XV. évfolyam 11. szám - 2015. november

Kis dolgok, nagy szeretettel

Ahogy azt már bizonyára Olvasóink is tudják, 2016. januártól elindul a Pilisvörösvári Tipegő Bölcsőde. Már sokszor és sokféleképpen írtunk róla itt a Vörösvári Újság hasábjain, most pedig úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy a bölcsőde közelmúltban megválasztott vezetőjét, Kondákor Zoltánné Tecát is bemutassuk Önöknek. Fogadják szeretettel.

• Először is arra kérném, mutatkozzon be egy kicsit az olvasóknak. Hogyan került erre a pályára, merre dolgozott eddig, és hogyan került Vörösvárra?

Már nagyon-nagyon régóta tudtam, hogy kisgyerekekkel szeretnék foglalkozni. Előtte nagy terveket dédelgettem, gyermekorvos akartam lenni. Aztán amikor bekerültem az egészségügyi szakközépiskolába, hamar világossá vált, hogy nem lesz belőlem gyermekorvos. De az megmaradt, hogy mindenképpen gyerekek közelében szeretnék dolgozni. Amikor leérettségiztem, csecsemőotthonban kezdtem dolgozni a Szarvas Gábor utcában. Nagyon szerettem, viszont a lelkemre nem volt jó hatással, hogy szülői gondoskodásból kikerült gyerekeket láttam nap mint nap. A szívem megszakadt, és mindenkit haza akartam vinni. Majdhogynem depressziós is lettem emiatt. Úgyhogy innen muszáj volt váltani, de továbbra is gyerekek közelében akartam maradni, így egy harmadik kerületi bölcsődében kezdtem dolgozni, és kisebb-nagyobb megszakításokkal ott voltam közel 17 évig. Kisgyermek-nevelőként kezdtem, menet közben pedig minden iskolát elvégeztem, amit el lehetett ezzel a szakmával kapcsolatosan. Majd Ürömön lettem bölcsődevezető 5 évig, amíg be nem zárták a bölcsit. Ezután az egészségügy területén helyezkedtem el, dolgoztam itt, a vörösvári szakrendelőben is, nagyon szerettem. Utána visszahívtak a harmadik kerületbe bölcsődébe dolgozni egészen 2013-ig. 2013-ban megnyílt a solymári bölcsőde, és egy ideig ott dolgoztam kisgyermek-nevelőként. Szerintem innen mentem volna nyugdíjba, ha Vörösvár nem alapít bölcsődét. Jött ez a lehetőség, és úgy éreztem, hogy ebbe még muszáj belevágnom. 

• Aztán pedig következett a testületi meghallgatás, ahol Ön nyerte el a képviselők bizalmát. Bár még nincs hivatalban, nagy lendülettel vesz részt az előkészületekben. Fontosnak tartja, hogy már most jelen legyen?

Igen. Úgy éreztem, már a meghallgatáson kialakult valamiféle szimpátia a polgármester, a jegyzőasszony és a testületi tagok részéről. Megkaptam tőlük a bizalmat, minden döntésbe belevonnak, és mindig meg tudjuk beszélni, hogy mi hogy legyen. És igen, csak januártól leszek hivatalosan munkában, de már dolgozom, például a kollégák kiválasztásában is részt vettem, és az adminisztrálásba is besegítek, sok időt töltök a bölcsődében is. Szerencsére, nagy bizalmat és nagy önállóságot kaptam, és ez nagyon jó.

• Említette, hogy segített a kollégák kiválasztásánál.  Hogy érzi, jó csapatot sikerült összeállítani?

Egészen sokan jelentkeztek, az 5 főből álló felvételi bizottsággal együttműködve pedig kiválasztottuk azokat, akiknek a megfelelő képesítésük megvolt arra, hogy itt dolgozzanak. Fontos szempont volt, hogy kinek milyen a végzettsége, hogy biztosan dolgozott-e már ebben a szakmában, mennyire volt meggyőző a motivációs levele. Így már csak néhányan maradtak, akiket behívtunk. Nem volt könnyű választani közülük, nekem mindenki szimpatikus volt, így nagyon nehéz is volt azt a hat embert kiválasztani, akikkel majd dolgozunk (4 kisgyermek-nevelő, 2 technikai dolgozó- a szerk.). A végső döntést a Polgármesteri Hivatalban a polgármester és a jegyzőasszony hozta meg, és jó döntés született. 

