XV. évfolyam 9. szám - 2015. szeptember

Oawad im Weekoatn

Munka a szőlőkertben

Őseink betelepülésük után házat és templomot építettek maguknak, de hozzáláttak a földek és külső területek megműveléséhez is.

A szőlőművelés és bortermelés szokásait – a venyigét és az ideát- valószínűleg magukkal hozták az óhazából.

vorosvari-ujsag-2015-09-00039A szőlőkerteket [weekoatn] sok esetben a gyenge, homokos vagy köves területeken alakították ki. Gyakran az elvadult hegyoldalakat művelték meg erre a célra.Volt szőlő a következő helyeken: Kálvária [Kufáripéeg], Garancs [káráncs], ziribár [ziripaá], Őrhegy [wochtpéeg], viadukt [schiessbruck], erdei kápolna [wojdjkhupöny], pihenő [rauss-stand] stb. Első feladat a föld megművelése volt, hogy alkalmas legyen a venyigék ültetésére.

vorosvari-ujsag-2015-09-00037

A földet fel kellett szántani [aafokaen], erre nagy segítség volt a ló [raouss], ami az ekét [pfluag] húzta.

vorosvari-ujsag-2015-09-00026

A szántásnál előkerülő köveket [stá] kosarakkal [khoab] és a svinglivel [swingae] hordták egy helyre. 

vorosvari-ujsag-2015-09-00030

Ezekből alakították ki a rézsüket. A föld szántása és megművelése után következett az alapos trágyázás. Az istállók mellett gondosan gyűjtötték a trágyát [miszt], amit trágyadombokba [miszthaafae] raktak.

vorosvari-ujsag-2015-09-00042

Ha alaposan beérett, lovaskocsira [krichtlwoogn] pakolták, és a trágyázandó területre hordták. Ott talicskára [supfkhoan], kosarakba tették, és egyenletesen szétszórták a földeken.

vorosvari-ujsag-2015-09-00041

Sok esetben ez ősszel történt, a téli hólével beszivárgott a tápanyag a föld mélyére is. Ezt ekével beforgatták a földbe, majd boronával [reezae], régebben a lovaskocsi oldalával a földfelszínt elsimították [zuareezn].

vorosvari-ujsag-2015-09-00025

A szőlőtelepítést megelőző őszön a férfiak akácfát [akazi] gyűjtöttek. Ezekből készült a vonókéspad/jancsipad [hanslpaung] segítségével a szőlőkaró [staicke].

vorosvari-ujsag-2015-09-00027

A venyigét ősszel szedték, ezeket pincében, vízzel teli vödörben [aumba] gyökereztették [auwuatzln], esetleg homokban elvermelték, hogy ki ne száradjon. 

Tavasszal a kész területre indultak a venyigékkel, ültetéshez szükséges eszközökkel együtt. Először kimérték az első sor [soa] helyét. Az ültetéshez szükség volt egy szőlőültetőre [spiies]. 

vorosvari-ujsag-2015-09-00035

 Ez egy speciális ipszilon alakú fa, melynek aljára egy hegyes vasrudat erősítenek. Az ipszilonba bele lehet lépni, így a test súlyának segítségével lehet lukat csinálni [lauch mocha]. A lukba beleültették [eksaitzn] a venyigét [reim], feltöltötték vízzel, majd földdel. Ezután döngölővel [staumpfa] ledöngölték [eenstaumpfa] a földet a venyige körül. Haladva készítették a lukakat, vigyázva, hogy egyenes [krood] sorokat alkossanak. A venyigék mellé karó került, a megeredt [autreem] hajtásokat [triim] ezekhez kötik rafia, sás vagy spárga [spaal] segítségével.  A sorok között annyi helyet hagytak, hogy az alkalmankénti trágyázásoknál, a ló és az eke elférjen. Ezután következett egy türelmi idő, várták, hogy megeredjenek a vesszők. 

vorosvari-ujsag-2015-09-00031

Közben már kellett kapálni [haan] is olykor. Első évben hagyták zavartalanul nőni a hajtásokat. Ősszel [héebst] a töveket [stauck] be kellett takarni [zuadaicke] nehogy elfagyjanak. Következő tavasszal [frühjoa] kitakarták [aafdaicke], majd két szemre [zwa aagn] visszametszették [zrückscneen] a hajtásokat. 

