XV. évfolyam 1. szám - 2015. október

BÚCSÚ MARLOK MÁRTONTÓL

A Pilisi bányásztársadalom szomorú és fájó szívvel búcsúzik az utolsó Lipót aknai bányásztól, Marlok Márton csapatvezető vájártól.

Végtelen szomorúsággal fogadtuk a hírt: életének 94. évében elhunyt legidősebb pilisi bányásztársunk. Marlok Márton 1921-ben született Pilisvörösváron, a hatosztályos elemi népiskolát jeles-kitűnő eredménnyel 1933-ban végezte. A Pilisvörösvári „Lipót-akna” szénbányában – 15 évesen – az 1936. évben kezdett dolgozni, ahol a bánya 1941. évi végleges leállásáig megismerte a földalatti bányamunka alapjait. 1942-ben sorkatonai behívót kapott, majd 1945. április 24-ig frontszolgálatot teljesített, majd hadifogságba került. 1946-1949-ig a Csolnoki Szénbányák I.sz. aknájában, a bányaüzemben dolgozott, majd a Dorogi Szénbányák Nemzeti Vállalat Pilisi III. körzet pilisszentiváni bányaüzeménél helyezkedett el. A segédvájár, vájár és a „Lőmester-felvigyázó” képesítést nyújtó szaktanfolyamokat „kiváló” minősítéssel végezte el. A fekete szénbányák nagyarányú fejlesztése idején – 1953- ban – számos nagytapasztalatú, jó teljesítmény képességű pilisi vájárt irányítottak Komlóra. Marlok Márton a III. sz. Bányaüzemhez került, ahol „lőmesteri” minősítéssel műszaki állományú felügyeletként tevékenykedett. A Pilisi Szénbányákhoz az 1955. évben került vissza, ahol a bánya 1969. évi végleges bezárásáig csapavezető vájárként dolgozott. A Pilisi Szénbányák leállása után – az 1972 évi nyugdíjaztatásig – a Sárisápi XIX-es akna Bányaüzemben dolgozott csapatvezető vájárként. Marlok Márton – a sok veszélyt hordozó – 33 éves bányászati tapasztalattal, komoly és megfontolt intézkedéseivel, humánus vezetési módszereivel méltó módon érdemelte ki beosztottainak és bányász társainak nagyrabecsülését. A bányászatot hívatásának tekintette, tisztelte a bányász hagyományokat, rendszeres résztvevője volt a bányász ünnepségeknek, és 26 évig volt a bányász szakszervezetnek tagja. A bányaüzemek a munkáját számos élenjáró dolgozói kitüntetéssel ismerték el. Egy személyes beszélgetés alkalmával megemlítette, hogy a Lipót-aknai munkaviszonya során rendszeresen imádkoztak a bányászok a bányába történő leszállás előtt. A bányászok védőszentje Szt. Barbara oltalmát mindig komolyan vette, és a Pilisvörösvári Nagytemplom istentiszteletei alkalmával mindig a Szt. Barbarát ábrázoló ablak alatti térségben foglalt ülőhelyet. Marlok Márton utolsó műszakjára – amelyről nincs visszatérés a 65. bányásznap előtt 4 nappal – a szeretett családján kívül tisztelői, számos pilisvörösvári és pilisszentiváni bányásztárs kísérte a pilisvörösvári temetésen 2015. augusztus 31-én. A pilisi bányásztársadalom nevében fájó szívvel mondunk utolsó: Jó szerencsét! Glück Auf! Nyugodjon békében!

Zelenai István
bányamérnök