• Folyik már közös munka is esetleg?

Annyira tudtunk bekapcsolódni a közös munkába, hogy már kétszer találkoztunk, bemutatkoztunk, beszélgettünk. Megpróbáljuk a szakmát közös nevezőre hozni, a legutóbbi alkalommal majdnem 3 és fél órán keresztül beszélgettünk. Igyekszünk átbeszélni minden egyes mozzanatot, ami a bölcsődében zajlik: a napirendet, a gondozási sorrendet stb. Beszéltünk arról, hogy mennyire fontos a beszoktatás, a családlátogatás, hogy kinek, mit, hogy kell csinálnia majd. Átbeszéltük azokat a nagyon fontos módszertani szempontokat is, ami alapján ezt az egészet fel kell építeni, és ismerkedtünk is. Látom rajtuk, hogy tényleg jó emberek. Mivel a legtöbben még dolgoznak közülük más munkahelyen, így a januári nyitás előtt már csak egy találkozót tudunk szervezni.

• Milyen teendők vannak még januárig?

A felvételi eljárás már elkezdődött, és november 23-24-én fogadjuk a jelentkezési lapokat. November 30-án ülünk össze a védőnőkkel és az önkormányzat szociális osztályáról egy dolgozóval, akkor fogjuk eldönteni, hogy ki kerül be a bölcsődébe. Erről pedig nagyon hamar határozatot fognak kapni a szülők. Ugyan meghirdettük az időszakos gyermekfelügyeletet, de ez egy jó pár hónapig még biztos, hogy nem fog működni. Nagyon fontos, hogy azok a gyerekek, akiket felveszünk, jól érezzék magukat a bölcsődében, ezért a többiek csak akkor jöhetnek majd az időszakos felügyeletre, ha ez a csoportot már nem zavarja meg. Úgyhogy türelmüket kérem a szülőknek ezúton is, el fog indulni, és mindenről időben tájékoztatást fogunk adni.

• Végezetül pedig arra kérem, beszéljen egy kicsit arról, milyen elvek mentén képzeli el a bölcsődei munkát? 

Beletettem a pályázatomba is a hitvallásomat. Calcuttai Boldog Teréz anyának van egy mondata: „Az életben nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgokat nagy szeretettel”. Ő az, aki nekem a minta, ez az én ars poeticám. Eddigi munkáim során is igyekeztem ezt szem előtt tartani, és nyilvánvaló, hogy ebben a munkában a gyermek érdeke a legfontosabb. Persze, számítanak a felnőttek – a szülők, a dolgozók is –, de mi a gyerekekért vagyunk. Hiszen ők saját maguktól nem tudnak biztonságos, nyugodt, harmonikus környezetet teremteni, ebben mi vagyunk a felelősek, ezt nekünk kell megoldani. És a legfontosabb: a szeretet. Pilisszántón tagja vagyok az egyházi képviselőtestületnek, és nagyon fontosnak tartom, hogy nekem van egy hitem. Ez a hit segít abban, hogy az összes problémát, nehézséget le tudjam gyűrni. Én nem akarok világot váltani, nem ez a célom. Az a célom, hogy ebben a városban egy olyan intézmény nyissa meg a kapuit, ahol a gyerekek valóban biztonságban vannak. Egy kincsesláda legyen, amiben ők a kincs. A szülők pedig teljes lelki nyugalommal tudjanak dolgozni, és vállalják a mindennapok nehézségeit, mert tudják, hogy a gyermekük jó helyen van, biztonságban és szeretetben. Ennyi a lényeg.

Én pedig a szerkesztőség nevében kívánok mindehhez kitartást és jó munkát!

Palkovics Mária