezek a szennyvízátemelés során rácsavarodnak a szivattyúra, ezzel tönkretéve azt. Márpedig, ha tönkremennek az alkatrészek, akkor egy idő után várható a szennyvízkiömlés, ami sem nem higiénikus, sem nem illatos, pontosabban a nyári melegben elviselhetetlenül büdös. Ráadásul, amit mi lehúzunk a vécén, és nem szerves, lebomló anyag, az végül ugyanúgy a szeméttelepre vagy veszélyeshulladék-feldolgozóba kerül, mintha a kukába dobtuk volna, csak előbb megtesz néhány kört. És útja során számtalan helyen okozhat dugulást, meghibásodást, míg végül leszűrik, vagy a rendszer közepéből kihalásszák, és helyettünk dobják a szemétbe. Talán máris máshogy tekintünk az automatikusan vécébe dobott dolgokra, ha tudjuk, hogy az általunk lehúzott hulladék mindenképp hulladékként kezelendő. A lényeg, hogy ha a vécén húzzuk le, azzal valakinek többletmunkát okozunk, valamint veszélyeztetjük a város higiéniáját, gépeket rongálunk, környezetet szennyezünk és anyagi kárt okozunk.

vorosvari-ujsag-2015-06-00019A kő marad

A szálas anyagokon kívül egyértelmű probléma a szilárd hulladék. A műanyag palack, a kő, a fa, az építési törmelék, az óvszer, a műanyag zacskó, a törött műanyag villa vagy a macskaalom szintén nem a vécébe való, szintén dugulást és meghibásodást okoz, ezért gyűjtsük a megfelelő hulladéktárolóban (ezeknek egy része szelektálható!).

Olajfilm

Bár sokszor hallottuk, talán nem árt még egyszer felidézni, hogy a sütéshez használt olajat, zsiradékot szintén nem tudja befogadni a csatornahálózat, és a berendezések védelmén túl azt sem szeretnénk, ha ezek bekerülnének természetes vizeinkbe, hiszen ott tönkreteszik az élővilágot. A telepre érve egyébként az történik velük, hogy az aknában kihűlnek, és kemény, szappanszerű lerakódást képeznek, ezzel ellehetetlenítve az úszókapcsolók munkáját.

Illegális csapadék

A háztartási hulladékokon kívül komoly és régóta húzódó probléma a csapadékvíz csatornahálózatba vezetése is. Azon kívül, hogy a jogszabály sem engedi meg, és bírság róható ki arra, aki belevezeti az esőt vagy a talajvizet a szennyvízhálózatba, a tiltás valójában itt sem önkényes. A szennyvíztelep kapacitásába nincs belekalkulálva a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék. De az esőnek/olvadó hónak nemcsak a mennyiségével van a baj, hanem azzal is, hogy jelentősen megváltoztatja a szennyvíz összetételét és sűrűségét, így a lebontó és feldolgozó folyamatok nem optimálisan működnek.

Az már könnyedén kikövetkeztethető, hogyha a szolgáltatónak folyamatosan többletmunkája lesz az idegen anyagok miatt, akkor a többletmunka költsége – kiegészülve a tönkrement gépek, alkatrészek pótlásából fakadó költségekkel – idővel minket fog terhelni, beépülve a víz- és csatornadíjba. . Így közös anyagi érdekünk is, hogy ne menjen tönkre a szennyvíztisztító hálózat a mi gondatlanságunk miatt.

Baumann Viola