vorosvari-ujsag-2015-09-00029

Ezután kb. 4-5 ször kellett kapálni. Homokos területen egy lapos kapát, horolót [krickel] használtak, normál földnél a hegyes kapa [haa] került használatba és kisebb munkákhoz a háromszögletű villáskapát [heel] használták. Kapálás után a füvet gereblyével [raiche] összehúzták [aasreichen]. A megeredő vesszőket felkötözték [pindn], a növekedés folyamán többször is. Év közben többször is permeteztek háti réz permetező [spritzn] segítségével.

vorosvari-ujsag-2015-09-00033

A permetlé rézgálic [kolitzn] és mész [kolich] hígított vizes oldata volt. Fontos volt a kacsolás [aaspruadn] és a termő vesszők csúcsának lecsípése [opkhipfüjny] [opschtutzn]. Amennyiben egy tő elfagy [opkfruaen], tönkremegy [aaspliem], a mellette lévőn hagynak egy hosszú vesszőt [á staun losma aafwuxn], melyet következő évben a kiásott [aafkromae], tönkrement tőke helyére áthajtanak, bujtanak [pugreim], trágyát tesznek rá és beássák, úgy, hogy kiálljon [raas-steh] hajtásvége. Következő évre ez begyökeresedik és le lehet vágni [opschneen] az anyatőkéről. A filoxéra járvány idején a régi szőlőfajták kipusztultak és rezisztens, direkt termő fajtákat telepítettek a helyükre.

vorosvari-ujsag-2015-09-00038

A megmaradt tőkék tövéhez, védekezésül szénkénegezővel [wuatzlspritzn] bevegyszereztek, így megölve a kártevőket. (a régi fajtákról sajnos nincs információm – a szerző).

vorosvari-ujsag-2015-09-00040

Ebben az időben vált elterjedtté a szemzés és oltás [eegln], melyet oltókéssel [eeglmaiser] végeztek.

vorosvari-ujsag-2015-09-00032

Precíz munkát igényelt, mivel oltásnál és szemzésnél is, pontos bevágásokat kellett készíteni. Alanynak direkt termő fajtákat választottak, erre oltották a nemes vesszőt. A szemzést, oltást rafiával kötözték be és viaszba mártották. A filoxéra a gyökeret támadja és megfojtja, azonban a direkt termő fajtáknak a gyökér külső rétege évente leválik, így nem tudja tönkretenni a fertőzés. Az oltott fajtákat is ugyanúgy ültették, akár a rezisztenseket. Mindkét esetben ötévente újratrágyáztak. Ekkor a sorok közti területet felszántották ekével, árkot [kroom] csinálva és az érett istállótrágyát ebbe forgatták bele alaposan. Ezt visszatakarták, innen szivárgott a tápanyag a gyökerekhez.

Érdemes még megemlíteni az üresen maradt részeket a szőlőkertben. Ezeket mindig igyekeztek kihasználni. Több gyümölcsfát is telepítettek, de különböző gyümölcsbokrok is megjelentek. Fontos szerepet kapott a krumpli [krumbiaen] és a bab [fizujny] is.

A szőlőkert, a szőlővel való gondoskodás igen sok időt elvett az emberek életéből, de ennek ellenére szeretettel végezték ezt még az egész idős emberek is. A fárasztó munka eredménye jó évben a gazdag szüret és a pincében pihenő borral teli hordók.

A cikkben való közreműködésért, a mindenkori önzetlen segítségért szeretnék óriási köszönetet mondani Peregi Teri néninek. Hosszas munka volt a témakör feldolgozása, bármikor szívesen látott, és válaszolt a kérdéseimre. Több eszközt is biztosított és adományozott a Sváb Sarok kiállításaiba is! Hálásan köszönöm Neki a végtelen türelmét és a hozzám való jóságát és segítőkészségét! VegötsKaut, Isten fizesse meg!

Zsámboki Szabolcs