XV. évfolyam 11. szám - 2015. november

Hőseinkre emlékezve

A Német Nemzetiségi Fúvószenekar közreműködésével október 23-án délután 5 órakor koszorúzással kezdődött az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett hagyományos városi ünnepség, majd fáklyás felvonulás indult a Művészetek Házához. 

A Művészetek Háza színháztermében ünnepi műsorral folytatódott a megemlékezés. Itt a színpadon az 56-os események egy táncszínház – Szabó Anna és Bálint Ákos táncművészek – előadásában elevenedtek meg. A produkciót Gromon István ünnepi beszéde követte. A polgármester szónoklatában a forradalom előzményeit helyezte nagyító alá, és arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen alapvető emberi okok vezettek a forradalom kirobbanásához. „Miért történt az, hogy a korábban megfélemlített emberek tíz- és százezrei 1956. október 23-án tüntetni mentek, és életüket kockáztatva szembe szálltak a kommunista rendszerrel s elnyomó szervezetével, a rettegett ÁVH-val? Miért volt az, hogy néhány nappal később 14-16-18 éves fiúk, huszonéves fiatalemberek, felnőtt férfiak és nők puszta kézzel, benzines palackkal, ócska puskákkal szembe mentek a világ legerősebb hadseregével, az orosz tankokkal, életüket kockáztatva és gyakran fel is áldozva?

Azért választottam ma ezt a témát, mert hónapok óta próbálom magamban összerakni az információkat arról, hogy a Szíriából, Irakból, Afganisztánból, Pakisztánból, Fekete-Afrikából Európába érkező migránsok százezreit milyen okok késztetik arra, hogy elinduljanak hazájukból, tengeren, hegyeken, völgyeken, folyókon, autópályákon át egy ismeretlen világba, nem tudván, hogy ott hol fognak lakni és miből fognak megélni.

Ez utóbbi kérdésekben még nagyon homályosan látunk, így a XXI. századi népvándorlás okairól nem mernék értékelést készíteni. De az 1956-os szabadságharc és forradalom óta már 59 év telt, a témának gazdag irodalma van, s a már adott történelmi távlatból, úgy érzem, megkockáztatható az értékelés.”

Az előzmények, a forradalom kitöréséhez vezető események pontos ismertetése után a polgármester végül párhuzamot vont az 56-os hősök és a ma emberei között. 

„1956. október 23-án a budapesti tömegek a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) szervezésében özönlöttek az utcára. Az október 23-i tüntetés fő követeléseit s az ún. 16 pontot is a MEFESZ fogalmazta meg. A 16 pont legfontosabb követelései a következők voltak: Vonják ki Magyarországról a szovjet csapatokat! – A sztálinista-rákosista bűnösöket váltsák le és vonják felelősségre! – Tartsanak általános, egyenlő, titkos választásokat. – Engedélyezzék a több pártot és a sztrájkjogot! – Szervezzék át a gazdasági életet a hazai adottságok és a nép létérdekei alapján! – Bocsássák szabadon az ártatlanul elítélteket, szállítsák haza a Szovjetunióba hurcolt foglyokat! – Biztosítsák a teljes vélemény- és szólásszabadságot és a nemzeti függetlenséget.

A 16 pont követeléseit tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a magyar emberek 1956-ban nem akartak mást, mint azokat a nagyon egyszerű és nagyon alapvető dolgokat, amit minden normális ember minden korban, minden történelmi helyzetben akar: igazságosságot, törvényességet, szabadságot, békés emberi életet. Az 1956-os hősök a maguk idejében, a maguk lehetőségei szerint mindent megtettek azért, hogy ezek az álmok megvalósuljanak. Tegyünk meg mi is – a mi időnkben, a mi lehetőségeink szerint – mindent annak érdekében, hogy a nemzeti függetlenség, a polgári demokrácia, a törvényesség, a szabadság és békés emberi élet álma minél inkább valósággá váljon úgy a magunk, mint a világ minden népe számára! 

Az ünnepi beszéd után a Cziffra György Alapfokú Művészeti Iskola tanárai zenéltek, Szerémi Márkó (klarinét) és Lukács Nikolett (zongora) adták elő Horovitz szonatinájának 2. tételét. Majd átadták a Pilisvörösvárért emlékérmeket és a díszpolgári címet. Emlékéremben részesült Fogarasy Attila tanár, újságíró és özvegy Hoffer Károlyné, született Zs. Dobozi Erzsébet író, költő. Velük részletes interjút az 16. és a 17. oldalon olvashatnak. Díszpolgári címet kapott Gromon Andrásné született Manhertz Mária, a Hagyományőrző Egyesület elnöke, a Falumúzeum létrehozója, akivel a 14. oldalon olvashatnak beszélgetést.

Az elismerések kiosztása után Rácz Zita szentendrei művésznő Lélekvirágok című kiállítását mutatta be pár szóban, amely egész novemberben megtekinthető a Művészetek Háza aulájában. 

Végezetül a kitüntetetteket az aulában egy pohár pezsgővel is köszönthették a résztvevők, és fogadással zárult a megemlékezés.

Szűcs Emese